Banánköztársaság
Magyar György: „majd hozunk rá törvényt” jelszóval tovább korlátozza a gyülekezési jogot Orbán Viktor, és ezzel a bíróságot is gúzsba köti
Miniszterelnök úr, értjük mi, hogy kellemetlennek tartja, ha a NER-rel szembenálló erők az utcákon is véleményt nyilvánítanak. Ám mit tegyenek, ha a parlamentben semmibe veszik őket, és a közszolgálatinak csúfolt média tudomást sem vesz az ellenzék létezéséről? Jobb híján „tüntikéznek”, de még ez is fáj Orbán Viktornak? Az pedig nem zavarja, ha a „Békemenet” zárja le a Szabadság hidat? Ott ki védte meg a „nem tüntetők” jogait?
„Jó, ha mindenki elmondhatja a véleményét, akár erőteljes formában, de nem normális, ha ezzel emberek ezrei vagy tízezrei rekednek budapesti dugóban, emiatt nem tudják végezni a munkájukat. Mindezt azért, mert néhány száz ember úgy dönt, hogy utakat, hidakat zár le”
– így fogalmazott Orbán Viktor a Momentumhoz és Hadházy Ákoshoz köthető demonstrációk kapcsán a szokásos péntek reggeli kinyilatkoztatásában. Közölte, törvénymódosítást adnak be annak érdekében, hogy a jövőben „védjék a nem tüntetők jogait is”. Ő is tudja, hogy a bírók a törvényeknek vannak alárendelve, és hogy a jövőben úgy táncoljanak, ahogyan ő fütyül, további tiltásokat rendel el.
A jogalkotó ezzel a jogával nem él, hanem visszaél
A kormányfő mintha megfeledkezett volna arról, hogy létezik a Fidesz által 2018-ban elfogadott gyülekezési törvény, amely gyakorlatilag szinte minden helyzetre megoldást kínál. Igaz, részben gumiszabályok révén. A rendőrség megtilthatja a rendezvényt, ha az a
„közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme (…) enyhébb korlátozással nem biztosítható”.
Így tiltó ok lehet a „közlekedés rendjének” sérelme is.
A korábbi szabályozás szerint tiltani egy rendezvényt csupán akkor lehetett, ha „a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”.
Ezt még kiegészítették azzal, hogy
„mások jogainak és szabadságának sérelme különösen, ha a felhívás, illetve a gyűlés (…) alkalmas mások magán- és családi életének védelméhez való jogának, otthonának (…) vagy szabad mozgáshoz, tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogának korlátozására”.
Ennek célja egyértelműen az volt, hogy Orbán Viktor rezidenciája előtt ne lehessen demonstrálni. Miközben egy tüntetés szükségszerűen azzal jár, hogy sértheti a helyváltoztatás jogát, mások magán- és családi életét, hiszen a demonstrálók beláthatnak magánotthonokba, ráadásul az arrafelé járó szőlőknek és gyermekeknek is szembesülniük kell a tiltakozó tömeggel.
Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok gyakorlata
nagyjából rendet tett a gyülekezéshez való jog és más alapjogok ütközése esetén.
„A gyülekezések kitüntetett kommunikációs funkciója abban áll, hogy olyan módon teszik lehetővé a közügyek megvitatásába való bekapcsolódást, ami minden más formánál erőteljesebb hangsúlyt tud adni a kifejezett véleménynek. Mindez azt is jelenti, hogy egy békés gyülekezés nem feltétlenül érzelem- vagy indulatmentes rendezvény, éppen ellenkezőleg, annak fogalmi eleme, hogy ideiglenes jelleggel kellemetlenséget idéz elő, ezzel képes ugyanis felhívni a figyelmet a kommunikálni kívánt üzenetre”
– olvasható az Alkotmánybíróság határozatában. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet gyülekezési joggal kapcsolatos irányelvei is megfogalmazzák, hogy a gyülekezés alkalmával kifejezett vélemény mások ellen is irányulhat, éspedig olyan indulattal is, amely az érintetteket vagy másokat zavar. Mindez beletartozik a békés gyülekezés fogalmába. Ennek alkotmányos korlátja, hogy az érzelem- és indulatnyilvánításnak a verbalitás szintjén kell maradnia, azzal, hogy a közlés nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást. Ugyanakkor egy demokratikus jogállam nem választhatja a tiltakozás elnémításának, a gyülekezési jog szükségtelen és aránytalan szűkítésének útját.
„A politikai szabadságjogok korlátozása nemcsak azokat sújtja, akik élni kívánnának jogaikkal, hanem a társadalom egészét, így azokat is, akikre hivatkozással az állam a jogkorlátozás eszközéhez nyúl”.
Azt is megfogalmazták, hogy egy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan korlátozható.
Orbán szerint viszont
törvénymódosításra van szükség annak érdekében, hogy a jövőben „védjék a nem tüntetők jogait is”.
Jelentem: az alaptörvény és a gyülekezési törvény ma is védi a „nem tüntetőket”.
Az AB döntéseiből következően minden további korlátozás akkor felel meg az alaptörvénynek, ha az feltétlenül szükséges valamely más alapvető jog érvényesülése vagy alkotmányos érték védelme érdekében. Ráadásul a korlátozásnak arányban kell állnia az elérni kívánt céllal, és
„nem szabad érintenie a gyülekezési szabadság lényeges tartalmát”.
Ehhez képest mit akar Orbán Viktor?
- Az önjáró bíróságok mozgásterét korlátozva törvényben tiltaná meg utak, hidak lezárását?
- Vajon hová vezetne, ha a nemzetvezető írná elő, hogy hol, mikor és milyen feltételekkel lehet tüntetni?
Ő a szíve szerint a futball játékszabályait is átírná akként, hogy a mérkőzés addig tart, amig nem mi nyerünk, és kézzel is érhetünk el szabályos gólt.
- A Budapest közlekedését megbénító Békemenet – esetleg a Szent Jobb-körmenet – rendben van, a Pride megtartása viszont tilos?
- Hadházy se kellemetlenkedjék?
- És mit kezdjünk azzal, hogy egy külföldi delegáció érkezése, esetleg egy utcai sportrendezvény megtartása ugyancsak a közlekedés rendjének súlyos sérelmével jár?
Miniszterelnök úr, értjük mi, hogy kellemetlennek tartja, ha a NER-rel szembenálló erők az utcákon is véleményt nyilvánítanak. Ám mit tegyenek, ha a parlamentben semmibe veszik őket, és a közszolgálatinak csúfolt média tudomást sem vesz az ellenzék létezéséről? Jobb híján „tüntikéznek”, de még ez is fáj Orbán Viktornak?
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
