Szijjártó Péter felháborítónak tartja, hogy „Magyarországot a történelmi tapasztalataiból adódó pragmatikus álláspontja miatt túlzott oroszbarátsággal vádolják”. Egyrészt, ugye, szó sincs itt oroszbarátságról. Putyin seggének kinyalásáról van szó, mélyen, súlyosan.
Persze, lehet legitim – bár erősen vitatható – álláspont,
hogy egy aprócska nyusziország csak akkor tud megmaradni, ha rögtön belebúvik az első adódó nagyvadi valagba, legyen az sasé vagy medvéé („Medve esz meg, az is mindegy” – búsongtak Ady bujdosó kurucai).
Gondolják így, nevezzék pragmatizmusnak (hogy hová vezet az efféle pragmatizmus, láttuk már a történelemben párszor.) És akkor most ismételgessük, mind, együtt, hangosan:
„Nem leszünk gyarmat!” és „Magyarország büszke és erős!”
Szijjártó mester védőbeszéde tanítványainak
Azért mentségemre még elmondom halkan:
én már sokféle segget kinyaltam,
s mindet egyforma lelkesen. Mert ez a titka.
Minden seggel éreztetned kell, hogy ritka
megtiszteltetés őt nyalni. Ez nem csak afféle talmi
csillogás. A megalázkodás művészete örök,
nem szűnő alkalmazkodás.
Egy nyelvi evolúció. Pikáns pikareszk.
S bár a segg felett valahol elvben fejnek kellene
lennie: ez ne befolyásoljon téged, vedd csak nyugodtan
semmibe. Jelentősége nincs. A segget a fejjel
nem köti össze gerinc, vagy más efféle csont
ameddig benyalni ne lenne ildomos. Nyalásod önmagában
érték; légy lelkes, légy okos.
Mértéket ne ismerj soha benne! Különben, hidd el:
csak annál nehezebben menne.
(forrás)