Connect with us

Kerítésen innen

Lattmann Tamás: közérthetően az uniós pénzelvonásról és más Orbán-ferdítésről

Lattmann Tamás: közérthetően az uniós pénzelvonásról és más Orbán-ferdítésről
Megosztás

Az Európai Unió és Magyarország viszonyát évek óta átszövik a jogállamisággal és uniós pénzekkel kapcsolatos viták, amelyeket a kormány gyakran egyszerűsítő üzenetekkel tálal a hazai közönségnek. Az EU „zsarol”, Brüsszel bosszút áll, bürokraták elvonják a pénzünket – hangzik a kormányzati narratíva.

A Klubrádió Reggeli gyors című műsorában Lattmann Tamás nemzetközi jogász igyekezett helyretenni ezeket a félreértéseket. Elemzéséből kiderül: a döntéseket nem „Brüsszel” hozza, hanem az Európai Tanács, vagyis a tagállami vezetők – azok, akiket Orbán Viktor maga is „szuveréneknek” nevez.

A kormányzati retorika mítosza

A magyar közbeszédet évek óta meghatározza a kormányzati narratíva, amely szerint az Európai Unió „brüsszeli bürokratái” ideológiai alapon zsarolják Magyarországot a jogállamisági mechanizmussal. Lattmann Tamás szerint azonban a valóság ennél jóval árnyaltabb és prózaibb: a döntések nem Brüsszelben születnek, hanem az Európai Tanácsban, vagyis az uniós kormányfők asztalán.

„A kondicionalitási mechanizmus politikai eszköz, amit a nettó befizető országok választói nyomása alatt alkalmaznak.”

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>

A jogalkotási csapda

A jogász felidézte, hogy a mechanizmus jogszabálytervezete már 2018-ban elkészült, mégis politikai hiba volt a 2020-as hétéves költségvetéshez kötni, mert így Orbán vétójogot kapott. Ennek ellenére végül egyik eszközt sem sikerült blokkolnia: Magyarország ellen 2022-ben el is indult a kondicionalitási eljárás.

„2020-ban is fenyegetőzött, de végül sem a költségvetést nem vétózta meg, sem a jogállamisági eljárást nem tudta megakadályozni.”

Orbán és von der Leyen: barátból ellenfél

Külön szó esett Orbán Viktor és Ursula von der Leyen kapcsolatáról is. Orbán 2019-ben még támogatta von der Leyen bizottsági elnöki kinevezését, mára azonban nyílt politikai háború alakult ki közöttük. A jogász szerint viszont a magyar kormány itthon tévesen von der Leyent állítja be főbűnösnek, miközben a döntések mögött a tagállami vezetők többségi akarata áll.

Agrárpénzek és Ukrajna

Az agrártámogatások azért nem részei a jogállamisági eljárásnak, mert közvetlenül a gazdákhoz jutnak, nem az állami rendszeren keresztül. Lattmann szerint a magyar állam „nem tudja ellopni” ezeket a pénzeket, ezért nem érintették őket. Ugyanakkor az Ukrajna-csatlakozással összefüggésben a területalapú támogatások komoly kihívást jelentenek a jövőben.

„Az EU nem akarja, hogy amerikai multinacionális cégek vagy ukrán oligarchák vegyék fel a földalapú támogatásokat. Ez a rendszer már most is túl sokba kerül.”

Leegyszerűsítő kommunikáció, bonyolult valóság

Lattmann végül hangsúlyozta: a magyar kormány itthon leegyszerűsített üzenetekkel operál, pedig a valóság sokkal összetettebb. Orbán Viktor mozgástere is jóval kisebb annál, mint amit kommunikálni próbál.

„Valójában egy sokszereplős, összetett döntéshozatali folyamat zajlik – amelyben Orbán Viktornak messze nincs akkora mozgástere, mint ahogyan azt itthon láttatja.”

Lattmann’s analysis of the EU rule-of-law debate

In an interview with Klubrádió, international law expert Tamás Lattmann debunked several misconceptions about the EU’s rule-of-law mechanism targeting Hungary.

“It’s not Brussels, nor bureaucrats deciding on the rule-of-law sanctions – it’s the sovereign leaders of the member states, the same ones Orbán himself calls ‘sovereigns.’”

He stressed that the so-called conditionality mechanism is a political, not ideological tool, applied by the net-paying member states under domestic pressure, to avoid funding what they see as corrupt or opaque systems. Decisions are made by the European Council, not by the Commission or von der Leyen personally — despite Hungarian government rhetoric blaming “Brussels.” Lattmann called it a political mistake to link the mechanism to the EU’s 7-year budget in 2020, as this gave Orbán a veto he didn’t actually exercise. The mechanism was launched anyway against Hungary in 2022.

He also explained why farm subsidies are excluded: these are paid directly to farmers, bypassing the state, so they are less prone to misuse. He warned, however, that Ukraine’s accession would create an unsustainable burden on the EU’s agricultural budget.

Finally, he underlined that Hungarian political communication simplifies a complex, multi-actor process, exaggerating Orbán’s room for maneuver:

“Orbán’s leverage in EU decision-making is far smaller than what his domestic narrative suggests.”

Szerző