Banánköztársaság
Matolcsy György szerint is kudarc az Orbán-kormány lakáspolitikája
A jegybank elnöke, miután jól lerántja a leplet minden kormány -kivéve az első Orbán- kormány- kudarcba fulladt lakáspolitikájáról, nem titkolja azt sem üdítő kivételként megszólalásai sorában, mit gondol a jelenlegi helyzet sikertelenségéről.
Az elmúlt 6-10 év…
„Az új lakáspolitikai ciklus 2014-ben indult, a sikeres válságmenedzselésre, az eredményes költségvetési fordulatra, majd a svájci frankban felvett hitelek gyors kivezetésére építve. Az új lakáspolitika azonban már indulásakor több sebből vérzett: nem volt felelős állami gazdája, nem volt megvitatott és kiérlelt stratégiája, féloldalas eszközöket alkalmazott, mert kizárólag a keresletet erősítette, a kínálatot nem, ezért eleve inflációt gerjesztett. Nem hangolták össze a területpolitikával, a közlekedési fejlesztésekkel, az építőipar és az építőanyag-ipar beruházásaival, valamint a szakképzéssel. Nem volt zöld, nem adott esélyt a bérlésnek, csak a tulajdonnak, és egyetlen sikeres nemzetközi példát sem vett figyelembe (pl. Ausztria, USA, Dánia).”
Rátérve a jelenlegi piaci- és lakáspolitikai helyzetre, az MNB elnöke arra ragadtatta magát, hogy fenntarthatatlanak nevezi.
„2014 óta országosan 104 %-kal, Budapesten 184 %-kal emelkedtek a lakásárak. Ma már 15 év kell ahhoz, hogy a medián jövedelemből megvásárolhassunk egy 90 négyzetméteres otthont. Igen alacsony volt, és egy szűk időbeli tetőzés (2019/20) után most is az az új lakások kínálata. A lakásállomány megújulási rátája 0.4 %-ra csökkent a kívánatos 1%, valamint a Bécsben tapasztalható 1.5% helyett.”
A meglepő javaslat
„A kudarc egyértelmű. Javaslom, nyeljünk egyet és kezeljük a lakáspolitikát az egyik legnagyobb tartalékként. Kell egy vízió, egy stratégia és egy fenntartható lakáspiacot eredményező kormányzati szervezet. Kormányzati és szakmai közmegegyezés kell a lakáspolitikáról, mert a 2020-es évtizedben minden csepp tartalékunkra szükség lesz a felzárkózási ütem tartásához: az évente legalább 2 százalékpontos közeledéshez az EU átlagos fejlettségéhez és életszínvonalához, tehát a fenntartható felzárkózási pályán maradáshoz.”
A gondolatsor és a cikk befejezése is -szándékoltan persze- egyszerű, mint egy (kijózanító) pofon:
„Ausztriát csak úgy lehet utolérni, ha mindenben, ami alapkészség (a lakáshoz való hozzáférés ilyen) legalább olyan jók vagyunk, mint ők, miközben néhány új területen innovatívabbak, gyorsabbak és rugalmasabbak leszünk.
A megoldás közel van és egyszerű, mert
„A tűzgyújtáshoz csak két kovakőre van szükség.”
A teljes cikk itt olvasható a növekedés.hu-n
