K. Zoltán tekintetes úr, született Kovács Zoltán, debrecenieknek csak kázé

Persze lehetne azt is gondolni/írni róla, virtigli pojáca. Én nem ragadtatom magam ennyire el, hogy is merném balga halandóként, pór zsellérként. Ezért maradjunk annyiban, hogy a képekről, és az azon szereplő, minimum a királyi család tagjának látszó, fess úrról mindenki azt gondol, amit éppen akar. Én is.

Én, momentán elég randákat gondolok

A képeken különben teljesen átlagos, manapság az uralkodói réteg, – régen még Fidesznek hívtuk őket, de az régen volt, mikor még úgy tűnt, hogy a különben múló hatalomból származtatott agybaj, konzervatív, gyógyszeres kezeléssel is kordában tartható. Tévedtünk. Szerintem nem csak egy ország járt így, de egész Európa is. Sorry! – szóval a képeken a tök aranyos kutyák mellett pózoló, láthatóan önmagával, a helyzettel, a világgal rém elégedett (mondjuk, a világgal pont nem. Ezeknek mindenki hülye, csak ők a helikopter.) úriember nem más, mint a Soros-ösztöndíjas – 23 millió forint baszki! Ennyit nyalt be Gyuri bácsitól. 23 000 000, hogy most telepofával sorosozzon. – K. Zoltán tekintetes úr, született Kovács Zoltán, debrecenieknek csak kázé.

K. Zoltán teljesen átlagos debreceni képviselőként

nyomkodta az igen gombot tudatlanul, az inkább átlagot rontó, mint javító Kósa Lajos nevével fémjelzett debreceni Fidesz frakcióban hosszú évekig, mígnem Isten – a gyengébb fantáziával bíróknak jelzem, ez a Kedves Vezető mozgalmi neve – ujja rá nem mutatott:

belőled meg legyen kommunikációért felelős államtitkár.

Az lett!

Gondolom ő volt az, aki egy perc alatt a legtöbbször hibátlanul el tudta hadarni a Soros nevet bő nyállal, nem tudom, de nem lehetett magas a mérce. Márpedig akire Isten – a K. Vezető, mondom! – rábök, az hiába egy senki, abból VALAKI lesz. A debreceni királyi tv vezetőjéből például Los-Angeles-i főkonzul lett. Mondjuk angolul pont nem tudott. És? Mi számít?

Barom egy helyzet, mert nálunk, pontosítok: NÁLUK, mordorföldön, így lehet hirtelen az átlagos halandóból főúr, hűbérúr, vagy akár egy faluszéli mekkmesterből – gázszerelőnek azért nem mondanám, mert ahhoz több kell agyilag, mint emberünknek összejött – a világ legokosabb, és egyben rövidesen a leggazdagabb embere.

Szóval K. Zoltán őfőméltósága

– akivel több romantikus évet sikerült egy közgyűlésben lehúzzak, de ez az én egyéni szoc. problémám hadd maradjon – láthatóan végtelen szenzitivitással simul bele környezetébe. Tehetségesen sorosozik, szervilis módon lesi istene-főnöke-gazdája minden rezdülését, küldi el a fenébe, ha kell, – és egyre többször kell – alpári stílusba külföldi, mértékadó konzervatív lapok vezető elemzőit, egyfajta NER-országimázs keretein belül.

Mondhatni, K. Zoltán, fajtája tipikus egyede

Ami a szomorú, hogy mindez számára is teljesen természetes. Már ő is, aki pedig akár még normális is maradhatott volna, elhiszi magáról, hogy a talmi, illékony hatalom, az általuk vágyott, de valójában nem létező mordorföldi kasztrendszer, ez az egész bokacsattogtatós őrültség, ami a zuhanó Orbán-érát jellemzi, az a valóság.

Ő is, mint a többi szerencsétlen, magára aggat mindent, lassan úgy néznek ki, mint valami piszokdrága, csiricsáré karácsonyfa, hátha azzal is sikerül bizonyítani ország-világ előtt önnön nagyságukat. Tudom, pénz nem számít, az van rogyásig.
De, és ezzel (is), valahogy a normalitás, a józanság tűnt el az ő világukból.

Hogy nem öltözök be huszárnak, mint Rogánék,

és nem vásárolom fel a legdrágább, milliós vadászgöncöket, rángatom magamra, állítok oda kutyákat, markolok sólymot, lófütty tudja még mit nem, majd vigyorgok, mint majom a köszörűkövön, fotóztatom magam az annyira ropogósan új cuccokban, hogy tán még az árcédula is látszik, mert azzal nem felsőbbrendűnek látszom, csupán szánalmas pojácának!

Aggathattok magatokra bármit, azok vagytok Kázé!

Kovács Zoltán mordályos karácsonyi üdvözlete

Kovács Zoltán, a „visszafogott", botcsinálta lapszerkesztő: messze-földön legjobb leszek!