Korai öröm – Az Európai Uniót megváltoztatni lehet, szétverni kevésbé

Sok kritika éri az európai intézmények működését, jóllehet semmivel nem több, mint bármely tagországi kormányét. A fénytöréseket az adja, hogy míg a nemzeti kormányok gyakran cserélődnek az elégedetlenségek okán, a legfontosabb európai testületeknél másként csapódik le a választópolgárok mérge.

Ha nem is a legfontosabb, de mindenképpen a legnagyobb legitimitással rendelkező európai intézmény az Európai Parlament,

hiszen annak tagjait az uniós polgárok közvetlenül választják 5 évre. Nemzeti parlamentek időként alárendelődnek, előre hozott választások is tarkítják a képet, ez azonban aligha történhet meg az Európai Parlamenttel, jóllehet a Magyar Országgyűlés épp a minap fogadott el egy határozatot, amely – kissé nevetséges módon – megszűntetni javasolja az EP-t, legalább is a jelenlegi formájában. Arra viszont volt már példa, hogy az Európai Parlament által megválasztott Európai Bizottság, tehát az EU végrehajtó szerve lemondott, továbbá szélső esetben maga az EP is képes elzavarni ezt a testületet.

Ez utóbbi még nem fordult elő, pedig néha komoly igény lenne rá.

Az EU legerősebb intézménye azonban az Európai Tanács, amely az állam- és kormányfők gyülekezete

Ezt a testületet feloszlatni igazi képtelenség, hiszen senki nem választja a tagjait, pontosabban a tagországok polgárai választanak kormányfőket, államfőket, akik aztán automatikusan az EiT tagjaivá válnak. A képet még az is árnyalja, hogy az Európai Tanács a legkevésbé sem jogalkotó szerv, ám felkérheti az illetékeseket valamilyen jogszabály meghozatalára. Furcsának tűnhet, de a kormányok szakminisztereiből álló testület, a Tanács viszont kifejezetten jogalkotó szerv, azonban ennek feloszlatása szintúgy abszurd és lehetetlen.

Fentieket azért bocsátottam előre, hogy tudjuk hova tenni a sajtóban az EU intézmények kapcsán időnként felmerülő kifejezéseket, mint például azt, hogy ez, vagy az “megrendült”.

Természetesen bármi megrezdülhet, de elképesztően kicsi annak az esélye, hogy az unió testületei bármi módon megbuknának. Ha valaki ilyesmiben reménykedik, annak sok sikert kívánok, mivel az EU pillérei lényegesen mélyebben és erősebben vannak lebetonozva, mintsem politikai szelek hirtelen elsöpörhetnék.

Az EU-ból azonban ki lehet lépni, s erre már inkább volt példa

Mégis, jóval többen kívánkoznak befelé, mint fordítva. Magyarország ugyancsak gondolhat egy nagyot, beadhatja a távozási indítványát, de ettől még igen távol állna a médiában gyakran felvetődő európai “szétesés” esete. Sőt, inkább azt vélhetjük, hogy netán még tömeges távozás esetén is bizonyosan adódna sok ország, amely egyben maradna Európai Unióként. Például az eurózóna.

Nomármost, ebbe a vasbeton építménybe csapódott bele egy kézigránát, jelesül Eva Kaili, (ma már nem) EP-alelnök esete, aki a jelek szerint példátlanul ostoba módon, ámde jó sok pénzért engedett bizonyos csábításoknak, hogy Katart egyféle munkavállalói Paradicsomként hirdesse szerte Európában.

Először nézzünk bizonyos arányokat!

A Katarban rendezett futball világbajnokság tető alá hozása a becslések szerint 300 milliárd dollárjába került ennek az olajban gazdag törpeállamnak, amelynek alig 1 millió állampolgára van, viszont velük él 2 millió bevándorló, avagy vendégmunkás.

300 milliárd dollár az nagyságrendileg Magyarország két évnyi nemzeti összterméke, ami talán jelzi, hogy egy focivébé még ideális adottságok mellett sem lenne ingyencirkusz. Ha csak a projekt költségvetésének 1 (egyetlen!) százalékát fordították “érzékenyítésre”, az 3 milliárd dollár, amiből akár egy stadionnyi embert szénné lehet “befolyásolni”.

Amióta Katar 2010. decemberében megkapta a rendezés jogát, se szeri, se száma a vádaknak, hogy micsoda korrupció állhat a háttérben, lévén még a nyári rendezés hagyományát is elvetve télen lett a focivébé, ráadásul egy olyan országban, ahol eredendően még az ég világon semmi nem létezett, ami egy ilyen világeseményhez szükséges feltétel. Az egykori döntnökök zömét azóta elsöpörte a közutálat, valamint a rendőrségi vizsgálatok tömege, ám maga a döntés maradt, így hát ömleni kezdett a pénz a szélrózsa szinte minden irányába.

Egy erős kivétellel, nevezetesen a kivitelezésen dolgozók zsebébe alig csordogált valami

A híradások éveken át rabszolgamunka szintű állapotokról számoltak be, továbbá több kimutatás szerint 6.500 felett van az építkezések kapcsán elhalálozottak száma. Ebben a korrupciótól és kizsákmányolástól súlyosan terhelt miliőben munkavállalói Mennyországról értekezni bizony kifejezetten bátor vállalás, s a belga rendőrség joggal vélelmezhette, hogy ingyen senki nem lehet ennyire hülye.

Márpedig Eva Kaili – és a jelek szerint tucatnyi társa – mindenképpen idióta volt, ám sok pénzért. Eddig kb. 1 millió dollárról szól a fáma, de egy ekkora összegért még egy kisebb kaliberű NER oligarcha is éppen hogy csak lehajol a lováról.

Node, legyen a végösszeg az eddig ismert baksis tízszerese, avagy akár százszorosa, a magyar miniszterelnök mégse bohóckodjon nagy kárörömében!

Nem áll neki jól, ugyanis őt sokkal több pénz eltüntetésében látja sárosnak az európai közvélemény nagyobbik hányada.

Kaili és társai most nyilván mennek a börtönbe, de tulajdonképpen a pitiánerségükért.

A nagy bűvészek viszont egyelőre a nagy mutatványaikat is megússzák, sőt, még további milliárdokat is kaphatnak. Ez utóbbi az igazán szomorú, bár – lám! – Európát ez se feszíti szét.

Mindezek ellenére Kaili esetében az a viszonylag jó, hogy így nagyobb fény vetül az európai vezetők viselt dolgaira.

Korai lehet tehát Orbán öröme, mert ha az EU a moralitás tekintetében most szorít magán, az a nagy mágusokat is érintheti.

Legyünk optimisták az EU változásait illetően, amely változások egyaránt olyan irányt vehenek, hogy nem csupán Eva Kaili ostobasága, de Orbán Viktor rafinált tolvajlása sem lesz többé elfogadható. Közösen sokat tehetünk azért, hogy a visszaélésekkel való szembesülés inkább erősítse az európaiságot, s akiknek cellát szán a törvény, az kapja is meg!