Istvánt fejedelemmé választották! Fejébe szállt a dicsőség!

Azt már többen is megírták, hogy mennyi sületlenséget hordott ismét össze a magyar miniszterelnök, aki magabiztos kijelentéseket tesz a „magyarok” nevében, miközben leginkább csak saját magára gondol.

Az augusztus huszadikai beszéde tele van értelmetlen mondatokkal, amik első hallásra nem olyan szörnyűek, de leírva látni ilyen gondolatmeneteket valóban félelmetes…

„Egy népnek, aki saját hazára vágyik, aki saját törvényei és saját szokásai szerint akarja berendezni életét, s ezer év tanúsága szerint a magyar ilyen nép, a szuverenitásáért és a szabadságáért minden percben meg kell küzdenie akkor is, ha ez a mindennapok forgatagában élő népünk számára nem mindig nyilvánvaló. Kényelem, szűklátókörűség, politikai könnyelműség, az „élj a mának”, a „neked minden jár itt és azonnal” történelmünk rendre visszatérő veszedelmei. Ez emeli a magyar történelem legmagasabb pontjára államalapítóink tetteit. Ritka kegyelem, ha egymást követő nemzedékek minden stratégiai döntése helyesnek bizonyul”

Ebben a bekezdésben annyi sületlenség van, hogy felsorolni is képtelenség. Orbán szerint a magyar nép saját hazára vágyik (vágyott), aki saját törvényei és saját szokásai szerint akarja berendezni életét.

https://www.facebook.com/orbannak.mennie.kell/videos/928805920966425/

A „szabadságáért minden percben meg kell küzdenie”, ördöge van miniszterelnök úr, éppen ezt tesszük a NER 10. évében a kormánypárt túlhatalmával szemben igyekszünk a megmaradt lehetőségeket kihasználni, szeretnénk felrázni a még nem behódolt többséget, hogy essenek hasra a fidesz uram-bátyám világa előtt.

Az utolsó mondat tömény hazugság

arról, hogy az „egymást követő nemzedékek minden stratégiai döntése helyesnek bizonyult”. Hát, nem kedves NER-társak, az Orbán által már sokszor emlegetett „száz év magyar magány” egy önámító toposz.

Sajnos a XX. század első 88 éve éppen azt bizonyította, hogy az egymást követő nemzedékek csak rossz és még rosszabb döntést tudtak hozni. Ráadásul az 1990-től 2010-ig tartó polgári demokrácia sem volt képes szembenézni önmagával és nem tudta elvégezni a XX. század lezárását sem.

Ha ezt a házi feladatot elvégeztük volna, nem billent volna át a mérleg nyelve és nem „szabadítottuk” volna a saját nyakunkba a „kétharmadot” háromszor.

De vissza Orbán beszédéhez

„Nem értjük, honnan, de azt tudjuk, hogy hazánk válságos pillanataiban, a megsemmisülés szakadékának szélére szorítva újra és újra utat tör magának, felbuzog, galléron ragadja és hadrendbe állítja a ki tudja, honnan felsereglő magyarokat, s lesz újra nagyság, dicsőség és bámulatosan épülő ország. Hála és köszönet – csak ennyit mondhatunk, de ennyit mondanunk kell legalább augusztus 20-án, emlékeztetve magunkat, mennyi tetterő, céltudat, tehetség, vér, áldozat és vitézség kellett, hogy ma itt állhassunk.”

Dicsőség Istvánnak, a magyarok királyának!

Itt Orbán már magára gondolt, hol érdekli őt egy ezer évvel korábban élt király. Mit tanulhatna tőle, ő, aki mindent (is) jobban tud.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Az „István, a király” rockoperában Koppány talpnyalói fogalmazzák meg a legjobban.

Koppány úr!
Istvánt fejedelemmé választották!
Fejébe szállt a dicsőség!

Bosszantó, beképzelt fickó,
Abcug István nem kell már.
Azt gondolja egyet füttyent,
S mindenki haptákban áll.

Mondjuk lenne egy kis méreg,
Éppen csak megkóstolná…

Nem nagy dolog elintézni,
Ha lenne aki meghálálná.

Vagy mondjuk lenne véletlen
Egy szerencsétlen baleset,
Megrendelni egy-két vadkant
Jó pénzért mindig lehet.

Vagy mondjuk lenne egy kis tőr,
Mi épp a szívéig elér.
Papnak, minden jöttment úrnak
Álma menten véget ér.

A felavatott tisztek megszólítása színtiszta militáns beszéd

„Köszöntöm esküt tett tisztjeinket. Ma még kevesen tudják, hogy milyen fontos szerep vár Önökre az önbecsülését éppen visszanyerő, a trianoni száz év fogságából éppen kitörő, a régi nagyság ízére és ösvényére éppen rátaláló, a kishitűség és megalázkodás nyomorúságos gúnyáját éppen ledobó Magyarország jövőjének alakításában. Nemcsak fegyvereik gyarapodó ereje miatt vár Önökre fontos szerep, habár az sem lesz lebecsülendő. Még inkább azért, mert Önök mától egy régi magyar életigazság letéteményesei, mely így hangzik: az élet kötelesség. Ez a régi igazság halványuló félben van, a kordivat pedig rozsda gyanánt oly’ vastagon belepi, hogy lassan magunk sem tudjuk, hogy mit is találnánk alatta. S mégis, a kordivattal szemben is Magyarország jövője ezen áll vagy bukik. Az élet kötelesség.”

Orbán szerint ez a régi igazság halványuló félben van

„Az élet kötelesség, ez adja szépségét, komolyságát és szabadságát is. Akinek célja az, hogy kötelességét teljesítse, sohasem téved el, nem kínozzák kielégíthetetlen vágyak, még ha ez kísérti is az internet csatornáinak ezrein, nem hálózza be a mindig éhes önzés, és nem kell félnie a délibábos álmok keserű csalódásaitól sem.”

Itt kötelességet kell teljesíteni

„Önök mától egy férfieszményt, a kötelességét fegyverrel, és ha kell, élete árán is teljesítő magyar katonatiszt idolját testesítik meg számunkra. Miként mély elismerésünket fejezzük ki katonatiszt hölgyeink felé is, akiktől nem várunk kevesebbet.”

Száz évvel a világháborús vereség és a trianoni diktátum után ma a túlélés bajnokaiként állunk az európai történelem színpadán

„Nincs a világnak egyetlen nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet. S erről az évszázadnyi magaslatról most olyan erővel kell szólnunk, amely elhallatszik az utolsó magyar falu utolsó házáig, sőt azon túl is, a Kárpát-medence legtávolabbi zugáig, sőt azon is túl, messze földrészekig, ahol még magyarok élnek. Azt kell szétkürtölnünk, hogy Magyarország nemcsak túlélt, nemcsak megmaradt, de zászlóit ismét magasba emelve, önbecsülését visszanyerve, nagy idők kapujában és győzelemre áll.”

A XXI. századi Magyarország nemzeti politikájának könnyekkel és vérrel kiizzadt hét törvénye

1. Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse!
2. Minden magyar gyermek újabb őrhely!
3. Az igazság erő nélkül keveset ér!
4. Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni!
5. Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!
6. Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs!
7. Egyetlen magyar sincs egyedül!

Európa hajója éppen megfeneklett

„Az évszázadok során megszerzett világpolitikai és világkereskedelmi pozíciója megbicsaklott. A világméretűvé hizlalt termelés, befektetés és kereskedelem olyan országokat szerszámozott föl a gazdasági verseny eszközeivel, amelyek mára túlnőttek Európán. Véget ért az európai népek, az európai szellem és technológia megkérdőjelezhetetlen fölénye. A gyarmatosításból megörökölt előny elenyészett. Európa, sőt a teljes Nyugat sem képes többé maga felé irányítani a világgazdaság erőforrásainak és hasznainak bővizű áramlatait.”

Kontinensünk nemzetei széttartó pályán haladnak

„Nyugat-Európa lemondott az évezredes nagyság és sikerek mögötti felhajtóerőkről, az élet spirituális mélységeiről, a házasság és az utódok nyújtotta boldogságról és a nemzeti kultúrák szellemi energiájáról, vagyis lemondott a keresztény Európáról. Helyette istentelen kozmosszal, a családok szivárványosításával, migrációval és nyitott társadalmakkal kísérletezik. Eközben Közép-Európa népei éppen visszahelyezik jogaikba az ősi életösztönöket, a kereszténység felszabadító erejét, a munka becsületét, a nemzeti büszkeséget, a gyerekeink és szüleink iránti kötelességet, ezért mi megvédjük a határainkat, és migránsok helyett a saját gyermekeinkre hagyjuk a hazánkat.”

Forrás: kormany.hu

Gábor György: Orbán „kutyafütty-politikája”

Elmaradt tűzijáték helyett Orbán lőtte fel pukkanó szóvirág-petárdáit