Connect with us

Kerítésen innen

Mert ebben a rohadt Brüsszelben semmi sem működik rendesen – Heti Lendvaiságok…

Megosztás

Lendvai: ha valaki mégsem elégszik meg a magyarázatokkal, hogy miért szavazott így Orbán, annak mondok egyszerűbb okot. Szerintem most is meg akarta úszni a szavazást a kevésbé kínos folyosózással, de sajnos zárva volt a WC, és a büfében bedöglött a kávéfőző. Mert ebben a rohadt Brüsszelben semmi sem működik rendesen.

Orbán mondott valami érdekeset.... - Hétvégi Lendvaiságok....
Megosztás

Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most az utóbbi pár nap gondolatait olvashatják mindennapi visszásságainkról.

Győztünk, éljen!

Illetve a miniszterelnök győzött, megint, hiába véli úgy mindenki, hogy sarokba szorulva gyakorlatilag feltétel nélkül vagy semmit nem jelentő feltételekkel feladta a korábbi vétót, megszavazta az Ukrajnának nyújtott uniós támogatást. (Amúgy örülök, hogy megtörtént, de nem is én, hanem ő volt az, aki nagy hangon fogadkozott az ellenkezőjére.)

Tőle magától tudom, hogy győzött, szóval ez fix.

„Kiharcoltuk!”- adta hírül a fb-on. Mármint kiharcolta, hogy a Magyarországnak járó pénzt ne adják Ukrajnának.

Ez azért lehetett nagy győzelem, mert ilyen szándékról soha nem is volt szó.

Javaslok neki még néhány hasonló formulát. Hasznos lehet, mert azt azért elég nehéz kimagyarázni, miért kellett átrázni, megalázni az ellenkező álláspontot kiforszírozó Nemzeti Konzultációban több, mint másfél millió hívüket. Nem ám, csak úgy ingyért. Milliárdokért. Ha úgy foghatnánk fel, hogy ez volt a tanulópénz a választói számára, nem is volna olyan sok. Szóval ajánlom még a következő győzelmi jelentéseket:

  • Kiharcoltuk, hogy Brüsszel ne hurcolja el a barna hajú fiú- és szőke hajú leánycsecsemőket, és neveljen belőlük Soros-janicsárokat.
  • Kiharcoltuk, hogy ne mérgezzék meg potenciahervasztó szerekkel a magyar népszaporulat gátlására az Unióból érkező szlovák tejet és olasz spagettit.
  • Kiharcoltuk, hogy ne eresszenek le ejtőernyővel Brüsszelből érkező agresszív LMBTQ hadosztályokat a Kossuth térre.
  • Kiharcoltuk, hogy az Európai Unió zászlóján a Magyarországot jelképező csillagot ne cseréljék le egy Orbánt ábrázoló előnytelen karikatúrára.
  • Kiharcoltuk, hogy a magyar mozikban ne legyen kötelező minden európai film előtt háromszor bemutatni azt a jelenetet, amikor Orbán Putyin előtt kínosan feszeng.

És tényleg! Ez mind nem valósul meg. Csak, mert kiharcoltuk.

Ha valaki mégsem elégszik meg a magyarázatokkal, hogy miért szavazott így Orbán, annak mondok egyszerűbb okot. Szerintem most is meg akarta úszni a szavazást a kevésbé kínos folyosózással, de sajnos zárva volt a WC, és a büfében bedöglött a kávéfőző. Mert ebben a rohadt Brüsszelben semmi sem működik rendesen.

Orbán három napja,

őszinte felháborodással:

Brüsszel képes még zsarolni is azokat a tagállamokat, amelyek nem értenek egyet a gyerekekre ártalmas genderpolitikájával!

Orbán két hete, még őszintébb felháborodással:

„Nincs az a pénz, amiért a (szerinte pedofil) LMBTQ aktivisták kezére adjuk a gyerekeinket.” „Nem tűrjük, hogy a gyerekek olyan emberekkel találkozzanak az iskolában, akikkel otthon vagy az utcán sem szeretnénk, ha találkoznának.”

