Úgy tűnik, miután leszállították 16 évre a tankötelezettséget, Orbán emberei beszálltak az olvasás irányított népszerűsítésébe. A minap Hollik István fényképezkedett könyvvel a kezében, szombaton Lázár János tette.

Benézte, vagy tudatosan provokál?

Arra azért kicsi az esély, hogy akiknek gondot jelent az Ablak Zsiráf értő olvasása, azok miként fogják kisilabizálni Harari könyvét, de lehet, hogy nem ők a célközönség.

Lázár közösségi oldalán hirdeti, hogy a

“könyv jó barát”:

Kicsit rájuk is pirít azokra a követőire, akik nem olvasták még, vagy fogalmuk sincs arról, hogy mi fán terem Yuval Noah Harari…

❗️Tisztánlátás hatalom.❗️ Tanulságos és vitára ingerlő, mint minden izgalmas gondolkodó könyve. Benneteket melyik gondolata fogott meg leginkább ebből vagy akár a másik két könyvéből?”

A kommentekből tiszta, hogy van még mit tanulni….

“Nagyon ritka látvány egy tehetséges politikus  -olvasás közben – könyvvel a kezében. Örömmel láttam!”

“Bevallom, nem olvastam a könyveit, viszont olvastam vele interjút és szemelvényeket a műveiből a mandiner.hu -n és van reménykeltő és fenyegető gondolata is ránk, magyarokra nézve. Úgy hiszem, hogy az ország szellemi nagyságai, köztük Lázár János segítségével elkerülhetjük a bajokat és folytatódhat a felzárkózásunk minden tekintetben hosszú ideig a világ gazdag országaihoz.”

“Engem az h milyen érzés leülni egy könyvel, egy fénykép erejéig, majd kitenni egy közösségi oldalra néphülyítésnek. Ja és h a fidesz matematikai képletek és migránsszavazók nélkül elérné e az 1/3ot?”

Miért pont Harari?

Mert mióta csak a Magyar Nemzet 2017-ben megírta, hogy

„Orbán Viktor kedvenc szerzőjévé vált az izraeli történész”,

jó eséllyel minden magyar úgy olvassa a könyvet. Úgy, hogy vajon felfedi-e a guru, mi járhat a magyar vezető fejében. Sajnos ki kell ábrándítanom a leendő olvasókat: a szerző legújabb, harmadik munkájából ez nem fog kiderülni. Annak, ami viszont kiderül a könyvből, Orbán Viktor nagy valószínűséggel nem fog örülni.

Harari a 21. század nagy kérdéseit boncolgatva elég egyértelműen ír arról, miért tartja zsákutcának, valamint a leszakadást konzerváló, hibás modellnek a nacionalizmust túlhajtó, a hatalomhoz közel álló oligarchákat kedvezményező illiberális modellt (miközben Harari nagyon is pozitív színben tünteti fel az egészséges patriotizmust). Egy helyütt könyvében például így ír:

„Oroszország valóban alternatív modellt kínál a liberális demokráciával szemben, de ez a modell nem alkot koherens politikai ideológiát. Inkább politikai gyakorlatról van szó, amelyben pár oligarcha monopolizálja az ország vagyonának és erejének jó részét, amit aztán a média kontrolljára használ, hogy ténykedését elrejthesse, uralmát bebetonozhassa.”

Majd így folytatja:

„A média fölötti monopóliumával az uralkodó oligarchia minduntalan másokat hibáztathat kudarcaiért, a figyelmet pedig a külső veszedelmekre terelheti – legyenek ezek valósak vagy képzeletbeliek. Ha az ember ilyen oligarchia uralma alatt él, mindig van valami olyan válság, amely elsőbbséget élvez az olyan unalmas dolgokkal szemben, mint az egészségügy vagy a környezetszennyezés. Ha az ország idegen megszállással vagy ördögi felforgatással kell, hogy szembenézzen, kinek van ideje a túlzsúfolt kórházak vagy a szennyezett folyók miatt aggódni? A válságok véget nem érő folyamának előállításával a korrupt oligarchia korlátlan időre meg tudja hosszabbítani uralmát”.

Arról nyilván lehet vitatkozni, hogy az orosz modellről írottak mennyire alkalmazhatók Magyarországra, azt gyanítom azonban, hogy az előbb idézett két bekezdés olvastán sokan fognak ráismerni Mészáros Lőrincre, a magyar sajtó kormányzati „kiegyensúlyozására”, a Soros György diabolikus machinációit leleplező állami propagandára, valamint a migránsveszedelemre, amely 2015 óta a kormánypárt szinte egyetlen meghatározó politikai üzenetévé vált. (forrás)

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét