Ez az a nap, amikor mindenki jó, mindenki kedves, amikor még az ütésre lendülő ököl is tanácstalanul megáll a levegőben.

Boldog karácsonyt kíván  a Városi Kurír!

Kis éji gondolatok

Karácsony estéjén Jézus születésére emlékezik a keresztény világ. Az ünnep központi gondolata a Jézus által meghirdetett egyetemes és feltétlen szeretet parancsa. Jézus szavaival: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, és „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket”. Ennyi, és nem több – de nem is kevesebb. Nincs benne semmilyen korlátozás: ha…., feltéve hogy…., amennyiben….

Ha elgondolkodunk rajta, hittől, világnézettől függetlenül csak arra juthatunk, hogy mennyivel szebb lenne a világ, ha eszerint élnének az emberek. A keserű valóság azonban az, hogy nagyon kevesen tartják magukat az isteni igéhez – a jelen és a múlt úgynevezett közéleti szereplői közül hirtelenében Teréz anya és II. János Pál jut eszembe. A többség életében persze jelen van a szeretet, de korlátozott körre irányul, és sokszor feltételhez vagy – akár érzelmekben megnyilvánuló – ellenszolgálathoz kötődik.

Van az évnek mégis egy napja, amikor legalább az egyetemesség jelei megmutatkoznak. Karácsonykor nemcsak beszélünk róla, teszünk is. Szeretteink mellett adakozunk azok javára, akik nélkülöznek: az éhezőknek meleg ételt, a fagyoskodóknak tüzelőt, levetett ruhát, a gyerekeknek játékot. Mindezt tiszta szívből tesszük. Ilyenkor nem hiánycikk az együttérző szeretet sem. A nagy kérdés, hogy mi az az erő, ami ezt harmadnapra nyomtalanul eltünteti, és – akárcsak az ünnep előtt volt – bulvárhírré silányítja, hogy vannak körülöttünk, akik éheznek és éhen halnak, fáznak és megfagynak.

Modern Karácsony

Műanyag fenyőfán műanyag csillagok

Műanyag angyalkán művigyor hogy ragyog!

Műfenyőn műgyümölcs: műalma, műdió

Művilág műmázát műhittel hinni jó!

Műanyag vázában virít a művirág

Műdaltól könnyűzik kábán a művilág

Műanyag kereszthez műanyag szög dukál

S műanyag Jézuska műkönnyet sírdogál