Mi is félünk, nem csak ti – interjú egy Fidesz-szavazóval

Az alábbi bejegyzést Ágoston László operaénekes blogján találtuk. Szinte minden szavával egyetértünk, ezért is közöljük komolyabb változtatások nélkül.

– Te vagy Ágoston László? – állít meg egy kopasz, kigyúrt, nagydarab férfi a konditerem öltözőjében. Mélyen ülő szúrós szemei a hátam közepéig nyilallva várják a választ. Éppen a boxkesztyűjét csomagolja és az MMA-s sípcsontvédőt – ami meglehetősen feltűnő egy harcművészetekkel nem kifejezetten foglalkozó edzőterem öltözőjében.
– Igen én vagyok. – válaszolom. Bevillan az arca egy hozzászólásból, amit a Budapest Pridera szervezett eseményemhez írt. Azt írta, majd ő is eljön és beszélgetünk… eléggé fenyegetésnek tűnt… – Úgy emlékszem, beszélni akartál velem. Megiszunk egy sört?

A fickó kicsit elbizonytalanodik.

– Te nagy Jobbik-szavazó lettél, nem?
– Nem tudok róla. Vagy arra gondolsz, hogy elmentem egy beszélgetésre Vona Gáborral? Mással is mentem volna, de más nem hívott.
– Én Fidesz-szavazó vagyok, minden más öngyilkosság lenne! Te viszont nem válaszoltál a kérdéseimre az oldaladon, le is vettem a követést…

Így kezdődött. A kidobóként dolgozó marcona férfivel egy héttel későbbre beszéltünk meg találkozót. Mit ne mondjak… azért tartottam tőle, hogy mi alakul ki a beszélgetésből, de nem akartam elmenekülni a „kérdőrevonás” elől. És kíváncsi is voltam egy olyan ember világlátására, akié szöges ellentétben lehet az enyémmel.

– Te tényleg hiszel ebben az egészben? Nem látod a stadionokat? Nem látod a kórházak állapotát? Nem látod, hogy mi zajlik itt?

– De látom, és van egy csomó dolog, amivel nem értek egyet. Főleg a kommunikáció zavar, a háborús retorika. De én szeretek magam tájékozódni és nem a balliberális hazudozást hallgatom csak. Ha kórházba megyek, megkérdezem, mi a véleményük arról, amerre mennek a dolgok. Ha hallok egy hírt igyekszem több forrásból is utánajárni – felső fokon beszélek angolul, így ez alatt elsősorban külföldi médiumokat értek. Sokan mondják, hogy elvakult Fideszes vagyok, de én mindig megpróbálom ellenőrizni mindennek az igazságtartalmát.

– Na jó… De az nehezen lehetne hazugság, hogy iskolák helyett stadionokat épít a kormány…

– Mondom, nem mindennel értek egyet. Viszont láttad az Invictus című filmet? Nelson Mandela Dél-Afrikájában játszódik és arról szól, a közös szurkolás, a közös siker milyen elképesztő közösségépítő erőt jelent egy nemzet számára. A foci EB alatt is csodálatos volt magyarnak lenni. Emlékszel? Azért ebben is van koncepció, még ha a sorrend és a megvalósítás nem is tökéletes.

– Te szereted a focit?

– Én nem. De most te beszélj! Nem látod, mit csinálnak Európával a betelepülő migránsok? A muszlimok nagy százeléka csak élősködik rajtunk és semmibe veszik az európai embert. Miért lenne baj, ha meg akarjuk védeni magunkat tőlük? Miért lenne a Fidesz idegengyűlölő, ha nem kér ebből?

– Sosem állítottam, hogy mindenkit be kell fogadni

és nagyon komoly fenyegetésnek érzem a radikális iszlámot. De kérlek, ne felejtsd el, hogy a radikálisok mindig kisebbségben vannak minden csoportban. A keresztények között is tudok neked őrültet mutatni szép számmal… Viszont úgy gondolom, a tisztességes eljárást, az emberi minimumot mindenki megérdemli nemtől, fajtól, vallástól függetlenül. És az óriási szégyen, hogy Magyarország ezt a határzónában és a plakátokon, Őcsényben és a kampányban nem teszi meg. Óriási szégyen, hogy egyáltalán ez kampánytémává vált.

– Ott van a videó, amit Neuköllnben készítettél! Az egy dolog, hogy te nem találkoztál az élősködő, a helyieket terrorizáló muszlimokkal, de vajon a helyiek mertek neked őszintén beszélni erről? Hiszen a németek iszonyúan próbálnak elhatárolódni attól, hogy bárki is idegengyűlölőnek állítsa be őket. A svédek szintén. Ha akarod ezer olyan felvételt mutatok, amelyeken muszlim hordák üvöltik London utcáin, hogy England go to hell! (jelentése: pokolba Angliával!)

Ahogy mondtam, ez létező probléma, de rendészeti kérdés.

Erősítsük meg a rendőrséget és a titkossszolgálatot, adjunk nekik elég pénzt, embert, jogkört és kezeljék, mert az ő dolguk, nem Manyi nénié meg Pista bácsié a tiszabőnyi kocsmában! Nekem állampolgárként nem ez a feladatom, hanem hogy lássam a másikban az embert és tiszteljem bőrszíntől, fajtól, vallástól függetlenül. Ehelyett Orbán még rá is erősít, mint mondjuk azzal, amit Őcsény után mondott.

– Mert ott mit mondott?

– Azt, hogy nagyon helyes,

hogy az őcsényiek „határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket” – azaz szurkálták ki a legális menekült gyerekeket befogadni akaró fogadós kocsijának a kerekét. ( forrás )

– Ezt nem tudom, küldj róla valami anyagot.

– Örömmel. De tényleg: miért nem áll ki a miniszterelnök,

akit támogatsz egy vitára a többi jelölttel? Miért nem nyilatkozik 8 éve csak a saját mikrofonállványainak?

– Ezzel az undorító, gyűlöletkeltő ellenzékkel kéne szóbaállnia? Melyik újságírókra gondolsz, akik össze-vissza hazudnak és csúsztatnak bármit? Nem méltóak rá, hogy szóba álljon velük. De tudod mit? Én is örülnék egy olyan vitának, amelyben mindenki kapna egy képernyőt és az állításait videókkal, tanulmányokkal, forrásokkal kéne alátámasztania és a miniszterelnök úr tételesen cáfolhatná az őt ért vádakat.

– Hidd el, ennek én is nagyon örülnék. Mondd, te mitől lettél Fidesz-szavazó?

– 2006-ban Angliában éltem, amikor itthon nyilvánossá vált az őszödi beszéd. Mélyen felháborított. Tudod, sokan mondják, hogy ez egy igazságbeszéd volt – de ez hülyeség. Gyurcsány a felső pártvezetés hibáit akarta mindenkire rátolni. De a legfontosabb: nem a nyilvánosságnak szánta! Így ez csak egy lopott beismerés volt, nem valami óriási tett, aminek a balliberálisok beállítják. Mit keres még ez az ember a politikában, mondd?

– Én úgy látom,

egy fejlett demokráciában egy ilyen „hazudtunk éjjel és nappal”- dolog után egy miniszterelnöknek illik lemondania, mert ezzel tud példát mutatni és tartást adni az országnak, amit vezet. Több volt, mint kínos azt hallgatni, ahogy a BBC-ben védekezett és nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre – sokadszorra sem! -, hogy tényleg hazudott-e.

– Látod, nekem akkor lett elegem. A szüleimet majdnem megverték a zavargások során Gyurcsány szemkilövető rendőrei.

– De belátod, hogy az a tömeg a tévészékház felgyújtása után már inkább volt csőcselék, mint forradalmárok hazafias csoportja…

– És te belátod, hogy a tévészékházban azért hagytak hátra harminc rendőrt, hogy kiszolgáltassák őket a népharagnak és utána erre hivatkozva tudjanak retorziókat végrehajtani! Egy tank a Deák téren, amiben pont egy fröccs benzint hagytak? Vicc!

Szóval Gyurcsányék ellenében lettél Fidesz-szavazó?

– Nem, de amit ő művelt, nem is hagyott más esélyt. Számomra sokat jelentenek Bayer Zsolt szavai, amiből sokan csak a hangnemet hallják meg, pedig a tartalomból rengeteget lehet tanulni! Meggyőzött, ahogy a 2002-es TV-vitában Medgyessyt leiskolázta Viktor. Visszafogott volt, kulturált, csak ez a hozzáállás nem volt elég Magyarországon a győzelemhez. Varga Mihály, Kövér László – számomra vannak hiteles, követhető személyek a pártban. 2006 eseményei után pedig végképp úgy éreztem, a hazámnak szüksége van rám és igyekeztem tenni, amit tehettem.

– És elégedett vagy az „elmúlt nyolc évvel”?

– Igen. Az öcsémék most kapták meg a 10+10 millió CSOK-ot. A nemzetközi hitelminősítők egyre jobb értékeléseket adnak, az ország előre megy, pedig a válság után Bajnaiéktól hihetetlen állapotban vettük át. Gondolj bele! Bajnai – a Nagy Országmentő – felvett egy rakat hitelt az IMF-től a ciklusuk utolsó évében és nem 10 vagy 15 évre, ahogy szokás, hanem négyre, hogy megszívassa a következő kormányt, amiről akkor már tudni lehetett, hogy nem ők lesznek azok. Ehhez képest az államadósság csökkent, az IMF kifizetve és tartjuk magunkat Brüsszel parancsolgatásával szemben.

– Én ezt inkább egy szövetségnek látom,

ahonnan a pénzt, a támogatást elvesszük, de amikor együtt kéne működnünk, felháborodunk. Mint egy házasságban, ahol nem csak olyan dolgokat teszek meg a feleségemnek, amik kedvesek nekem… értesz.

– Értelek.

De miért velünk akarják megfizettetni, ami az ő hibájuk? Szerinted a magyarok miatt indulnak el az emberek Afrikából vagy mert a Nyugat évszázadokig kizsákmányolta őket és nem engedte fejlődni? Az USA ugyanez…

– Tényleg! Te támogatod Trumpot?

– Egy seggfej. Bernie Sanders lett volna a jó választás. De Obamában is nagyot csalódtam, amikor kiállt Hillary Clinton mellett… Ezzel együtt az amerikai barátaim szerint egyelőre még jól vannak, nem működik rosszul az országuk így egy év után.

– Inkább Amerikát vagy inkább Putyint választanád?

– Hát… tudod… én se hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de inkább Putyint. Azért az oroszok nem mennek a tengeren túlra országokat porba rombolni az olajért. Évtizedekig imádtam Amerikát, de megcsömörlöttem a kétszínűségüktől.

– Az egy diktatúra.

– Magyaroroszágon is mindenki diktatúrát kiabál, meg hogy nincsen sajtószabadság. De az, hogy ezt kimondhatja, nem a sajtószabadság maga?

– Tudod, én, Ágoston László, bloggerként – félek.

Félek, hogy kinek a tyúkszemére lépek rá és sok ismerősömmel történtek már az üzleti életben banánköztársaságokhoz méltó dolgok.

– Azt ugye tudod, hogy mi is félünk? Tudod hányan mondják, hogy lámpavasra akarnak húzni minket? Meg van mérgezve az egész magyar vitakultúra.

– Aztán mégis a mostani kormány emberei teszik rá a kezüket vállalatokra, alkalmaznak maffiamódszereket…

– Ezt én maximálisan elítélem! Akkor ezek a barátaid, akikkel ez történik, menjenek el Strasbourgig és pereljék ki a szart is abból, aki megérdemli. Attól, hogy jobboldali vagyok, nem támogatom a saját pártom és holdudvara törvénytelenségeit. Ahogyan nem vagyok elnéző az előzőekkel sem!

A beszélgetés végül majdnem három órán át tartott. A két kopasz ült egy asztalnál és érvelt, vitatkozott, de végig megadta egymásnak a tiszteletet. Nem próbáltuk hülyének nézni vagy „megtéríteni” egymást. Megérteni akartuk a másik álláspontját és többé válni általa. Végül abban állapodtunk meg, hogy a jövő héten elmegyünk együtt edzeni. Van egy gyakorlat, amit nem tudok igazán helyesen csinálni. Segít és megmutatja.