Mi a kevésbé rossz..?

Ha Orbán és társai azt mondják, ami a meggyőződésük, vagy ha sajátos hasznossági szempontjaikat, érdekeiket követve, magatartásuk tökéletesen amorális, profi banditákra jellemző?

Lopás, rablás, elbitorlás

Néha megpróbálom elképzelni, hogy Orbán, Németh Szilárd, Szájer József, Gulyás Gergely és társaik komolyan azt gondolják, amit például sorosozásban összehordanak. Rettenetesen nehéz ezt elképzelnem, tartósan nem is sikerül: azt kellene föltételeznem róluk, hogy gyógyíthatatlan elmebetegek valamennyien. Márpedig hatalmon lévő elmebetegek igazán közveszélyesek – valójában képtelenek bármilyen racionális kommunikációra. És az ilyen elmebetegektől polgári módon, mondjuk választással, aligha lehet megszabadulni.

Talán az a kevésbé rossz, ha egyszerűen gátlástalan, cinikus bűnözők volnának ezek az emberek? Profik, akik mindig azt mondják, teszik, ami számukra hasznos? Ezért minden hecckampány, ezért a társadalom lezüllesztését célzó minden törekvés? És talán beszélni lehetne velük, ha hatalmuk megrendül..?

Beszélni… De milyen nyelven? Azon, amelyen a „megvédés” lopást, rablást, elbitorlást jelent? Amelyen „Magyarország” azonos a Fidesszel, szűkebben Orbán Viktorral? Azon a nyelven, amelyen az „támad frontálisan” Magyarországra, aki hosszú, türelmes hallgatás után rendkívül visszafogottan visszautasítja a „kormány” uszító, rágalmazó, rémhírterjesztő hazugságait..? Azon a nyelven, amelyen antiszemitáknak mondják azokat, akik elítélik a hatalom – tudatosan antiszemita hangulatok erősítését célzó – hecckampányait..? Azon, amelyen szervezett rablóbanda hadovál tolvajokról; hétpróbás gyűlölködők ellenük irányuló gyűlöletről; amelyen szennyes terrormédiát birtoklók emlegetnek liberális médiaterrort..?

Beszélni… Hát beszéljen majd velük a nyomozó, az ügyész, a védő és a bíró… És persze az orvos.

Mi a kevésbé rossz..? Míg ezen töprengek, egyre világosabbá válik: alighanem a lehető legrosszabb a helyzet. Olyan cinikus gazemberekről van szó, akik egyre inkább belehibbannak saját aljasságukba. Mert nagyon nehéz elképzelni, hogy annyira következetesen, oly hosszú ideje lehessen úgy hazudni, hogy a hazudozó ne hitesse el önmagával: igaza van, igazat mond… Bizonyára vannak még Orbánnak is tiszta pillanatai, amikor legszívesebben leköpné magát – de e pillanatok múltán egyre vadabbul handabandázik. Modern Pomádé királyként illegeti magát – saját rádiójában, saját hívei között – pőre, eszelős alávalóságában tetszelegve. Az adott körben bűntársak, haszonleső szolgák és elbódított hívek lelkesen ünneplik – sehol egy kisfiú, aki kikiáltaná a Kárpátok Új Géniuszának szemérmetlen mezítelenségét…

S az a legeslegrosszabb, hogy minderre társadalmi igény van. Olyan igény, amelyet nagyrészt a bűnszervezet keltett föl, és erősített hisztérikussá, elvadulttá.

S ahogy így morfondírozom, hát nem beleolvasok Szájer József „nagy cikkébe”?!

Nyilván nem nekem írta, amit írt; nem én vagyok az az ember, aki lelkesedni fog érte, értük…

Eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha elhinném, hogy azt mondja, ami őszinte meggyőződése. Próbálkozom, próbálkozom: egész Európa mély válságban, fuldoklik a liberalizmusban – Magyarország pedig a „stabilitás szigete”.

Na jó: legyen…

Amorális gazemberek

Aztán eljutok a nagy „innováció”, az úgynevezett „nemzeti konzultáció” méltatásáig. És akkor nem próbálkozom tovább.

Mert szinte mindent lehet; szinte mindenről el lehet akármit is hitetni. De azt, hogy valaki – legyen maga Szájer József – a „nemzeti konzultációt” nagy „demokratikus innovációként” komolyan, meggyőződésből ünnepelje, azt talán nem csak velem nem tudja megetetni. Majd még azzal is megpróbálkozik, hogy alkotmányként ünnepelje, ünnepeltesse zalaptákolmányát? Ne má’…

Egyszerűen képtelenség, hogy Szájer – legalább akkor, amikor egyedül van önmagával – ne tudná: amit innovációként ünnepel, az minden demokratikus kezdeményezés abortálását célzó, tehát demokráciagyilkos szélhámosság: hazugságok hazugsága.

Ezért aztán hiába minden: Orbán, Szájer és társaik minél elszántabban alakítják a hülyét – valójában mindenkit, legfőképpen saját híveiket hülyének nézve –, annál erősebbé válik bennem a meggyőződés: tökéletesen amorális gazemberek.