Banánköztársaság
Kesergés a dicső múlt elvesztése miatt
A dicső múlt elvesztése nyilván sokkal inkább tehet a pillanatnyi problémákról, mint a saját személyiséghez kapcsolódó tehetségtelenség, lustaság, felelősségpánik, döntésképtelenség, és megannyi más önsorsrontó állapot. Mert az a legolcsóbb mentség, ha mindenről más tehet. Más emberek, más korok, más vallások. A kesergés tehát egyfajta önfelmentésnek is beválik. Bele lehet búsongani a jövőbe. Addig sem kell mást csinálni.
Két világháborúban is vesztesek voltunk
Közhely, hogy a történelmet a győztesek írják. Az meg egy kocsmai verekedésben is igaz, hogy a vesztesek megszívják. Az I. világháború vesztesei is így jártak. Hazánk a bot rossz végén volt, ami a háborút lezáró diktátumban rögzített új határokon is meglátszott. Ez nem kell, hogy tessen bárkinek. Az sem, hogy a világháború végén sem lett jobb a helyzet. Igaz, akkor sem a győztesekhez sikerült csatlakozni.
A kesergők jó része azt sem tudja, miért kesereg
De ebben sincs semmi meglepő. A hazai politikai elit szinte évszázadok óta – mintegy hagyományőrzésből – köszönő viszonyban sincs a nagyléptékű világpolitikai realitásokkal. Alkalmasint azt követően, hogy lépten-nyomon a trianoni diktátum fölötti kesergést hallgattam, az az érzésem támadt, hogy ez megmaradt. Mert a határokat átjárhatóvá tevő uniós elképzelések közelebb hozzák a szerteszakított közösségeket, mint bármilyen Trianon-kesergő. Amely jelenséggel kapcsolatban egyre inkább úgy vélem, hogy a kesergők jó része azt sem tudja, miért kesereg.
A határok akkori meghúzása mára történelmi tényként kezelhető. De ez csak az egyik oldala a történetnek. Az akkori diktátum nem Magyarország ellen, hanem jobbára a vesztes Monarchia ellen íródott. Mármint abban, ami hazánkat is érintette. Mert amiről – szerintem – a Nagy-Magyarország-os matricával öklöt rázók, illetve kesergők megfeledkeznek: az a kép csupán egyfajta mini unió részére igaz. Tekintettel arra, hogy a török hódoltság után a Habsburg-ház itt felejtette magát. Így aztán előállhat az a helyzet, hogy a trianoni, majd párizsi, majd a későbbi szerződéseket revízió alá helyezni akarók valójában a Monarchiát szeretnék visszaállítani. Egy olyan államszövetséget, ahol egy idegen ország császára volt a magyar király is.
Olthatatlan nosztalgia
Valójában sokkal kevésbé demokratikus megoldásként, mint amit ma az EU kínál. Alkalmasint úgy, hogy a Habsburg örökösödésbe legfeljebb a mély rábólintás szintjén volt magyar befolyás. A nagy revizionisták ugyanakkor – nem egy esetben – meggyőződéses EU-szkeptikusok. Így aztán úgy ellenzik egy európai államszövetséghez tartozást, hogy eközben egy múltbeli államszövetség iránt nyilvánítják ki olthatatlan nosztalgiájukat. Legalább azt, ha már realitásérzékük nem feltétlenül van. Azért persze lehet keseregni a múlt fölött. Hosszan, bő lére eresztve.
Elvégre a dicső múlt elvesztése nyilván sokkal inkább tehet a pillanatnyi problémákról, mint a saját személyiséghez kapcsolódó tehetségtelenség, lustaság, felelősségpánik, döntésképtelenség, és megannyi más önsorsrontó állapot. Mert az a legolcsóbb mentség, ha mindenről más tehet. Más emberek, más korok, más vallások. A kesergés tehát egyfajta önfelmentésnek is beválik. Bele lehet búsongani a jövőbe. Addig sem kell mást csinálni.
Szerző
Friss
- 1.000 milliónknál is többe kerülhet Orbán CPAC-s dzsemborija – Önt megkérdezte, hogy akarja-e?
- Jani, rövidesen a narancsos buktát kóstolgathatod! – írta egy kommentelő a Lázár kampánybeszámolóhoz
- Ne kolbászoljon, demonstráljon! – Ha péntek, akkor tüntetés, ha tüntetés, akkor forgalomkorlátozás
- Aranyesély az ökölvívó Eb-n
- Hajrá! – Visszatért a tavasz
- Mit keres a Hoppál-fotó az érettségi tablón? – Főmufti-válasz: ez az iskola belügye
- Cicafül, elárulnád a programodat, vagy pocskondiázol tovább? – kérdezte egy kommentelő Szentkirályi Alexandra csütörtöki teljesítményét látva
- „Nem mese az gyermek” – Porga Ferenc polgi karókkal és megállni tilos táblákkal felfegyverkezve…..
- 2024, Magyarország – Egy tizenkettedikeseket tanító tanár: „…életem utolsó művészettörténet óráján kicsöngettek….”
- „Ha valaki feketeöves, akkor Danika te biztosan az vagy, büszke vagyok, hogy taníthattalak!” – Dr. Karsai Dániel 1. danos