Banánköztársaság
Mi lesz itt a századik évfordulón? Valakit máris töröltek? Furcsa ünnep — Lapzsemle
Heti lapzsemle. December elsején a magyar rádiózás születésének kilencvenötödik évfordulóját ünnepelte a Klubrádió. Érdemes volt hallgatni azt, ami bekerült, de még érdekesebb, ami kimaradt.
A 95. még éppen megvolt
A magyar szabadság körei egyre szűkülnek. Közvetlen fenyegetés, hogy rövidesen a Klubrádió sem folytathatja működését a megmaradt budapesti frekvencián (92,9FM). Az idei évfordulót tehát nagyon jól ki kellett használni…
„Ma, amikor a magyar rádiózás 95. születésnapját ünnepeljük, olyan kollégákkal beszélgetünk a nap folyamán, akik nem ma kezdték a szakmát” — hirdették egész nap, és változatos programot állítottak össze.
Bolgár György rendületlenül „Megbeszéli”
A rádió legfontosabb reggeli műsorában, a Reggeli gyors záró részében Dési János két nagy rádiós személyiséggel beszélgetett.
Bolgár György 1968-ban került a Magyar Rádióba, több műfajban is dolgozott, aztán 1992-ben saját műfajt teremtett, illetve honosított meg. Megbeszéljük című műsorától annyira tartottak annak idején, hogy csak havi egy adást engedélyeztek. Veszélyesnek tartották az élő műsort, amelybe bárki betelefonálhat. A műsor azonban kivívta magának a népszerűséget, jó ideje a Klubrádióban hallható a folytatása, „Megbeszéljük” címmel. Bolgártól sokszor kérdezik, miért kérdezi kitartóan a nyilatkozni hajlandó fideszes személyiségeket, hiszen úgy sem várhat érdemi választ, csak a betanult, engedélyezett szöveget. Bolgár György azonban nem ért egyet ezzel: a szakma feladata az élet bemutatása, és ebbe az ilyen „párbeszédek” is beletartoznak… az országban, világban zajló dolgok megismertetése. Mellesleg most, amíg a Klubrádió frekvenciája veszélyben van, ő sem kérdez hatalmon lévő embereket, mert nem egyenlőek a feltételek.
Szénási Sándor a szabadság köreiről
A rádiós aranykor másik emblematikus személyisége, Szénási Sándor így emlékezett Désivel beszélgetve: a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a hitelesség listáján sokáig az első helyen állt a Magyar Rádió. A legszabadabb műhely volt, a Magyar Rádióban dolgozni egy életformát jelentett, akkor is bent voltak az emberek, ha épp nem volt sürgős dolguk. Sok műsort lehetett készíteni, sokféle műfajt kipróbálni. Az utóbbiak egy része már nem is létezik. Szénási Sándornak nagy váltás volt a Klubrádióba kerülés, hisz ez sokkal-sokkal kisebb intézmény. De talán éppen ezért nagyobb benne a szabadság, mint egy óriási intézményben.
Farkasházy Tivadar: kabaré évtizedeken át, a legnagyobbak között
Farkasházy Tivadart és Szilágyi Jánost Neuman Gábor kérte mikrofon elé az évfordulón.
Farkasházy 1974-ben adta be pályázatát a Magyar Rádió Humorfesztiváljára. A mezőny nagyon erős volt: Sinkó Péter és Boncz Géza elől halászta el a győzelmet. Ahogy elmondta, ezután a közgazdász pályáról átnyergelt a rádiókabaréhoz, mert rájött, hogy „a szocializmus maga a humor”… Ezzel a kor nagyságai, Major Tamás, Bárdy György, Kern András, Marton Frigyes, Szilágyi György és Kaposy Miklós munkatársa lett. A Magyar Rádiónál harminchárom évet tölthetett el, miközben sokáig ő maga nem szólalt meg. Jó barátságba került Hofi Gézával, amiből a rádiókabaré is profitált. Farkasházy Tivadar szerette feszegetni a határokat, azokat az „apróságokat” védelmezte, amiket az általa csak csinovnyikoknak nevezett hivatalnokok ki akartak vetetni a műsorból. A rádiót remek műfajnak tekinti, de mint fogalmazott, nem szabad hagyni, hogy „kiheréljék”.
