Banánköztársaság
Mi nem hagyjuk el Brüsszelt, mi el fogjuk foglalni!
Bizony ám! A Patrióták pártcsaládja rövidesen átveszi a hatalmat az EU-ban és, ezzel Brüsszel átalakul majd hasznos információs-koordinációs központtá. Az Európai Egyesült Államok pedig nuku. Ezt mondta az Országgyűlésben a miniszterelnök. Hanem hát ki lát a jövőbe? Nostradamus és Orbán Viktor.
Követhetnék a jó példát
Orosz Anna képviselő-asszony ott ült a manézsban, és – gondolom – már jó ideje bámulattal hallgatta a törvényalkotásért és a kormányzásért felelős honatyák szócséplését, és valamikor eljutott a döntési pontig:
„Nekem ebből elegem van!”
És benyújtotta lemondását.
Amondó vagyok, hogy a teljes demokratikus ellenzék követhetné a jó példát, mert a Tisztelt Ház ma már nem érdemel semmiféle tiszteletet, és inkább emlékeztet cirkuszra, semmint az ország törvényeit megszabó testületre. Diliflepni az eredeti magyar illiberális demokrácián.
Viszont azt is látom, hogy komoly érvek szólnak az ellenzéki mandátumok megtartása mellett is. A neogótikus palota az egyetlen helyszín, ahol az ellenzék még vitába bocsátkozhat a kormánnyal és annak szolgahadával, s ahonnan így fontos információk juthatnak el a nagyközönséghez. (No meg persze a tiszteletdíj sem mellékes.)
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Csak az idén ezer milliárd
Itt van például ez a Brüsszel-ügy, amelyben a napi gondokkal bajlódó, de a közügyek iránt mégis érdeklődő honpolgár szeretne tisztán látni. Magam is így vagyok ezzel, roppant mód kíváncsi vagyok, hogy miféle tartalmat takar ez az
„Elfoglaljuk Brüsszelt”- szöveg?
Mi most az Európai Unió? Mi vagy ki légyen ez az istentelen Brüsszel? Mikor lesz hátrányosabb tagnak maradni és mikor előnyösebb kilépni? Ezek a kérdések forognak a közbeszédben, s most előkerültek a Házban is, de a válaszok aligha segítették elő a közönség tisztánlátását. Azt mondta Orbán Viktor:
idén 1000 milliárd forint érkezik az Európai Uniótól. Ez nem ajándék, ez nem támogatás, ez jár. Orbán harcolni fog az uniós forrásokért az utolsó fillérig, és meg fogja szerezni, „ami ennek az országnak jár”. Mi nem hagyjuk el Brüsszelt, hanem el fogjuk foglalni. Európai Egyesült Államok nuku.” (Telex)
Lám, most,
a velünk ellenséges Brüsszel, amely (Orbán szerint) bábkormányt akar Magyarországon, csak az idén 1000 milliárd forintot folyósít országunknak. No igen, persze, mert ez nekünk jár.
Egy frászt!
Az nem a mi pénzünk, hanem a nettó befizető tagországok, az európai adófizetők pénze. A 27 állam illetékes vezetőinek közös döntése alapján az Unió közös pénzügyi alapjaiból megállapodás szerinti célokra, megállapodás szerinti feltételekkel kapnak támogatást a tagországok.
Az Európai Unió nem egyszerűen valami bőségszaru, amelyből a magyarok tetszésük szerint jogosultak pénzeket kimarkolni, hanem érdek- és értékközösség, amelynek tagjai jogi formulákban rögzített módon kötelesek viselkedni, belső szabályokat alkotni, őrizni az Unió közös értékeit.
Az Európai Parlament, az Európai Tanács és az Európai Bizottság sokszor figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy politikája, jogalkotása nem felel meg az Unió követelményeinek.
Ezért az EU több lépcsőben befagyasztotta a Magyarországnak korábban megítélt támogatások jelentős részét. A független Európai Bíróság mondta ki, hogy ez jogos eljárás, megalapozott döntés volt. Más ügyben a független bíróság jókora büntetést rótt ki az országra, mert a kormány nem hajtotta végre a bíróság korábbi, menekültek ügyében hozott ítéletét, és a büntetést, 200 millió eurót, plusz napi egy millió eurót az EB levonja a Magyarországnak korábban kiporciózott, de még visszatartott támogatásból.
Ezért vált az EU, pontosabban Brüsszel Orbán Viktor fő ellenségévé, ellenzéki képviselők pedig Brüsszel ügynökeivé. A helyzetet komplikálja, hogy Orbán (az ördög tudja miért, talán Putyin szolgálatában) az EU elleni csatába mintegy alperesként bevonta Ukrajnát is, holott nekik aztán van éppen elég bajuk, értelmesebb lenne segíteni, semmint szidalmazni őket.
Ámde ki lát Orbán Viktor fejébe?
Már azon sem érdemes eltűnődni, hogy mire jó Orbánnak ez az egész uniós csatazaj, miközben az ország jelen állapotában minden fillér támogatásra égetően szükségünk lenne.
És a tagság számunkra nem csak, és nem is elsősorban a támogatások miatt fontos, hanem főként azért, mert akadálytalanul üzletelhetünk a 450 milliós európai piacon, ahonnan befektetés, termelési, technikai, vezetési kultúra és európai életszemlélet érkezik. Mindig erre vágytunk, ezért léptünk be az Unióba.
Mármost a nagyvilág látványos fordulat előtt áll, vagy annak már éppen a közepén jár. A nagy hatalmi központok valójában nem sokat törődnek a parányi és szegény, elszigetelődő Magyarországgal, az átalakulás és alkalmazkodás nehézségeivel sokkal könnyebb lenne a meglevő uniós szövetség közös erejével együtt megküzdeni, mint lebegni az USA-Oroszország-Kína háromszögben – mögöttünk a kormánnyal barátságtalan Unióval. Rejtély, hogy Orbán Viktor ezt miért nem látja, miért nem értékeli. Talán azért, mert úgy véli, önkényuralma számára kívül tágasabb, ennél fontosabb nincsen, ezért igyekszik kifelé az Unióból. De talán csak megsértődött, mert kipottyant a világpolitika fő sodrából, mert a kutya sem törődik az ő békemissziójával, mert Trump (telefonozhatnak akár naponta kétszer) világhódító terveiben semmibe veszi a magyar érdekeket és Orbán javaslatait (ha vannak), és akkor még itt van ez a nyavalyás, az ő óriási szellemének szűk kis ország, a hazája, ahol semmi nem úgy megy, ahogyan azt ő utasításba adta, és még az is előadódhat, hogy elveszíti a következő választást.
Jogi presszúra már van
Bármi áron tehát voksokat kell szerezni. Adókedvezménnyel, hazudozással a sikerekről, az ellenfél durva lejáratásával, az EU szidalmazásával, Ukrajna befeketítésével (mit számít, hogy éppen tárgyalunk velük? Semmit), s ha kell, erőszakkal, ámbár itt még nem tartunk – eltekintve egy-két magánszorgalmú csibész akciójától.
De a jogi presszúra már megkezdődött, s ki tudja, hol ér véget. Orbánnak végre mennie kellene a búsba, de erre önként nem hajlandó; a választói többségnek pedig védekezni kell, szerveződni kell, másként Orbán és retyerutyája, s velük a nyomorúság itt marad a nyakunkon.
A kérdésekre pedig újabb négy évig nem lesz értelmes válasz.
