Kétmillió kivert kutya országa vagyunk

Mahatma Gandhinak szokás tulajdonítani a megállapítást, miszerint egy nemzet nagyságát híven tükrözi az, ahogy az állatokkal bánik. Nehéz nem egyetérteni, de amíg a világon becslések szerint élő egymilliárd kutyából 800 millió gazdátlan, úgynevezett pária kutya, addig e definíció szerint a nemzetek nagyságáról nincs mit mondani.

Elképesztő számok

Mi, magyarok sem lehetünk büszkék magunkra, mert bár szeretjük őket, sokan tartunk társállatot, de a felelős gondolkodás még nem az erősségünk:

Állatvédelmi szervezetek becslése szerint hazánkban körülbelül kétmillió »kóbor« kutya él, főleg a városok peremterületein. A macskák számát a kertekből kijáró gazdás egyedek miatt megtippelni is nehéz, de előbbi többszöröse lehet – mondja Balogh Ernő, az Országos Állatvédelmi Alapítvány alapítója.

Nem magyar sajátosság, de hazánkban is három fő forrást említhetünk: Kijáró, kiszökő állatok párosodnak sorstársaikkal vagy az eleve utcán élőkkel. A kóbor egyedek maguk közt szaporodnak. Szegregációkban, egyes külterületi közösségekben kutyák és macskák szabadon járnak-kelnek, bármiféle kontroll nélkül hozzák létre az újabb és újabb populációkat.

Számoljunk egy kicsit. Mindkét faj körülbelül egy éves korától ivarérett, majd akár élete végéig évi két almot képes világra hozni. Vegyünk almonként csak hat kölyköt, amelynek fele szuka, és mondjuk azt, az anya szervezete hét éven keresztül bírja ezt a strapát. Az első évben hat szukánk lesz, akik a következő évben már 6×6, vagyis 36 nőstényt hoznak világra. A vége 279 936 kutya vagy macska egyetlen egyedből kiindulva.

Többe kerül az ivartalanítás, mint amennyi egy közmunkás bére

Nyilvánvalóan pusztán elméletről van szó, nem léteznek olyan ideális körülmények, ahol ez megtörténhet, a valóságban a kicsik többsége még az ivarérettség elérése előtt elpusztul. Arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy felhívjuk a figyelmet az egyetlen módszerre, amivel humánusan csökkenthető a kóbor állatok száma: ivartalanítás.

Alapvetően azt javasoljuk, hogy minden kutyát és macskát ivartalanítson a gazdája, ha nem akarja továbbtenyészteni. Nemcsak a felesleges szaporulat miatt, hanem mert az állatnak is javára válik: nem szenved a kielégítetlen nemi vágytól, ellenállóbb lesz a betegségekkel szemben, erősebbé válik az immunrendszere – magyarázza szakértő.

Igen ám, de komoly pénzekről van szó. Egy szuka ivartalanítása testmérettől függően 30-70, nőstény macskáé 30-40 ezer forint, a kanok, kandúroké 10-20 ezer. Nagyon sokan nem tudják vagy nem akarják ezt megfizetni, ilyenkor hárul komoly feladat az állatvédő szervezetekre.

A civilek munkája csepp a tengerben

Egyrészt az ismeretterjesztés, felvilágosítás, a tulajdonosok meggyőzése, ami Balogh Ernő szerint meglepő módon épp a szegregációban a legsikeresebb, pontosabban az emberek itt együttműködőbbek. Másrészt az adományként befolyt összegekkel. Ivartalanítási akciókat szerveznek állatorvosokkal összefogva, ahol olcsóbban lehet elvégeztetni a műtétet, ivartalanítják a hozzájuk került állatokat, illetve anyagilag támogatják a beavatkozást rászoruló gazdiknak.

A probléma méreteihez képest viszont a civilek munkája csak csepp a tengerben:

A magyarországi állatvédelem túlterhelt, a kiégés szélén áll. Mind több és több helyről érkezik segélykérés, miközben a kapacitás véges, a anyagiak egyre szűkösebbek

– jegyzi meg keserűen Balogh Ernő.

A kormány rendre lesöpri a témát az asztalról

Egyértelműen szükség lenne állami segítségre, a területen működő civilek szerint egy-kétmilliárd forintból országos szinten kezelhető, de legalábbis a jövőben tarthatóvá lehetne tenni a helyzetet, Magyarország nem lenne a kétmillió kóbor kutya és több millió gazdátlan macska országa. A kormány viszont rendre lesöpri a témát az asztalról.

Végezetül az is fontos, a statisztikák mögött lássuk meg az élőlényt. Azokat a kutyákat és macskákat, akiket évente tíz- és százezer-számra altatnak el a különböző ebrendészeti telepeken, csak azért, mert nincs számukra hely ezen a világon. Nem ők akartak ide születni.

(Forrás: 24.hu)