Szilágyi János a világ legjobb munkahelyéről
Valószínűtlen módon kezdte pályáját a rádiónál Szilágyi János, röviddel azután, hogy dolgozni kezdett, elbocsátották. Onnantól kezdve vette komolyan a szakmát, külsős munkatársként. Több év után lépett újra a rádió kötelékébe. Megvallotta: szerinte a Magyar Rádió a világ legjobb munkahelye volt. A Táskarádióval indult pályája, melynek későbbiekben egyedüli műsorkészítője lett. Később a Halló, itt vagyok! című műsorát vitte tíz éven át. A Klubrádiós beszélgetés ugyanolyan érdekes volt, mint a Magyar Rádióban elhangzott műsorai évtizedeken át. Neuman Gábornak arról is nyilatkozott, az ő műsoraiba beszivárgott-e a politika, hogyan viselte, ha ilyesmi történt…
13 portré, köztük legendás rádiósoké
Az egész napos rádiótörténeti parádéban természetesen szó esett egy különleges könyvről, Farkas Zoltán újságíró frissen megjelent, „Egy gyűjtő arcképcsarnokából – 13 portré” című kötetéről. A szerző negyven éves olyan személyiségek portréját rajzolja meg, akikkel negyven éves pályafutása során különleges kapcsolatba került. Közülük kiemelkedően fontosak a rádió aranykorához kötődő személyek. Farkas Zoltán a legendás szombati magazin, a 168ÓRA csapatának tagja volt: nem maradhatott ki a portrék közül a Magyar Rádió akkori elnöke, Hárs István, és a nagy rádiósok közül Mester Ákos, Tarnói Gizella.
Ami kimaradt: az aranykor különleges tablója
December elsején a Klubrádió sok műsorát meghallgathattam, örömmel merültem el a magyar rádiózás történetének részleteiben. Helyeseltem, hogy a magyar rádiózás jelenlegi szégyenletes mélypontjáról, az MTVA propagandagyárában pusztuló állami rádiózásról legfeljebb utalások hangzottak el. Egyre növekvő csodálkozással figyeltem azonban, hogy az elmúlt hetek-hónapok egyik legnagyobb „dobása” mintha a klubrádiós nyilatkozóknak és szerkesztőknek „elkerülte volna a figyelmét”… Orosz József a főszerkesztője a most megjelent, Hogyan lettem rádiós című kötetnek. Ez az alkotás messze több, mint egy rádiótörténeti könyv: rendkívüli profizmussal felépített projektről van szó. 64 személyes rádiós történet teszi személyessé és átélhetővé a szabadság bővítésének, a határok folyamatos tágításának folyamatát, a Magyar Rádiónál kialakult szakmai közösség erejét.
21. századi műfajok
Orosz József szerkesztésében, vezetésével már hetekkel a könyv megjelenése előtt megjelentek a nyomtatott szövegeket kiegészítő online tévés ízelítők. Igazi videós parádé élvezhető a Facebookon és a külön erre a célra megnyitott Youtube-csatornán.
Aki a Kossuth Rádió értő hallgatója volt a nyolcvanas-kilencvenes években, már a beszélgetések remek szignáljától fellelkesedik. Micsoda idők voltak!…
Hogy maradhatott ez ki?
Ezek után legalábbis meglepő, hogy a Klubrádió egész napos műsorfolyamában nem kapott nagy hangsúlyt az új könyv és valahogy mellékesnek bizonyultak a nagyszabású projekt résztvevői (akik közül ráadásul többen nyilatkoztak is az évforduló alkalmából)… Több órás műsorhallgatás alapján december elsején folyamatosan tapasztaltam, hogy nagyon fontos alkalmak maradtak ki az új kötet bemutatására. Ha talán el is hangzott valamilyen utalás a nap folyamán, jól elrejtették. Nehéz lenne arra gondolni, hogy ez véletlen. Ráadásul a főszerkesztő, Orosz József 2010-ig a Klubrádió egyik zászlóshajójának, a Kontra című műsornak a szerkesztő-műsorvezetője volt. Mi lehet a háttérben?
