Blogbazár
Jómadarat trolljáról, miniszterelnököt barátjáról….?
Miután kormányunk hihetetlen összegekért egy rakás fegyvert vásárolt, rájött, hogy ez mégsem elég. Arra jó, hogy egy-egy jelentős tétel megrendelésével megbékítsék az eladókat: hol a németeket, hol az amerikaiakat, de választásnál nem sok hasznuk van.
Rakétákat és tankokat mégsem illik a voksolásnál bevetni….
Új fegyvernemet kell kipróbálni, valamit, ami igazán modern és XXI. századi és sokakat eltalál. Jön tehát a trollok bevetése, az internet meghódítása. Sokáig gyanús területnek számított a Fidesz szemében, Orbán még most augusztus 20-án is az ártalmait ecsetelte, szembeállítva a hazafias kötelességteljesítéssel:
„Akinek célja, hogy kötelességét teljesítse, sohasem téved el, nem kínozzák kielégíthetetlen vágyak, még ha ez kísérti is az interneten.”
Biztos, ami biztos: jobb, ha az internetet a kielégíthetetlen vágyak (pl. szabadság, egyenlő jogok, korrupciómentes kormányzás) helyett megbízható tartalmakkal és megbízható emberek véleményével töltik fel.
A Facebook és társai harci tereppé léptek elő
Modern idők: madarat már inkább trolljáról ismerünk fel. Különösen, ha úgynevezett jómadarakról van szó. A szólást nem folytatom, mert az „embert barátjáról” durva személyeskedésnek tűnne a miniszterelnök úrral szemben. Pláne, hogy az egyik barát országában a gyanúk szerint akár megmérgezhették a legismertebb orosz ellenzékit, a másikról Belaruszban nem is beszélve.
Ideje rendet teremteni az online világban, ezt mindenki beláthatja. Onnan jön a „balliberális cunami” (Kovács István, a Megafon alapítója), sőt a „liberális gőzhenger” is (Pesti Srácok). Nem is tudom, melyik a rosszabb, én már a sima cunamitól is frászt kapnék, gőzhenger nélkül.
A feladat nem egyszerű
Ez nem holmi szimpla éjszakai törvényjavaslat, amit Semjén félálomban is lepötyög. Így Szent István ünnepe körül a vérszomjasabbak ábrándozhatnának ugyan a hengercunamisták fél karjának levágásáról is (mindjárt nem kattintgatnának annyit), de a kormány ennél sokkal finomabb lelkülettel bír. Talán ezért nem is nagyon került szóba első királyunk a miniszterelnök ünnepi beszédében. Még „a hazánk tartóoszlopára” felvésendő „vérrel és könnyel kiizzadt hét törvényt” is maga fogalmazta, nem ám az ódivatúan nyugatos Szent István. Akinek olyan törvény soha az életben nem jutott volna eszébe, hogy „minden magyar gyermek újabb őrhely”. (Anyák! Szüljetek őrhelyet!) És arról sem volt kiforrott elképzelése, nem hogy vérrel és könnyel kiizzadta volna, hogy meddig tartanak a meccsek. („Addig, amíg meg nem nyerjük”. Kár, hogy a bírók ezt általában nem tudják, és jönnek a hülye sípjaikkal, de majd ők is elolvashatják a haza tartóoszlopán. Talán érdemes volna több nyelven kiírni.)
Az internet őrzése az őrhelybébik helyett egyelőre vezetőink kötelessége
Átkaroló hadművelet készül, mondhatni, egy új Barbarossa terv. Három hadseregcsoporttal támadunk, mint a németek a világháborúban az oroszokra. Csak a kicsinyhitűek nyavalyoghatnak, hogy annak se lett jó vége. Egyrészt beindul a ”profi Facebook-harcosok” képzése, másrészt lehet „nemzeti internet-törvény”, harmadrészt megpendítették a külön „jobboldali Facebook” frenetikus ötletét is. Már korábban mondogatták, hogy a városokban az önkormányzati választást a Facebookon vesztették el. A fiatalok között csökkent a népszerűségük, márpedig ez a nemzedék szinte kizárólag netfogyasztó.
Megszületett a felismerés: tessék digitálisan trendinek lenni!
Maga Kubatov Gábor fejtette ki: ahogy eddig „elvittek a hátukon minden választót a szavazófülkébe”, most „ezt kell megtennünk az internet világában is”. Mozgalmas kampány lesz: Kubatovék a választóikat viszik a hátukon, Orbán meg a libernyákokat. Én legalább tudom, melyik hátra kerülök. A kormányhű online lap azt hirdeti:
„konzervatívnak lenni trendi, szexi és fancy”.
A trollképzés (bocsánat: facebookharcos-nevelés) elindítója szerint „a konzervativizmus az igazi rock ’n roll”. (Bár nem tudom, hogy a rock and roll, a trendi, a szexi és a fancy mennyire nemzeti. Nem az ősi hun szókészlet részei, az biztos, de szerencsére nem is finnugorok.)
„Hosszú távon vereségre vagyunk ítélve, ha hagyjuk, hogy a közösségi hálón csak a liberális korszellemmel találkozzanak a fiatalok”
– fejti ki Kovács. Háborús ethosszal és retorikával vonzanák az ifjakat, a képzésre való toborzás jelszava: ”Csatlakozz a harchoz!” „Harcolni jó”. Szerintem meg nem, de hát gyanítom, nem is én vagyok a célcsoport.
A Megafon Kft. szeptember 1-től indítja ingyenes harcosképző kurzusait
(Ne rohanjanak, lekésték: augusztus 20-ig lehetett jelentkezni. Talán majd a pótfelvételin.) A másik hadseregcsoport, az igazságügyminiszter által szervezett „Digitális Véleményszabadságért” bizottság már márciusban megalakult, bár munkáját kissé visszavethette az a botrány, amely a facebookos „rémhírterjesztők” rendőri zaklatása körül tört ki. A miniszter asszony a célt imígyen deklarálta: „átláthatóvá tenni a nemzetközi technológiai cégek működését”. Ami egyébként valóban rájuk férne, vitatható eljárások is fűződnek a nevükhöz. Különben is: a mi kormányunk közismerten él-hal az átláthatóságért. Itt született meg az ötlet egy nemzeti törvényre, amely a letiltásokat nemzeti (értsd: állami) hatáskörbe vonná.
„Ne dönthessen egy amerikai szervezet a hazai demokráciáról”
– érvel Péterfalvi Attila. Ez tényleg szörnyű volna, ennél pillanatnyilag csak az a rosszabb, ha a mi ismert hajlandóságú kormányunk döntene. A szintén baráti Törökország már el is fogadott egy hasonló törvényt, amely a nem parírozó Facebookot és társait 90 százalékos lassítással, gyakorlatilag leállítással fenyegeti.
Személy szerint engem legjobban a harmadik irány nyűgözött le
Szintén a Pesti Srácok fogalmazza meg
„egy saját platform, egy jobboldali Facebook”
igényét. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó politológus a visegrádiak új, közös, alternatív Fb-ját javasolja. Nagyon helyes! Szerintem is roppant veszélyes csak úgy összeereszteni mindenféle embert. Ez már szinte multikulti, aminél a pokolban is jobb. Jöjjenek a külön karámok! Különben még a végén valaki ellopná a kiképzett Fb-harcosainkat, és idegen trollokkal ékeskedne.
(A cikk eredetileg a népszava.hu-n jelent meg, amit a szerző külön a Városi Kurírnak írt bevezetőjével közlünk.)
Szerző
