Banánköztársaság
Kiutunk az Európai Unióból, avagy a magyar balsors
Donald Trump hivatalba lépése óta többször is jókorát köpött a világtengerekbe, benne az Európai Unióval, de ennek következményei a mi oldalunkról nézve egyelőre inkább aggasztóak, semmint derűt, reményt keltők. Magánvéleményem szerint valójában még Trump sem tudja, hogy mit akar, és amit, ha akar, miként lesz képes megvalósítani.
Csak egy valamiben totál következetes: a következetlenségben! Hogy a nagyvilágban mi lesz, azt nem tudom, tartok tőle, hogy a konfliktusok Amerikában is sokasodnak, elmélyülnek, de hogy mai világunk összeomlásának világvége lesz-e a következménye, vagy kibontakozás egy új egyensúly felé, azt jósolja meg Nostradamus és Orbán Viktor. A kudarcos ukrajnai béketeremtés nem sok jóval kecsegtet. A hasonló érdekű-helyzetű-fejlettségű nemzetállamok mindenesetre tömörülnek, és kénytelenek lesznek védekezni a nagyok túlhatalma ellen. A jelek szerint az Európai Unió felébredt kényelmes félálmából, kezd egységbe forrni, és népességének súlya, gazdasági és politikai ereje alapján döntési pozíciót követel magának az átalakulásban.
Itt adódik a kérdés: mi lesz velünk?
Orbán Viktor a minap váratlanul megjelent Pilisvörösváron, hogy a helyi közösséget győzködje, szavazzák le Ukrajna uniós tagságát. Miért ott, miért most, miért éppen Ukrajna kitagadása lenne a magyarság megmaradásának feltétele? A miniszterelnök szónoki tehetségének megcsillogtatására választhatott volna más időpontot, más települést, más közönséget, de valójában Ukrajna ürügyén az Európai Uniót, Brüsszelt támadta, kiegészítésképpen pedig Magyar Péter és a Tisza Párt nyakába sózta, hogy ők a Himnuszban szereplő nemzeti „balsors” forrásai. Furcsa dolgokat is mondott, beszédét egy-két napig gondolatilag érlelni kellett, hogy lényegi mondandóját illőképpen értékelhessük.
Washingtonból jönnek a parancsok?
És fölöttébb érdekes kettősség bukkant fel ebben a nem kevéssé émelyítő beszédben: a tiszások szemére hányta, hogy ők „Brüsszeltől” kapják az utasításokat, vagyis nem magyar érdeket képviselnek; ugyanakkor – kérdésre válaszolva – megemlítette, hogy Trump elnök őt azzal nyaggatja, mikor lépünk már ki az Unióból függetlenségünk, nemzeti szuverenitásunk védelmében.
Orbánnak most talán éppen Washingtonból jönnek a parancsok?
Nos, úgy tűnik, egyelőre maradunk, lévén hogy Orbán szerint a maradásnak most még több előnye van, mint hátránya, de ha fordul a kocka, majd meglátjuk, mit teszünk. Trump mindenesetre ezt szorgalmazza.
Vajon mit ígér cserébe, ha bomlasztjuk az Uniót? Egy díszvacsorát a Fehér Házban?
A magyar miniszterelnök, a nagy szuverén, ezen a lakossági főrumon már nyilvánosan bedobta a köztudatba az Unióból való kilépésünk lehetőségét. Ez pedig elég rémisztő, ámbár nem meglepő, mert Orbán – nem titkoltan – mindig is Unió-ellenes volt.
A kormány bárdolatlansága
Én amondó vagyok, hogy a várható változásokat viszonylagos stabilitásban átvészelni csak az Európai Unióban és a NATO-ban lehet – közösen, nem kilógva 27 ország közül, ez egészen biztos. Márpedig Orbán addig feszíti a húrt Brüsszellel, amíg a „maradék” 26-ok felfüggesztik szavazati jogunkat és megvonnak minden támogatást, ad absurdum, kitoloncolnak minket a schengeni övezetből, a vámmentes körből, akkor aztán szaladhatunk Trump-hoz, Putyinhoz, Hszi Csin-ping-hez, EU-n kívüli törpe országként senkit sem fogunk érdekelni.
A kormány pedig Brüsszelt a józan ész parancsa ellenére ellenségként kezeli, és például bárdolatlan módon viselkedik az EU képviselőivel.
A Tineke Strik vezette küldöttség kellemetlen tapasztalatokat szerzett Magyarországon, jelentése aligha segíti majd például az uniós források felszabadítását, Orbán Viktor és az Európai Bizottság viszonyának javítását. Legfontosabb partnerünk, Németország új kormányától sem remélhető támogatás mint volt Angéla Merkel idejében, így a 7. cikkely gyakorlati alkalmazásának veszélye vészesen közeledik, és Magyarország magára marad a világ átalakulásának sodrásában. Ez a közeli kínos kilátás Orbánnal.
