Banánköztársaság
Juszt László: ezt olvasgasd Tomi!
Nem kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét, és azonnak reagál, ahogy tette ezt most is.
Nem kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét, és azonnak reagál, ahogy tette ezt most is.
„Deutsch: “Sikerült megszerezni Jakab Péter egyetlen nyári olvasmányának fotóját. Ez pedig nem más, mint az Akciós TESCO Újság. A nevük elhallgatását kérő Jobbikosok szerint Jakab falta az olvasnivalót: vékony papír, hatalmas fotók, kevés szöveg, óriási tubusos Piros Arany és párizsi leértékelés. Kell ennél több egy talpig miniszterelnök-jelöltnek?”
Nos Deutsch Tamás, akkor itt van Önnek is egy kis olvasnivaló!
Nyilván már régen megfeledkezett róla. No meg az emberek is már csak szlogenként ismerik a a “beléptető kapuk ügyét”. 2003-ban, – a később a Fidesz által megszüntetett – TV Ügyvédjében hangzott el. Kicsit hosszú de izgalmas olvasmány.
Arra mindenképpen jó, hogy elgondolkoztasson: milyen alapon pofázik bele az ország ügyeibe, aki már bizonyítottan sok milliárdos kárt okozott:
“2000-ben megállapodás született az ISM és a labdarugó szövetségek között arról, hogy országos, 38 stadionra kiterjedő beléptető, térfigyelő, jegyértékesítő rendszert építenek ki, amelyre ekkor 1,75 milliárd forintot irányoztak elő. Deutsch miniszter megbízta a Sportfólió Kht. által alapított Stadion Invest Rt-t a feladattal, – amely a minisztérium tulajdonában volt – hogy bonyolítsa le a közbeszerzési eljárást. Egyben előírta, hogy 3,2 milliárdnál nagyobb összegű pályázatokat nem lehet befogadni. Két értékelhető pályázat érkezett. A Siemens 3 milliárd értékű pályázatával szemben – korábbi Önmagát felülbírálva – a Dataware Kft 4,8 milliárdos pályázatát írta alá Deutsch.
Az érintett csapatok 12 évi jegybevételével azonos összegű beszerzés ellen a Hivatásos Labdarúgó Alszövetség 2002 januárjában tiltakozott Orbán Viktor miniszterelnöknél, azonban semmiféle választ nem kaptak, intézkedés pedig nem történt.
A nyertes céggel 2001. szeptember 13-án megkötötték a fővállalkozói szerződést, amelyet – biztos, ami biztos – kiegészítettek egy 260 milliós pótberuházással.
A felesleges és terven felüli kiadás egyéb folyamatban lévő beszerzések terhére történt
Az így keletkező hiány és csődhelyzet elkerülése érdekében a pénzügyminiszter és Szakács Imre politikai államtitkár 2002. május 14-én – tehát már a választási finisben – előterjesztést nyújtott be a kormánynak. Az előterjesztéssel szemben a tárca jogi apparátusa is komoly aggályokat fogalmazott meg. A máig érthetetlen lényege ez volt:
a szállító cég vásárolja vissza az államtól 3 milliárdért azt, amit 5 milliárdért az állam egyszer már megvett, majd 18 hónapos futamidejű liesing szerződésssel összesen 4 milliárdért 2003. decemberéig ismét adja el. Így tehát összesen már 6 milliárdnál tartanánk… Ez az ügylet csak a kormányváltás miatt nem történt meg.
A T-Systems Dataware Kft. végül is 4.467.232.583 forintot számlázott, a Sportfólió Kft felé, amit az ki is fizetett a közösből. A Dataware a beszállítóitól 2.753.283.411 forint összegű számlát kapott. S végül, mert munkavégzés nem igazán történt, pusztán beszerzés, illetve tovább számlázás, s így maradt meg a Dataware Kft-nél 1 milliárd 714 millió, azaz 38 százalék haszon.
De nemcsak ennél a cégnél keletkezett haszon
Az Answare Kft, mely a Dataware Kft leányvállalata 519.117.094 forint értékben nyújtott be számlát az anyavállalatnak, miközben ennek ellentételezéseként 351.442.093 forint értékben fogadott be számlákat. Tehát 167 millió haszna volt, azaz 32 százalék. Tény, hogy a Dataware további hatvan alvállalkozó számláit fogadta be… Ezek kihallgatásától
„az ügyészség eredményt nem várt, tehát el is tekintett tőle”.
A nyomozást a Polt Péter vezette ügyészség szüntette meg,
holott az ORFK nyomozói külön felhívták a figyelmet a feltűnően magas haszonkulcsokra, mely milliárdok közpénzből vándoroltak cégekhez, s onnan KI TUDJA, HOVA, TOVÁBB?
Egyáltalán nem érdektelen a jogász véleménye, aki kiemeli, hogy a különböző menet közben született határozatok minden esetben a szakapparátus ajánlásaival ellentétben születtek, előterjesztéseiket figyelmen kívül hagyták. Abban az esetben pedig, amikor a kezességvállalásra tettek elkötelező ígéretet a pénzügyminiszter és az ifjúsági miniszter akkor ezt tették annak ismeretében, hogy a PM Társadalmi Közkiadások Főosztálya külön felhívta a figyelmet: „a keret már kimerült.” EZ PEDIG FELVETI AZT A KÉRDÉST, HOGY A MINISZTEREK MINDENEK FELETT ÁLLTAK AZ ORBÁN-KORMÁNYBAN?
S hogy minderről tudott-e Orbán Viktor?
Természetesen igen. Hiszen semmi nem történhetett kedvenc területén a labdarúgásban a tudomása nélkül. Erről írásban is nyilatkozott akkor, amikor 2001. szeptember 28-án válaszolt Demján Sándor levelére, aki akkor a Magyar Labdarúgó Liga elnökeként arról tájékoztatta, hogy számításaik szerint a 38 stadionban felszerelendő beléptető rendszer nem kerülhet többe 1,7 milliárdnál, s amennyiben ennél többet fordítanak rá, az az egész stadionrekonstrukciós programot veszélyezteti.
HOGY VAN AZ, HOGY DEMJÁN EZT AZ ELSŐ PERCBEN LÁTTA, ORBÁN PEDIG AZ UTOLSÓBAN SEM?”
Szóval, ezt olvasgasd Tomi!”
Szerző
Neaddfel
2021.08.22 16:34 at 16:34
„A baloldal televíziós ügyvédje, Juszt László magából kikelve esett neki az MSZP volt esélyegyenlőségi miniszterének. Lévai Katalint “politikai prostituáltnak” nevezte Facebook posztjában,..”
***
Marhára birom amikor egy politikai hímringyó (Juszt) minősít egy másikat.