Hát most fognak. Ma kiderült: Novák Katalin elnöki kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon börtönben ülő volt igazgatóhelyettesének. Ő volt az, aki pedofil igazgatóját mentve megzsarolta-kényszerítette a gyerekeket, hogy vonják vissza tanuvallomásaikat, és a bántalmazó igazgató jelenlétében írjanak alá egy eléjük tolt visszavonó nyilatkozatot. Az igazgató a bíróság ítélete szerint 12 éven át legalább tíz fiúval szemben követett el pedofil bűncselekményt. A legfiatalabb tízéves volt. Az igazgató azt használta ki a „vigasztalására”, hogy a kisfiú megrendült az édesanyja halálhíre miatt. Áldozatai közül egy fiú öngyilkos lett, többen azóta is pszichiátriai problémákkal küszködnek.
Ezeket a tönkretett, megalázott gyerekeket akarta kényszeríteni az igazgatóhelyettes. A rábízott gyerekek sorsánál fontosabb volt neki, hogy főnöke kegyeit keresse. Most kegyelmet kapott. Már Budaházy kegyelme is kiverte a biztosítékot, de ez most, ha lehet, túltesz rajta.

Persze biztosan minden Brüsszel zsarolása miatt van. Nem hagyja kibontakozni a kormány végtelen gyerekbarátságát.

Aggasztó, ha egy miniszterelnök hisztérikus állapotba kerül

Akkor is aggasztó, ha megértem a zaklatottságát. Brüsszelben megalázó helyzetbe került, itthoni hősködése ellenére jobbnak látta behúzott nyakkal megszavazni az Ukrajnának nyújtandó uniós támogatást. Frusztráló helyzet. Nem meglepő, ha Ukrajna nevét hallva okkal, ok nélkül dühbe gurul. Valahogy vissza akar ütni.

Nem meglepő, csak a legfőbb döntéshozó esetében, ahol önfegyelemre és józanságra van szükség, elég nyugtalanító.

Ráadásul most tényleg ok nélkül kapta fel a vizet a rádió mikrofonja előtt az ukrán külügyminiszter szavaitól. Az éppen hogy békülékeny gesztust akart tenni a magyar kollégájával való tárgyalás után, és saját véleményeként ismételte el Orbánék sokszor hangoztatott álláspontját:

„A magyar vezetés magyarpárti, és nem oroszpárti”.

Szerintem ez ugyan erős szépítés, de el nem tudom képzelni, mi baja vele éppen a miniszterelnöknek. Mégis dührohamot kapott:

„Az ezeréves magyar államról ne mondják meg nekem itt a szomszéd szlávok, hogy mi kik vagyunk! Majd mi eldöntjük….Nem érdekel a véleményük. Nem tartunk igényt az ukránok kóser pecsétjére.”

Még azt is hozzátette: tudja, hogy az ukrán miniszter ezt „kedvességnek szánta”, de akkor is: „Hátrább az agarakkal, több tiszteletet!”
Mit csináljunk, ez a tisztelet-dolog már rég beakadt neki. Talán mégis megenged néhány szerény figyelmeztetést:

  • 1. Ukrajna itt marad a szomszédban, és mi is itt maradunk. Ő már rég nem lesz miniszterelnök, de a hisztériája és egyéb tettei miatti ukrán ellenszenv olyan mély gyökereket ereszthet, hogy a jövő magyarjainak életét is megkeserítheti.
  • 2. Ugyan nem értem, miért volna másnál többre feljogosítva az, akinek állama ezeréves, de azért tisztelettel megjegyezném, hogy a Kijevi Rusz, az első keleti szláv állam 988-ban vette fel a keresztséget. Vagyis előttünk.
  • 3. Csak remélni tudom, hogy a „kóser pecsét” emlegetése nem Zelenszkij zsidóságára tesz otromba célzást. Ha -mint hiszem- a dolog nem tudatos, akkor megintcsak az a tanulság, hogy az ország vezetője ne beszéljen, amíg nem ura az idegeinek.

Tetszik tudni, akármit mond az udvarias ukrán diplomata, ez az egész dühöngés a hatását tekintve minden volt, csak nem magyarpárti.

Szerző