Kósa Lajos esete a kurta farkú disznóval

A szombati debreceni tüntetés egyik – talán legfontosabb – követelése, hogy Kósa Lajos távozzon a közéletből. Az egykori debreceni polgármester, aki a rossz nyelvek szerint „véletlenül” lett 1990-ben országgyűlési képviselő, majd már gyakorló politikusként 1998-ban a cívis város vezetőjének választották.

Kósa egyike azoknak a fideszes képviselőknek,

akiknek „rendes” munkahelye sohasem volt, a rendszerváltozás óta a politikából él. Közpénzből tartjuk el, a jelek szerint igen magas életnívón. Még arra sem futotta a közel három évtized alatt, hogy diplomát szerezzen, drága -„köznek” áldozott–idejéből nem telt a szakdolgozat megírására. Persze kiderült, a Fideszben az Orbánhoz való hűség fontosabb, mint az észbeli képességek, a felsőfokú szakképzettség. Kósa egyes rosszakarói azt „merik”terjeszteni, hogy a kormányzó kedves vezető Németh Szilárdot csak azért tartja, hogy legyen valaki a környezetében, aki még Lajosunknál is csorbább kés a pártban.

Kósa szép karriert futott be,

közben meg is tollasodott. Volt időszak, amikor a párt kedvence volt. 2006-ban talán még arra is volt esélye, hogy Orbán örököse legyen a pártelnöki székben. A kiszivárgott Wikileaks- dokumentumok egyike szerint 2006 decemberében Kósa Lajos, aki akkor a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezető-helyettese volt, teljesen nyíltan beszélt arról, hogy véleménye szerint – bármennyire is közeli barátjának tekinti Orbánt – a pártelnök soha többé nem lesz miniszterelnök. Saját és Orbán politikai karrierjének közeli végéről is nyilatkozott:

„a politikusnak tudnia kell, mikor jön el az idő, hogy abbahagyja”.

Ha akkor abbahagyja,

és tisztes polgári foglalkozás után néz, akkor napjainkban nem bukott politikusként beszélnénk róla. Személyéhez számos tisztázatlan ügy köthető. Az elhíresült 1300 milliárdos ügy szálai ma még mindig kibogozhatatlanok. Kósa szélhámosságról beszélt, szerinte megvezették. Arra nem volt hiteles válasza, hogy akkor miért kötöttek közjegyző előtt ajándékozási szerződést csekély 800 millió forintról, először a neje, majd –a családi béke megromlásakor–, az édesanyja nevére. A Fidesz ügyészsége ezt a szálat valahogy eddig elfelejtette kibogozni.

Drága jó Lajosunk

a legutóbbi vagyonnyilatkozata szerint nem számít tehetős embernek, hisz’ a számláján úgy 3 millió forintja van, miközben az adóssága 24,6 millió forint. Érdekes, hogy ebből 15 millióval – nem nevesített –magánszemély/ek/nek tartozik a képviselő. A BMW-hez való vonzódása közismert, ennél jobban talán a szórványmagyarságot szereti keresni, jó messze Magyarországtól. Hősünk egyébként igen lazán bánik a vagyonkájával, hisz’ mikor 2014-ben kiderült, hogy 2002 –óta a felesége nevén van egy fővárosi, 155 négyzetméteres, 4 és fél szobás lakóparki vityilló, akkor Kósa azzal magyarázta, miért nem beszélt a kégliről:

„mert sosem kérdezték. Soha, senki nem kérdezte”.

A Kósa-família az utóbbi pár évben látványosan megszedhette magát.

Felesége igencsak kiváló üzleti érzékét bizonyítja, hogy 6 millió forintért vásárolt, egy 139 millió forint eszközállományú céget. A miniszter anyukája 82 évesen jött rá, hogy disznókat akar hizlalni, ezért bevásárolta magát—élére rakott nyugdíjából—egy sertéstenyésztő vállalkozásba. Az anyuka, aki nyugdíjazása előtt védőnőként, később bölcsőde vezetőként dolgozott, valószínűleg unta magát, és ezért úgy döntött, idős kora ellenére belevág az üzletbe.

Kósa szerepe az ügyletekben továbbra is tisztázatlan,bénán védekezve, össze-vissza beszélt, lejárató kampánynak tartotta az egészet.

Mibű?