No hát ez szép lesz!
Akkor tehát mi lesz velünk? Vannak egyáltalán esélyeink?
Magyarország ma már nem normális ország. Nincs jogbiztonság, létbiztonság, személyi és csoportos szabadság, sajtószabadság, a nagy nemzeti-állami szolgáltató rendszerek alig működnek, a túlduzzasztott állam korrupt, hatékonysága pocsék, az önkormányzatok kifosztva, megbénítva, szociális háló már alig van, a gazdaság küszködik, irányítóinak balgasága külön tehertétel. Bajaink ismertek és a jelenlegi rezsim keretei között megoldhatatlanok. A hatalomból ehhez hiányzik a politikai akarat is. Orbánnak és pereputtyának mennie kell! Lehetséges ez?
Azt remélem, hogy igen.
De hogyan?
A párbeszéd, a tisztázó vita lehetetlen, mert a kormány ellenfelét nem magyarnak, hanem idegen zsoldosnak minősíti; az ellenzék a kormányt tolvaj, hazug, rablóbandának tartja, (és alighanem igaza van.) Nincs közös alap, amelyről bármiféle, az ország érdekét szolgáló, értelmes párbeszéd kiindulhatna. A múlt század végén a nagyon gyorsan megszületett politikai ellenzékben, mind pedig az állampártban megvolt az akarat, vagy legalább a hajlandóság a tények elfogadására: társadalmi szükségszerűség volt a rendszer megváltoztatása. Ma a
Fideszből, leginkább Orbán Viktorból ez teljességgel hiányzik. A parlament jelenleg nagy nulla. 135 fontos senki, az elnöki pulpituson a porondmester, aki ostorát csattogtatva kormányozza a csúcsíves palota életét.
Az elégedetlenek tömörülése
A Fidesz csak az erőből ért. És már láthatóan fél, eszközeiben nemigen válogatós, lám Orbán Viktor kisvárosi lakossági fórumon idegesíti hallgatóit mindenféle ostoba rémképekkel. Mostanra pedig létrejött az elégedetlenek tömörülése, a Tisza Párt, de ez a laza sokaság még nem az a stabil politikai szervezet, amely erővel alátámasztott követeléseket fogalmazhat meg a korrupt, erőszakos hatalommal szemben. Egyelőre önmagát is csak építi, szervezi, s habár céljai jobbára világosak, alkalmazott eszközei még nem elég hatásosak. Támogatásának növekedését alighanem a romló helyzet, és a kényúri módon politizáló, dilettáns kormányzás hozza magával. Bővíteni kellene a politikai harci eszköztárat is!
Érdekvédelmi szerveződések. szakmai szervezetek, szakszervezetek országos szövetsége, politikai célzatú tüntetések, hídfoglalás, sztrájk! Erre mind szükség van! És főként hiteles hírszolgáltatás kell azoknak, akiknek a fejét a kormány tömi hazugságokkal. Vélhetően eleve hibás a más, önálló, bár zsugorodó támogatottságú ellenzéki erőket kizárni a kormány leváltására irányuló mozgalomból, mert a választási rendszer a Fideszt szolgálja, az elaprózott ellenzéki többség új vereséget hozhat.
Erőt, világos célt, határozottságot kell éreztetni minden lehetséges fórumon, utcán, tévében, közösségi médiában, sajtóban, még a parlamentben is, habár az utóbbi most nem ér szinte semmit.
Ha a Tisza szigetek valódi párttá szerveződnek, és ez a párt egységesen mozdul egyfelől a választási győzelem, majd azt követően az értelmes kormányzás irányába, akkor ez nekem (átmenetileg) megérné az összes többi, most éppen partvonalra szorult demokratikus erő visszalépését annak érdekében, hogy Orbán és siserahada az egész, velejéig rothadt, gonosz és kártékony NER rendszerrel eltakarítható legyen.
Mert választást nyerni ebben a csaló választási rendszerben, a Fidesz-kormány túlhatalmával szemben még akkor is nehéz lesz, ha az ellenzék hangulatilag képes lesz országszerte megalapozni a győzelmet. De az igazi herkulesi munka csak Orbán megdöntése után következik a jogállam, a demokrácia, a gazdaság újraépítésével, a korrupció kigyomlálásával, külkapcsolataink rendezésével és egyebekkel, miközben ezt minden erővel akadályozza majd a leggonoszabb ellenzék, ha a győztesek nem szereznek kétharmados többséget.
Pedig egyelőre még a választási győzelem is kétséges.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
