Kívül tágasabb avagy vihar előtti hablatyok és Marbella

Elköltözött a hercegi pár Marbellára, megnyitották a Vadászkutya Világkiállítást, Tóth Csabát már csak Tóth Csaba támogatja. Rab László szŰrreál összefoglalója a 38-as hétről.

Marbella ciao

Spanyolország déli csücskébe, Marbellára települt a minielnök divatdiktátor leánya és nemközszereplő férje. Beálltak migrinek, ezt a döntést tudták meghozni. Remélem, nem veszik el az andalúzok kultúráját, tűrik majd, ha a tengerparti luxusnyaralóhelyen velük példálóznak, hogy nem lehet őket gazdasági menekültnek tekinteni.
Marbella egyébként igen közel van Dubajhoz, mely településről annyit tudunk, hogy egyrészt a parvenü magyar uralkodó osztály kedvelt kirándulóhelye, másrészt onnan nincs kiadatás. Felmérik tehát a terepet a hazájukból elmenni kénszerülő fiatalok. Hátha a tatának egyszer még szüksége lehet arra, hogy déltengeri halásznak álljon. Mennyire szánalmas történet ez az egész. Az idegengyűlölő apuka elől elfut a családja. Idegenbe, naná. Viszik a dollárkötegeket, melyek a dunsztosüvegről leszedett befőttes gumival vannak átkötve. Marbellára költöztetik az illiberalizmust. Mecsoda poén ez. A fater még egy ideig itthon marad, s krumplit oszt hazámocskában a választó „magya rembereknek”. Aztán majd szépen felkerekedik ő is, viszi a sok tetves hazugságot, amellyel átvert bennünket. S viszi utána Lölö a bukszát is, nehogy szégyenben maradjon Marbellán.
Hogy imádta a hajómotívumot! Hányszor elcuppogta a szeleket hasító vitorlákról szóló maszlagot. Most is kell valami hajómotívum, Minikém. Kik is szoktak menekülni a süllyedő hajóról?

Nyitva van az agancskapu

A Vadászkutya Világkiállítás agancskapuja a hazai Fidesz-uralom jelképe lett. Az értelmetlenül leölt állatok trófeáival való puccolás az újgazdag magyar réteg szórakozásait juttatja eszünkbe. Repkedni szeretnek ezek, meg lődözni, fácánokat elejteni, aztán pedig vitorlázni a Balatonon, hol már minden kempinget benyeltek. Tele a tópart luxusvitorlásokkal, az öreg hajósok attól félnek, csak nehogy jöjjön a fideszes csávó, s nehogy kimenjen a vízre, mert akkor nekik menekülniük kell. Tisztára olyan, mint mikor a hülyegyerek megáll a pesti útkereszteződésben, s betépve bömbölteti a Bentley-ében a dizsimixet. Megszületett az új magyar burzsoázia, nem ír és nem olvas, számolni se kell neki, van neki olyan szolgája, aki ezt is megteszi helyette. Gondolkodnia eleve nem kell, mert azt a Minnermájer köreiben baloldali csökevénynek tekintik. Láttatni kell, hogy vagyok valaki. Ahhoz nem fej kell, hanem óra, Rolex. Szeretné-e, ha növekedne a minimálbér? – kérdik az álszent plakátjaikon. Hogy az anyád p…jába ne szeretném, mi az apád f…szát képzelsz, hogy csak az a jó, ha te Marbellán mereszted a hasadat, én meg közben vakarom a sz…rt a balatoni kempingedben? És a vigyorgásért is milliós számlát állítasz ki a vadászkutya-kiállításon. Hogy lehet ezt a sok-sok szemétséget megúszni? – kérdem csöndben. Anélkül, hogy valakinek a fejét vagy a vérét kívánnám. Ezek tényleg azt hiszik, hogy elfelejtjük, amit tettek velünk? Ugyan, barátom, ne mentegetőzz, tudjuk, hogy parancsra cselekedtél, nem akartál te annyit lopni, de hát a kezed, ugye, mely enyvbe volt mártva. Köszöntöm önöket, Falucskai Ivett vagyok, elmondom egy percben, hogy mi a stájsz, megértjük, ha valaki lopott, csalt, hazudott, megesik ez bármelyikünkkel, kérjük a tisztelt előválasztó ellenzéket, ne lovalja bele magát annyira, kis csínytevés volt ez a kormányzás, melynek során kifosztottuk az államkasszát. Ennyi fért bele az egy percbe, most menjünk tovább, színes hír a sok katasztrófa után, ikerborjak születtek Felcsúton.

Vihar előtt

És akkor a Tóth Csaba. Már mindenki elhatárolódott tőle, a macskák szégyenlősen fordítják el a fejüket, ha meghallják a nevét, nem támogatják a pártok az előválasztáson, Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd minielnök-jelöltje sem szavazna az MSZP-Párbeszéd zuglói jelöltjére. Tóth mégsem lép vissza. S pártja, az MSZP sem érzi kellemetlennek a helyzetet.
Mondjuk az előválasztásban nem is ez a legérdekesebb. Hanem az, hogy miközben Orbánék Marbella felé kacsingatnak, és beleragadt a kezük a mézesbödönbe (magyarán még mindig Gyurcsánnyal riogatnak, október 23-át is ennek fogják szentelni), azt lehet látni, hogy egyre többen mennek előválasztani. Erősödik a vihar. Elébb csak kis szellőcske fújdogál, aztán megjelennek az égen a sötét fellegek, és mikor már veri a jég a sátor tetejét, az Orbánmini még mindig a kockás strandnadrágjában feszeleg, számítva rá, hogy kis zuhé lesz csak, nem kell annyira komolyan venni. Karácsony internetes kampányából az jön le, hogy ez a viharocska be fog szépen erősödni. És ki tudja, hogy a krumpliosztó Fidesz, melynek soraiban egyre több a vénecske politikus, hogyan tudja majd a zúgó vihart átvészelni. Lehet értelmetlen aláírásokat gyűjteni („Szeretné-e, ha újra eljátszanánk Önnek és magának azt, mikora Feri kilövette a fél haza szemét, és ráeresztette a tigrincseket Agyarországra, he?”), lehet ígérni a nyuggereknek zsozsót (köszi szépen, adjad csak, aztán majd úgyis leszavazunk), lehet riogatni a nem létező bevándorlással, de aztán majd egyszer ez a Karamella-lufi nagyot szólva kipukkad. Hol lesz majd az a sok megvénült fiataldemokrata akkor, amikor (nézd, Karácsony üde és fiatalos kampányát!) szarban lesz a palacsinta?
Azt mondom, érdemes arra figyelni, ami most az elkövetkező hónapokban történni fog. Egyre több ifjú pár költözik majd Marbellára és Madagaszkárra, az államtitkárok és kormánybiztosok szétnéznek a Zöldfoki szigeteki ingatlanpiacon, sose lehet tudni, mit hoz a tavasz. Jön a vihar, aranyoskáim. Akinek nincs esernyője, elázik.
Ez volt a derűs 38-as, várom a 39-est.

Előzőhét

Rab László: kutyából nem lesz szalonka, avagy jöjjenek velem a gigánt kiállításra