Banánköztársaság
Lendvai Ildikó: Nocsak! Orbán közelébe engedték a sajtót?
Ez önmagában annak a jele, hogy Orbán érzik: a régi módon már nem megy. Van egy jó hírem és két rossz.
A jó az, hogy a miniszterelnök most először
-némi választási önkritika után- az életünk valódi problémáiról is szólt: egészségügyről, környezetvédelemről. Mint aki 10 év után fontolóra veszi azt a lehetőséget, hogy a folytonos kampányolás helyett talán kormányozni is lehetne. Tegyük hozzá: egy jó erőben lévő, ügyesen kommunikáló, állóképes politikust láttunk, aki meg akarja mutatni szaporodó belső kritikusainak: ez az ő stand up száma, bírja még szusszal, semmi szükség, hogy belebeszéljenek.
A rossz hírek:
a fontos kérdésekben nics fordulat, végre beszél róluk, de gyökeres változásra nem készül. Mert jó, ha kifestik a kórtermeket és a várókat, de nem jó, hogy addig fontos fejlesztésbe, műszerbeszerzésbe tilos belefogni, hogy hatalmi szóval megtiltják a kórházaknak az eladósodást, de nem adnak pénzt ahhoz, hogy ne csak hitelből vásárolhassanak gyógyszert. Jó, hogy megismételte az ígéretet az ápolónők már korábban bejelentett béremeléséről, de nem jó, hogy szó sincs a folyamatosan fogyó orvosok béréről. Jó, hogy már nem ‘klímahisztiről’, hanem klímaprogramról hallunk, de nem jó, ha ennek netovábbja Paks bővítése.
A másik rossz hír:
helyzetfelismerés, józanodás van, szelídülés, megegyezéskeresés nincs. Marad az egyeduralomra törekvő, kívül és belül konfliktuskeltő kormányzás. Szerinte a britek ‘fantasztikus kaput’ nyitottak ki maguknak a kilépéssel, éljen Johnson és Salvini, a Néppárt eltévelyedett, különben is Sorosmigráns. /Mintha abban bízna, hogy az iráni konfliktus miatt Közel-keletről újabb menekülthullám indul el, és akkor folytathatók a régi szövegek./ Nekiment a hazai és az európai bíróságnak, és a gyöngyöspatai ügyben egészen alávaló heccelésbe kezdett.
Ahelyett, hogy bejelentette volna: a tankerület /vagyis az állam/ fedezi a pénzbeli kárpótlás nagyját, és személyre szabott képzéssel, támogatással segíti továbblépni a tisztességes tanulási esélytől megfosztott, megalázott cigány diákokat, azon háborgott, hogy a kirekesztettek most ‘munka nélkül’ jutnak pénzhez. Beleborzongtam. Helyette is szégyellem magam.
Ki-ki döntse el, az jó vagy rossz hír-e, hogy bejelentette: 2022-ben újrázni akar
Én egyáltalán nem bánom. Komoly ellenfél lesz, ne becsüljük le. Imád háborúzni, és a saját hatalmi érdekét ma is ravaszul és rugalmasan képes szolgálni. De éppen ezért az ő személye és politikája a legalkalmasabb annak megmutatására: mitől romlott, mitől romboló, mitől bűnös ez a rendszer. Ott áll a kirakatban, hű cégére annak, milyen, amit boltjában árulnak. Talmi is, mérgez is. És a csomagolása környezetszennyezőbb, mint a műanyagzacskók.
Szerző
