Járvány: a látszat csal, veszélyes így lazítani —  búcsú az operatív törzstől

Nem tekintik a társadalmat felnőttnek

A magyarországi koronavírus-járvány elején „Sokat tudnak a vírusról, de miért titkolóznak?” címmel, friss izraeli és a sajtóból megismert dél-koreai tapasztalatok alapján megírtam véleményemet, hogy mennyire ostoba, lábszagú, balkáni módszerrel „tájékoztat” Orbán „operatív törzse”. A Városi Kuríron megszűnő napi „törzsgyűlés” végeztével ismét visszatérek erre.

Március közepére már pontosan látszott, hogy amit Orbán kinevezettjei kommunikációnak tekintenek, az egyszerűen bolhacirkusz. A „tájékoztatókból” annyi derült ki, hogy a hivatalos listára felkerültek emberek, de róluk csak a legérdekesebb tényeket nem kötötték az orrunkra. Pontosan melyik környéken élnek? Merre mozogtak tüneteik jelentkezése előtt?
A „törzstől” mindvégig annyit kaptunk, hogy a „kollégák folytatják a kontaktkutatást”. Ja, akkor jó.

Pletykák és konteók

Természetes, hogy ahol ilyen titkolózás megy, beindul a fantázia, és a nép saját maga kiegészíti a hallottakat, alaposan el is túlozva a valóságot. Miközben a szűkszavú közleményeket hallgattuk, a független sajtó segítségével olykor ki is tudtuk egészíteni a hiányos tájékoztatást. De mindenképpen azt éreztük, hogy nem tekintik a társadalmat felnőttnek.

Lehetett volna másképp

Márciusban beszámoltam arról, hogy Izraelben például az egész közvélemény gyorsan, magas színvonalú technológiai felkészültséggel értesült a legrészletesebb háttérinformációkról. Ez még akkor is így maradt, amikor a betegek száma már nagyon megnőtt.
A fertőző honfitársak mozgása nagyon jól követhető. S ami fontosabb, Izraelben akarták és tudták is nyomon követni.

Részletes, nyílt tájékoztatás

Az elmúlt évtizedek háborúkkal, terrortámadásoktól tarkított izraeli történetétől persze nem független, de ott a hatóságok nagyon gyorsan kiderítették, és azonnal részletesen közzé is tették, hogy ki honnan vitte be (és ki ment ki Izraelből, akiről kiderült hogy fertőzött volt), mikor és mivel jött, merre mozgott.
A sajtóból, okostelefonos applikációkból részletes infókat lehetett elérni minden egyes beteg esetében. A leglényegesebb, hogy ki és hol találkozhatott azzal a fertőzöttel.
Ezek alapján mindenki összevethette saját mozgásával, hogy mennyire volt ő fertőzésnek kitéve.

Nesze semmi, fogd meg jól

Mindez Magyarországon teljesen ismeretlen, hiszen mindvégig nem is volt normális információ. Titkolóznak, szőnyeg alá söpörnek, ahogy szokták. Hatalmas áttörésként ünnepelték (magukat), amikor nagy nehezen kibökték, hogy a majdnem kétmilliós Budapesten, vagy a 19 megye mindegyikében hány igazolt fertőzöttet számoltak össze. Na ezzel aztán messzire jutunk.

A lazítás veszélyei

Ennek az titkolózásnak a kockázatai most látszanak különösen élesen, amikor napról-napra csekély számú új fertőzöttről és néhány súlyos beteg elhunytáról adnak hírt. A rezsimnek minden ostoba hibája ellenére sem tört ki ebben a régióban hatalmas méretű járvány, a fertőzés közérdekű adatairól mindvégig kezelhető információt lehetett volna kiadni.
Most viszont egyenesen életbevágó lenne a nyílt és becsületes kommunikáció! Egy tízmilliós országban néhány tucat új fertőzött azt a hamis képet sugallja, hogy „nincs itt már semmi látnivaló.”
Ha pontosabb képet kapna az ország arról, hogy hol vannak kockázatosabb helyek (nem megyei szinten, de kistelepülésenként, nagyobb városokban lakónegyedenként), akkor ezek az értesülések a közvetlenül érintetteket óvatosságra intenék, de nemcsak őket. Ez a kézzelfogható információ a széles közvélemény számára is figyelmeztető jel maradna.
Az „operatív törzs” világától persze mi sem áll távolabb.