Magyar György: a kavarás vagy a NER leváltása a cél?

„Kavarja ez itt most a dolgokat, vagy nem kavarja?” – tette fel a kérdést Rejtő Jenő Piszkos Fred közbelép című klasszikusában a címszereplő ügyeskedései kapcsán Fülig Jimmy. Valaki más, de most is kavar a Budapest-bérlet ügyében. Meg a valós támogatottsággal nem rendelkező ellenzéki pártocskák alapítása is csak kavarodást okoz. El kellene dönteni: kicsinyes pozícióharcokat vívnak, vagy a NER leváltása a cél?

Nehéz értelmet tulajdonítani valaminek, aminek nincs értelme

– mondtam a Budapest-bérlet esetleges megszűnése kapcsán. Több százezer embert érintene ugyanis a változás kedvezőtlenül a fővárosban és az agglomerációban élők közül. Mindazokat, akik az állami vasúttársaság tulajdonába került HÉV-et, a MÁV szerelvényeit, meg a Volánbusz járatait veszik igénybe Budapest közigazgatási határain belül, egyes buszok esetében akár még azon túl is. Ráadásul a csepeli HÉV el sem hagyja a fővárost, de a gödöllői járat sok XVI. kerületi, a szentendrei pedig számos békásmegyeri lakosnak jelent jobb alternatívát a metrócsatlakozás – eléréséhez.

„Kavarja ez itt most a dolgokat, vagy nem kavarja?”

– tette fel a kérdést Rejtő Jenő Piszkos Fred közbelép című klasszikusában a címszereplő ügyeskedései kapcsán Fülig Jimmy. Valaki más most is kavar a Budapest-bérlet ügyében. A kívülálló számára szinte átláthatatlan, hogy mi történik: a Lázár-féle közlekedési tárca vagy a kormánypropaganda szerint a főpolgármester tesz keresztbe az évek óta jól működő szerződés meghosszabbításának? A BKK, a MÁV és a Volánbusz közötti kontraktus vitatott, kétmilliárdos tétele szinte nevetséges összeg, viszont Budapesttől a közösségi közlekedésre biztosított, amúgy évek óta csökkenő 12 milliárdos normatív támogatást vagy annak egy részét is elvehetik, ami komolyabb tétel. Az idén már 75 milliárdra rúgó szolidaritási adó pedig a csőd szélére juttathatja a fővárost.

Leszögezhetjük, hogy biztosan kavar valaki, és a cél nem más, mint Karácsony Gergely főpolgármester alkalmatlanságának igazolása.

Már alig öt hónap van hátra az önkormányzati választásokig, az idő tehát sürget, és a kormányoldalon újabb sebességre kapcsolt a propagandagépezet. Zavar mutatkozik viszont abban, hogy a NER kit indítson a Budapesten többségben levő balliberális szavazók ellenében. Mintha nem találnának igazán jó várospolitikust, hanem március végéig húzzák a döntést.

Igaz, ebben szerepe lehet annak is, hogy megvárják, a demokratikus ellenzék mit kezd a választási szabályok módosításával

Sok lehetőség persze nincs – hangsúlyoztam a műsorban is –, mert ha meg szeretnék őrizni a főpolgármesteri és legalább a jelenlegi kerületi polgármesteri posztokat, illetve a júniusban listán megválasztandó közgyűlésben a többséget, arra egyetlen megoldás kínálkozik. Közös főpolgármester-jelölt, közös lista, és a kerületi egyéni körzetekben egyetlen jelölt a Fidesszel szemben – ez a kizárólagos út, különben a bukás borítékolható.

A kavarás persze nem most kezdődött

Azzal ugyanis, hogy az EP- és az önkormányzati választásokat azonos napon tartják, egyelőre megoldhatatlannak tűnő kihívás elé állították az ellenzéket. Helyben muszáj lenne összefogni, az európai parlementi helyekért folyó versenyben viszont a pártok többsége önálló listán akarja megmérettetni magát.

Ez utóbbi törekvés tulajdonképpen érthető, csakhogy valószínűleg nem vezet sehová: a Fidesz tarolni fog. A csapdahelyzetből egyetlen kiút kínálkozik, az együttműködés.

Erre azért is szükség lenne, mert sok olyan szavazó létezik, akinek elege lett a NER-ből – fogalmaztam –, ám a jelenlegi kínálatból nem akar/tud a gombamód szaporodó politikai szerveződések között választani. (Egyes mérések szerint több a bizonytalan, mint a fideszes.) A valós társadalmi támogatottsággal nem rendelkező pártocskák gyakran önjelölt vezetőinek kellene tehát önmérsékletet tanúsítaniuk: a saját, gyakran szegényes pecsenyéjüket sütögetik, vagy valóban a NER leváltását tekintik céljuknak?

Amennyiben ez utóbbit akarják, nem egymással kéne harcolniuk, hanem a közös ellenféllel.

A Civil Választási Bizottság korrekt felkérés esetén, amire van példa, most is készen áll, hogy az előválasztások lebonyolításának technikai támogatásával közreműködjék az erőviszonyok tisztázásában, a megfelelő jelöltek/listák állításában, de a feltételeket nem mi diktáljuk. Ha egy beteg gyógyulni szeretne, ahhoz kevés az orvos, mert az állapota javulását magának is akarnia kell. Most pedig egy végtelenül megosztott, ha úgy tetszik, beteg társadalomban élünk, s egy széthúzó ország nem előre, hanem hátrafelé megy.

Forrás