Egymás szavába vágva, lelkesen mesélnek a projekt indulásáról.
„Nagyon hiányzik az oktatásból, hogy időnként a gyerekek kezében legyen a kezdeményezés, amikor ők mondhatják meg, mit szeretnének tanulni, mi érdekli őket, mi legyen a kimenete a tanulásnak”
– meséli lelkesen Fehér Vera, az egyik szülő.
Mentsük, ami menthető
A lényeg az, hogy a gyerekek a tanárok motiválásával és segítségével, de önszerveződő módon létrehoznak 4-5 fős csoportokat, hogy azzal az általuk kitalált dolgot megvalósítsák. Mindez nem kötelező, és iskolán kívüli időtöltést jelent. Minden csoportnak van egy szülő-mentora is. Egy-egy ilyen projekt megvalósítása során olyan kompetenciákat tanulnak a gyerekek, amelyeket az iskola nem biztos, hogy átad: együttműködés, csoportmunka, kommunikáció, problémamegoldás, kreativitás.
Azt próbálták megfogalmazni a Közbigyóval, mi az, amit most tudunk tenni ebben a rendszerben, azonnal. Mentsük, ami menthető. Fontos, hogy a Közbigyó nem tehetséggondozás, nem felzárkóztatás. Itt minden gyerek sikeres, arra vagyunk kíváncsiak, hogy miben jók. Minden gyerek kap oklevelet.
És hogy milyen produktumok készültek?
Volt olyan hetedikes csoport, amely újrahasznosított holmikból készített kerti bútort, ez azóta is ott áll az iskolaudvaron. Mások – az egészségnaphoz kapcsolódva – mezítlábas ösvényt állítottak össze. Felvázoltak egy talptérképet, amelyen bejelölték a különböző pontokat, és hogy azok mely szerveket stimulálják.
Voltak, akik a kedvelt üdítőitalok cukormennyiségét vizsgálták és jelenítették meg látványosan úgy, hogy annyi cukrot tettek melléjük, amennyit azok tartalmaznak.
Több csoport készített videót, közülük az egyik egy kis animációs filmet Legóból. Ezek sztoriját, szereplőit, hátterét a gyerekek találták ki, ők kerestek megfelelő szoftvereket az utómunkához, megtanulták, mire kell figyelni a felvételnél stb.
„Kicsiben megtanulták ezt a szakmát. Utánajártak, komoly kutatómunkát végeztek. Sokkal maradandóbb, mintha a kezükbe adnánk egy könyvet”
Bárki átveheti
A Közbigyót természetesen alaposan dokumentálják, így bárki megnézheti a kész műveket, és ötleteket nyerhet a módszertanból is. Bármely iskola, sőt bármely iskolában dolgozó pedagógus (akár önállóan is) is átveheti a módszert. Hiszen nem kell hozzá különösebb pénz, nem kell hozzá átszervezni az iskolát, nem kell hozzá új alaptanterv, tankönyv, nem kell hozzá tankerületi jóváhagyás. Pár elhivatott emberre – szülőre és befogadó pedagógusra – van csak szükség az elindításához.
„Szeretek tanulni”
– olyan jó lenne a gyerekektől ezt hallani. A Közbigyó projekt után rengetegen mondják ezt nevetve. Megtanulják, hogy van az a fajta tanulás, amit lehet szeretni. Ez már önmagában nagy eredmény.
(a teljes cikk itt olvasható)
