Banánköztársaság
Koronavírus, avagy a nagy politikai haszonszerzés
Mondhat bárki bármit, Orbán Viktor -akárcsak 2015-ben a migrációs válságban- ebben az egész koronavírus járványban sem lát szinte semmi mást, mint a politikai haszonszerzés lehetőségét.
Trumptól Orbánig, vagy fordítva?
A nemzetállamok vezetői, akárcsak a migrációs válság idején, az Európai Unióban is sokáig bíztak a jó szerencsében, hogy őket elkerüli a katasztrófa. Kár volt.
Illusztráció: Fb/ Városi Kurír
Orbán Viktorról ironikusan azt is szokták mondani, hogy előbb volt Trumpista, mint maga Trump. Persze ha őszinték akarunk lenni, a két politikus, és még számos társuk, semmi mást nem tett, mint felpattant a demagógia soha sem fáradó lovára és azon száguldva tereli, mint a csikósok a gulyát, karikását pattogtatva a világ népeit. (Bocs, ez a mondat kicsit barokkosra sikerült!)
Tény ami tény, minden hatalmon lévő politikus a maga véleménybuborékában kialakított képet és módszereket erőlteti rá népére, és mindegyik döntéssor mögött felelhető, hol a politikai haszonszerzés szándéka, hol pedig -mint a leköszönőfélben lévő Angela Merkel esetében- a jövő róluk alkotott véleményének görcsös befolyásolni akarása.
Orbán rendkívüli hatalmat szerzett a vírus által, Trump folyamatosan azt mondja, amit hite szerint elvár tőle Amerika, most például már látni véli az alagút végén a fényt, holott országa még egyre csak befelé halad abban a bizonyos alagútban, úgyhogy félő, hogy amit vizionál, az a szembevonat, és nem a nap.
A Svéd járványkezelési modell, úgy tűnik zsákutca, így azután ott rendkívüli felhatalmazást kér a svéd miniszterelnök Stefan Löfven is, persze nem magyar módra, hanem sokkal ellenőrzöttebb formában, de azért náluk még ez is szokatlan.
Hszí Csin-ping Kínájával most azért nem foglalkozom, mert ott semmilyen módon nem lehet megbízni, nemcsak a hírek, de az adatok valódiságában sem.
Az Európai Unió mindezen közben meg csak tököl
Talán senkinek nem meglepő, hogy az Európai Unió ebben az esetben sem áll hivatása magaslatán, de miért is nem? Itt tértünk vissza a gondolatsor elejére, azért bénult le majdnem teljesen az unió, mert a nemzetállamok politikusai más és más lépések megtételében érdekeltek, és a többség a maga részéről tesz a nagy európai egységre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Ursula von der Leyen által szorgalmazott közös európai kötvény ötletének bukása, amelyet -akárcsak a 2008-as világválság idején és most is- Németország és Franciaország fúrt meg az Európai Központi Bank intuíciói alapján.
Nem tudjuk azt sem, mennyire megalapozott például az a terv, amit az osztrák kancellár, Sebastian Kurz jelentett be, vagyis, hogy abban az Ausztriában, amely közvetlen szomszédja a vírus által leginkább letarolt Észak-Olaszországnak, húsvét után folyamatosan lazítanak a rendkívüli szabályokon. Kurz becsületére legyen azonban mondva, hogy ellentétben az igazi demagógokkal, ő a folyamatos elemzések eredményéhez kötötte az enyhítések továbbvitelét.
Itthon
Orbán Viktor hétfőn bejelentett gazdaságvédelmi akciótervnek nevezett csomagjával már mi is bőségesen foglalkoztunk, most lássuk egy mondat erejéig, mi várható legközelebb. A magyar kormánynak a következő ellentmondást kell -politikai okokból, miért másként- leküzdeni: szigorítanak-e húsvét idejére a kijárás szabályain, vagy éppen ellenkezőleg?
Az ország és az egészségügy hosszútávú érdeke a szigorítás mellett szól, ám a rövidtávú politikai érdek alighanem az esetleges lazítás mellet. Vajon, hogy döntenek? A közvélemény hangulatának folyamatos mérések eredményeinek figyelembevétele mellet – mert ne legyenek kétségeink megy szondázás- van még egy lehetőségük:hagyják a kijárási szabályozást, ahogy van, ám beígérik, hogy húsvét után enyhítenek valamicskét.
Értitek „állampolgár gyerekecskék”, márcsak hatot kell aludni és a jó állambácsitól, akit Viktor bácsinak hívunk, kaptok valamit – ha ad.
Szerző
