Banánköztársaság
Két kép, és a borzalmas út, ami köztük feszül!
Az egyik kép, 2002-ben készült. Egy – talán spanyol – kiskölök üvölti: „A jövő elkezdődött”. A kép amúgy lopott. Mondhatni, természetes, hogy lopott. Meg azóta minden más is. Vár, kastélyok, földek, újságok, tévék, rádiók, repülők, disznók, diplomák, érettségik, ezüst eszcájg, százmilliárdos vagyonok, minden. Nem tudom, a narancs önsegélyező szakkörbe felvételi alapkövetelmény a lopás? …Ma mit lopott bajtárs? Ööö…semmit. Ki van rúgva!
A soha nem gondolt-hitt jövő
A másik kép 2019-es. A K. Vezető kuplungos elméjéből kipattant, torokszorító, hátborzongató, zombiapokalipszis-vízió. A MI JELENÜNK.
Valami szürreális, barom, zsékategóriás, alacsonyköltségvetésű – igen, mert a többit ellopták – förmedvény, amit, ha moziban vetítenénk, senki nem venne rá jegyet. Ez a mi jelenünk.
„Keresztény” magyar gyerek(?) katona(?), talpig géppisztolyban védi a „keresztény” magyar hazát.
Látszólag egy csillogószemű, ártatlan kissrác, valójában csupán egy tárgy, egy eldobható egyszerhasználatos eszköz, néhány náci kezében.
Olyanokéban, akik mindig más és más fogalmak mögé rejtik a valóságot. Hideg fejjel, de beteg, bomlott elmével dobálják elénk, majd ki, a pátoszos, azonban minden tartalom nélküli szavakat, annak függvényében, hogy a méréseik alapján mi az, ami aktuálisan eltakarja a tömeg elől valódi céljaikat.
Megvan? Polgári. Illiberális. Nemzeti. Elhasználódtak. KUKA!
Keresztény. Magyar. Haza. Hol? Mi? Ki? Pedig most ezt sulykolják, ezt halljuk-látjuk milliárdokért, a mi milliárdjainkért, ezt használják-koptatják, rántják le magukhoz a mocsokba, ez folyik a könyökünkön is.
Valójában nem is tudom, a K. Vezető és népizenekara számára a kereszténység milyen üzenettel bírhat.
Morálissal biztosan nem. Lopnak, hazudnak, uszítanak – lopnak, hazudnak, uszítanak. Alapvető, hogy ilyet nem teszünk. A keresztények sem. Ipari méretekben végképp nem. Ha teszik, nem emberek. Ha teszik, nem keresztények. Ők ezt teszik.
Mit jelenthet a haza? Az ember otthonról, hazulról nem lop, nem gázolja-rombolja le, tapossa szét, amit a szülei, nagyszülei, ősei építettek. Ha teszi, nem ember. Ha teszi nem hazaszerető.
A k. Vezető számára mit jelent magyarnak lenni? Magyar gyerekek, emberek, családok millióit nyomorba taszítani? Aki nyomorultul az út szélére került, azt hatalmánál fogva árokba rúgni? Bárkit világnézete, hite, véleménye miatt üldözni, eltiporni, akár a halálba kergetni? Ha teszi, nem ember. Ha teszi, nem magyar!
Egy kép, ahol egy aranyos kisfiú rám fogja azt a sza… egy valódi fegyvert, aminek a végén, mint a másik futóbolond-korszak taknyos-hitlerjugendes-hátborzongatós fotóin, egy páncélököl fityeg. Ki itt a keresztény, mitől keresztény ez? Ha fejbe lő, feladja az utolsó kenetet?
Mindig így kezdődik
Egy képpel, amire mindenki csak legyint, ez csak egy kép. Meg egy bomlott, őrült hatalommániással. Lopnak, hazudnak, uszítanak – lopnak, hazudnak, uszítanak. Ez a kezdet.
Aztán az a fegyver egyszercsak elsül. A gyerek kezében is. És nekem ne mondják, hogy ez marhaság, mert elsült a német, a ruandai, szudáni gyerekek kezében is.
Csak néhány, minden hájjal megkent őrült kell hozzá. Abból meg jól állunk.
A jövő elkezdődött!
Ízlelgesse a fogalmat: gyerekkatona! – mindez 2019 Magyarországán?