A debreceni Morzsaparti csapat kis különítménye ma délelőtt ismét “szolgálatban” volt. Egyik Debrecenhez tartozó kertségbe vittünk kenyeret, friss pékárút, és szájmaszkot.

A kocsi ismét megtelt, hálásan köszönjük az adományokat

Minden előre volt csomagolva, vigyáztunk arra, hogy az előírt rendszabályokat betartsuk. Maszk, gumikesztyű, kézfertőtlenítő ott van rajtunk, illetve velünk.

Most is sokan vártak, -sajnos nagyon is- minden család magával hozta a gyerekeket is. A távolságot ugyan tartották, de azt kértük, legközelebb kizárólag felnőttek jöjjenek. Ezért most összeírtuk hány gyerek van egy-egy családban, mert legközelebb jön a nyuszi is, igaz rendhagyó módon. Felhívásunkra már eddig is sokan jelentkeztek, -nagy köszönet nekik-így legközelebb még jobban fel tudunk pakolni.

Nagyon örültek a szájmaszknak, hiszen korábban egyiküknek sem volt

Elmondták, nincs nekik pénzük a maszkra, munka alig van, kevéske pénzükből örülnek, hogy egy kevéske ennivaló kerül a család kopottas asztalára.

A vírustól ugyan hallottak, de jobban félnek az éhezéstől.

Elszorult szívvel hallottuk, amikor az egyik több gyermekes anyuka sírós hangon annyit mondott:

“A járvány alatt is éhezünk, a vírus biztos veszélyes, de a gyerekeimnek minden nap enni kell adnom. És nem számíthatok senkire sem.”

Mit lehet erre mondani, ki hallja meg rajtunk civileken kívül a segélykiáltásokat, amelyek egyre kétségbeesettebbek. Nem merünk abba belegondolni, mi lenne akkor, ha egy ilyen lepusztult térségben felütné fejét a járvány. Egyet tehetünk, imádkozunk, hogy ez ne következzen be.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét