A családszerető győri polgármester a farkincájával dobta fel a kissé punnyadt kampányt, a mini pitbulljai most nem győznek sikálni. Légyavatás is várható, Pikóéknál pedig ég a remény lángja. A 40. hét szürreál összefoglalója Rab László szemüvegén át.


Egy valódi illiberális arc

Borkai Zsolt hiperkeresztény pillanatairól számolt be egy blogban (Ez az ördög ügyvédje) a fideszes májer, akiről nem tudjuk, hogy pontosan kicsoda, de a közölt fotók és állítások alapján kicsit aggódunk az életéért. Itt most nem elsősorban az az érdekes, hogy az olimpiai bajnok fideszita polgmestnek feláll a farka (ez van a fényképeken), és hogy a családja helyett három prostituáltat gyúrva múlatja a nép drága idejét, hanem hogy az állítások rávilágítanak az egész álszent és tetves Fidesz-rendszer legfontosabb sajátosságára: a keresztény szabadsággal és az erkölcsi felsőbbrendűséggel takarózó, a pórnépet örökké csicskáztató banda – a minielnök korhadt és rohadt elitje – földcsalásokkal és minisztériumi csúcskorrupcióval biztosítja hatalmát, kijogászkodva magának a zsíros falatokat az állami fazékból.

Az illiberális rendszer valódi arca

A tanulság, és ehhez a kampány szexi ráfutása kellett, hogy ezt az országot egy hazug kokainista rablóbanda irányítja, az újságokat is azért kellett megfojtani, bezárni, elhallgattatni, hogy senki ne adhasson hírt arról, hogy csinálnak pénzt maguknak a nagy ipari befektetők beruházásaiból, hogy verik át a népet a hazug szenteskedéseikkel: ez az illiberális rendszer valódi arca. Borkainak, aki csinos fotókon bámul bele a pofánkba (mert amit a nőkkel csinál, nem hamisítvány, hiába íratják meg pánikszerű gyorsasággal a seggszagú újságjaikban, hogy ez az egész az ellenzék ármánykodása), köszönet jár azért, hogy ennek a tudásnak a közelébe engedett bennünket.

Olyanok vagytok, mint a képeken

Mellesleg így, ilyen látványosan fognak egyenként elrohadni. Már elkészültek azok a fotók és videók, amelyeken teljes életnagyságban láthatók a mini csalásra épített, Európaellenes rendszerének potens egyedei. Egy-kettőt lecsuknak majd közülük, a másikuk kiköt a milliárdjaival Azerbajdzsánban. A legtehetetlenebbek itt maradnak velünk, és biztosak lehetünk benne, hogy végül ránk törnek. Ezeket – láthatod a borkais előjátékban – választásokon senki meg nem buktathatja. Hát akkor marad az, hogy meg kell mutatni, milyenek a valóságban. És ilyenek, mint ami a képeken látható.

Az ügyvédblogtól kíváncsian várjuk a folytatást. Csak aztán nehogy egy új Welsz-ügy részleteivel kelljen megismerkednünk.

A légy fölavatása

Földutat avatnak meg nyolckilométeres elkerülőt, óvodát és játszóteret félkészen, gödrökkel és kiálló vasdarabokkal. Állnak keresztbe a balfaszok az úton, oldalt fokhagymafenekű hoszteszek tartják nekik az ollót, hogy a magasságos kacsójukkal lenyisszantsanak egy darabot a nemzethy színű szalagból. Építik, szépítik az országot, ezt kell most mutogatni, jó, hát ki is lopnak belőle, amit tudnak, viszik haza a szolgálati autójukon a gyereknek, beteszik a nagynénjüket a pénzügyi osztályra meg a szakfelügyeletre, kiválasztják a leghülyébbet igazgatónak, aki aztán nem fog soha senkinek ellentmondani – éltetik a verseny nélküli, kontaszelektált, izzadtságszagú Orbániát (na jó, a Kolontárra kamionokkal hordott szlovén szennyvíziszap miatt szeles időben a Dunántúl eléggé szarszagú tud lenni, a lényeg, hogy a minista ügyvédek és államtitkárok, akikre a Borkai-sztori forrása is utal, időben hozzájussanak a millióikhoz).

Köszöntjük Bólogató János észviselő urat

Ezek a legyet is megtosznák két forintért, ha parancsot kapnának rá. Kiállnának az út szélére, ott lennének a hoszteszek, meg ott lenne hét-nyolc képviselő (mert mostanában, mióta nem tudják pontosan, mennyire utálja őket a nép, csak falkában mernek avatni), és ott lenne egy szép nagy húslégy is szétterpesztett lábakkal. És akkor a fideszita polgármesterjelölt odalépne, elővenné a papírját, rákacsintana Bólogató János országgyűlési észviselő úrra, aki megtisztelte a városunk életébe’ oly régen várt, felemelő útavatást! És zumek, a közösség tapsvihara közben nekiesne a légynek. Utána meg menne a kasszához, és örömmel újságolná, hogy megtette, amit a haza megkövetelt tőle. És hozzátenné: az első a haza. Másodiknak itt volna rögtön ő.

Pikókám elkezdett beszélgetni

Pikóék nem csaltak, ezt mondta ki a Fővárosi Választási Bizottság, a rendőrség pedig abbahagyta a nyomozást, mert megalapozatlan volt a gyanú, nem gyűjtöttek jogosulatlanul adatokat. Egy Fidesz-spicli évekkel beférkőzött a civilek közé, ő lopta ki végül azt a fotót a Facebook-os zárt csoportból, amelyet a Seggem és környéke újság nyomán lakájék körbehordtak. Hát ezt jól becumiztátok, papuskáim, mondhatná Csónakos a fideszes Ács Feriéknek, merthogy mégiscsak a nyolcban vagyunk Pesten.

Pikó András különben egész jól áll, pedig mindenki azt hitte, úgy fog majd járni, mint a másik újságíró, Kálmán Olga, aki elég hamar feladta a harcot. Nos, az ellenzék közös józsefvárosi polgármesterjelöltje az elmúlt egy hónap alatt 15 ezer emberrel beszélt kerületi sétáin és összejövetelein, és nem mindenki fog közülük rászavazni (mert nem ott lakik), de Pikó teljesítette azt, ami egy jelölttől elvárható: tisztességgel szóba állt az emberekkel. Újszerű és derűs kampányt vitt, telis-tele önkéntes segítőkkel és lelkes civilekkel. Közben a pártok nem fúrták, hagyták, hogy menjen előre, csodálkoznék, ha mindennek nem lenne meg az eredménye. Ha a népnek olyan polgármester kell, aki kokaint szippantva kefél egy yachton, és nem olyan, aki biciklivel járva szeretné megtudni, mit tegyen azért, hogy jobb legyen – akkor nincs mit tenni. Ha viszont mégis az lesz, hogy nem vesztettük el teljesen az eszünket, akkor elmondhatjuk, hogy van értelme az október 13-ának.

A vak is azt mondta: meglátjuk. Menjünk ezzel neki a választás hetének, a 41.-nek. És bízzunk benne, hogy jövő vasárnap lesznek helyek, ahol elválik a szar a májtól.

 

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét