Jávor Benedek: az igazi kérdés, hogy az Európai Parlament még hány évig-évtizedig akar „súlyosan aggódni” cselekvés nélkül

Az Európai Parlament plenáris ülése ma délután a magyar, lengyel és szlovén sajtószabadság helyzetéről vitázik. Magyarország kapcsán elkerülhetetlenül szóba kerül majd a Klubrádió ügye, a médiahatóság függetlensége, és vélhetően még valami.

Az a két panasz, amelyet még a Párbeszéd EP-képviselőjeként a Mérték Médiaelemező Műhellyel és a Klubrádióval adtam be 2016-ban (!) és 2019-ben. És amelyekben az eltelt idő (5 illetve 2 év) alatt nem tapasztaltunk érdemi előrehaladást, annak ellenére, hogy panaszaink ügye szerepelt már nemzetközi újságíró szervezetek állásfoglalásaiban, kérdezték róla újságírók az Európai Bizottságot sajtótájékoztatón, fordult EP-képviselő írásbeli kérdéssel az EB-hez, konferenciák sokaságán került már szóba, mondhatni lassan önálló szakirodalmuk van.

Panaszaink sajátosak

Az EU-ban ugyanis a médiával kapcsolatos hatáskörök a tagállamokhoz tartoznak, így a legtöbb, médiaszabadsággal kapcsolatos felvetést azzal üti el a Bizottság, hogy nincs jogosultsága beleszólni a tagállamok szuverén döntéseibe. Hogy ez így ebben a formában tarthatatlan, azt világosan mutatja, hogy ma délután már a lengyel és a szlovén sajtóhelyzet is terítéken lesz az EP-ben. Mindkét országban szolgaian másolják a sajtószabadság erodálásának magyar útját. Az történik, amit évek óta próbáltam elmagyarázni: az, ami Magyarországon történik, ha nincs ellene érdemi fellépés, tovaterjed, mintaként szolgál más országok kormányai számára, hogy hogyan lehet leszűkíteni a média sokszínűségét, a sajtó szabadságát úgy, hogy az EU zavartan elfordítsa a fejét.

Épp ezért a két panaszban nem média, hanem versenyjogi oldalról közelítettük meg a kérdést,

amelyben a Európai Bizottságnak rendkívül erős jogosítványai vannak. 2016-os panaszunkban nem a közmédia tartalmi elfogultságát kifogásoltuk (amelyre azt mondhatja az EB, hogy nincs hatásköre), hanem arra mutattunk rá, hogy

a közmédia struktúrája, benne a 100 milliárdos költségvetésű, de a közmédia szabályok alól kivont MTVA működése az EU-s közmédia szabályokat, mindenekelőtt pedig a média számára nyújtható állami támogatásokra vonatkozó előírásokat sérti.

Öt év után ott tartunk, hogy tárgyalásaink tapasztalatai alapján az EB még mindig nem érti, hogy hogyan játssza ki a magyar kormány az MTVA-val a közmédia szabályokat. Jelenleg azt próbálják eredményként felmutatni, hogy egy jogszabálymódosítással a Fidesz korlátozza az év végi költségvetési maradvány átvitelének lehetőségét a következő évre. Aki azt gondolja, hogy ezzel megakadályozza a magyar közmédia korlátlan túlfinanszírozását, az vagy nem töltött 10 percnél többet a téma tanulmányozásával, vagy felfoghatatlanul, bűnösen naív, vagy szándékosan nem akarja megoldani a problémát.

A másik 2019-es panaszunk még itt sem tart

Ebben azt kifogásoltuk, hogy

a kormány a politikailag irányított állami hirdetések révén közpénzzel kitömi a kormányzati médiabirodalmat, súlyos versenyhátrányt okozva a független sajtótermékeknek.

Itt jelenleg arról konzultálunk a Bizottsággal, hogy a kormánnyal szerződött reklámügynökségek azért helyezik el elsöprő többségben kormányközeli sajtótermékekben a hirdetéseket, mert ez a kormányzati megrendelés, vagy ugyan, dehogy, a kormánynak ehhez semmi köze, úgy költenek el évi több tízmilliárdot, hogy egyáltalán nem érdekli őket, hogy hol jelennek meg a hirdetések, csak a reklámügynökségek véletlenül kizárólag kormánylapokban tudtak előnyös hirdetési feltételekhez jutni.

Nyomasztó éleslátással és cselekvőképességgel itt sem lehet vádolni az Európai Bizottságot

Lesz miről beszélni tehát ma délután az Európai Parlamentben, kíváncsian várom, hogy vajon mit hallunk a Bizottság részéről.

„Súlyos aggodalmakról” bizonyosan be fognak számolni. Az igazi kérdés, hogy még hány évig-évtizedig akarnak súlyosan aggódni cselekvés nélkül.

Forrás

Ara-Kovács Attila mértéktartó, tűpontos elemzése Orbán uniós ámokfutásáról

illusztráció: V.K.