Banánköztársaság
Gábor György: Kilőni a másét, aztán futás!
Szent Ágoston, a nyugati kereszténység egyik legnagyobb szentje már Hippo püspökeként írta meg Confessiones (Vallomások) c. munkáját, amelynek egy helyén gyermekkora bűneit megvallva emlékezik vissza arra, amikor társaival a szomszéd fájáról körtét loptak.
Szent Ágoston ezt írja:
Uram, törvényed bünteti a lopást. Beleírtad az ember szívébe is ezt a törvényt és még a gonoszság sem törli ki soha onnét. (Vallomások, II,4,9.)
Hát így!
Mindez csak azért jutott az eszembe, mert a magyar miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, a katolikus egyház lándzsájának a hegye (habár helyesebb lenne a katolikus egyház puskájának csöveként emlegetni őt), szóval ez a magyar közjogi méltóság azzal dicsekszik, hogy Svédországban egyszerűen ledurrantotta egy idegen ember füljelzővel ellátott háziállatát, egy rénszarvast, majd bérelt helikopterével szabályosan ellopta a megölt állatot.
Hát így!
WHO
Most pedig a vadász megint ül hosszú méla lesben, vár felajzott puskára jegesmedvét. Azt gagyogja s ragyogja, hogy egy jegesmedve lelövése inspirálja őt a legjobban. Szép, szívhez szóló keresztényi gondolat. Annál is inkább, mert az utóbbi évtizedben a jegesmedve az egész világon jelképévé vált a környezetvédelemnek és a természeti környezet pusztítása elleni fellépésnek.
A magyar közjogi méltóság azonban jegesmedvére vágyódik. S ha nem találja meg azt egy idegen ember farmján, gondolom, fogja magát, beül az Audiba, az állatkerthez hajtat, bemegy, a bámészkodó ovisokat kicsit odébb terelteti, s közvetlenül a rácsok nyújtotta biztonságból szépen kilövi az inspiratív jegesmedvét.
Ha a kedve éppen úgy hozza
Márpedig a magyar közjogi méltóságnak a kedve mindig úgy hozza. Kilőni a másét, aztán futás. Mikor, mi van épp kéznél. Ha helikopter, akkor azzal. Na, ugye. Oszt jónapot!
Ami engem illet, én a természeti környezetnek drukkolok.
És Semjénnel szemben, tiszta szívemből, a jegesmedvének.
(Forrás: Gábor György közösségi oldala)
Szerző
