Én teljesen egyetértek a miniszterelnök úrral, mert nem vagyok kevert nép, szeretem a tiszta ízeket, persze van, ami összeillik, vannak ízek, amik kihangsúlyozzák, vagy éppen árnyalják egymást, kecses pas de deux-t táncolnak.


Szóval vannak harmonikus ízek, elegáns keverékek,

de a “császárkörte” gyúnynevű alkoholvegyészeti termék és a “rum” gúnynevű alkoholvegyészeti termék fertelmes elegye nem tartozik közéjük, nem ilyen harmonikus koktél a nemtelen, édes, fejfájós, émelygős Kevert likőr, a Kádár-kor pállott, máig is prolongált, tompa mindig-másnapossága, belelottyantva egy keveset a jobbágynyúzás után siránkozó dzsentri kétségbeesett rongyrázásából, a Rákosi-idők csasztuskáiból és propagandájából, a nyilasok szociális demagógiájából, Horthy korrupt, sunyi revizionizmusából, a nekidörhedt, zsidófaló nacionalizmusból, a nyomortelepek fizikai bűzéből és a fennhéjázó paloták morális dögszagából, ízesítve némi rettegéssel, embertelenséggel, gyűlölettel összeérlelve, frusztrációkkal ágyasítva, nagy bádogpitlikbe töltve, vályúkban szervírozva, és a tetejére – hogy finom, úri italnak lássék – odabaszunk egy szem gázolajbogyót.

Nem iszom ilyeneket,

nem iszom vörösboros kólát, citromos sört, nem eszem töpörtyűs csokoládét, nekem ez mind pancs meg moslék, ahogy pancs meg moslék ez az egész redves rendszer, egy negyedosztályú csehóban lecsapnák a csapost, ha ilyesmit mérne, gugyit, bundapálinkát, rézeleji kiárusítást, ráadásul még az se rendeset, igazit: papramorgó helyett papnyalogatót, kerítésszaggató helyett kerítésállítót, mindegy, csak ártson és bebambuljunk tőle, és legyünk fegyelmezettek.

Szóval, nem vagyok kevert nép,

hiába akarnak megkeverni, mint Piszkos Fred a málnaszőrt, nem teszek sztálinista kutyabőrt a kriptodemokratikus szalonnámra, és bár a túrós csuszát cukorral ÉS pörccel eszem, és fúziós zenéket hallgatok, nem tekintem kevertnek magam, hiába dünnyögnek új és új meséket, nótáznak popritmusú fehérvári huszárokat, pépnemzeti együttműködést, én csak az összetevőket látom, sztálinizmus, fasizmus és neoliberális kiuzsora likőrjét, kátrányt és vegyipari alkoholt, és már a szaguktól is felfordul a gyomrom.

De tulajdonképpen mindegy: én ezekkel akkor sem innék, ha a vegyipari dzsuva helyett a legfinomabb, öreg single malt whiskykkel kecsegtetnének. Nem vagyok olyan nép.

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét