Nagy Bandó András: Vásárhelyi dominó…

Minap, miután elég Hamar „begyűrűzött” az „Elios-Tiborcz-Orbán-és még sokan mások” ügy, föltettem magamnak a kérdést: kitől kértem én 2017 karácsonyán bocsánatot? 

Elios sötéttel lép, s április 8-án mattot kap

Aztán, mielőtt válaszolnék erre a költői kérdésre, kijelentem: akkor úgy éreztem, ez a helyes, ilyen vagyok, ha úgy érzem, „kijár”, nem röstellem megtenni. Ezt akkor is „helyesnek” ítéltem meg, ha tudtam: az, akitől bocsánatot kértem, hatalomgyakorlása óta soha senkitől nem kért bocsánatot. Én nem ő vagyok. A bocsánatkérés – erény!

Most pedig, hogy (ellentétben Polt bábművésszel) egyre inkább kitisztul a kép az illiberalizmus által kitermelt, Csallóközben gazdagodó kormányfői vő (és társai) körül, nem tudom magamba fojtani: ezek, külön-külön és együtt is élősködő, hazug és korrupt csibészek. Ebből a nézőpontból immár teljesen mindegy, hogy amikor a szivárványos Felcsút környékén süt a nap és esik az eső, veri az ördög a feleségét vagy nem.

Ezt az országot szeretem,

és akkor is szerettem, amikor az átkos nehezen viselhető szmogjából, és a bűz kibocsátói miatt szívtunk. Akkoriban mondtam: a hazaszeretet nem csak azt jelenti, hogy én szeretem a hazámat, hanem azt is, hogy a haza szeret engem. Ma is így vélem, így érzek. Az alábbiakban, amikor egy kis „elmúltnyolcév” leltárt készítek, a „gyűlölöm” szót kerülni fogom, ez nem az én műfajom.

Orbánt sem gyűlölöm,

de elég okot adott már arra, hogy kimondjam: a hajdan volt tiszteletemet már elvesztette. Attól a „rendszertől”, amit a nyakunkba varrt, undorodom, éppúgy, mint attól a nyolc év alatt elborzasztó formát öltött, önjáróan szaporodó, mérges gombaként növekvő hazugsághalmaztól mely el-borítja ezt az országot, a hazámat, ha tetszik: hazámnak összekoszolt maradékát. Irtózom a gyalázatossá nőtt szervilizmustól, a lakájmédiáktól, a szétvert demokrácia helyén pöffeszkedő illiberálisnak titulált, demokrácia-ként tetszelgő diktatúrától. Iszonyodom a kommunista módra bebetonozott, többpártrendszer látszatában fogant egypártrendszertől, a Patyomkin demokráciától, meg a lejtős pályára tervezett, csalással fölérő választási rendszertől.

Undorodom

a vagyonossá tett családtagok, rokonok, barátok, talpnyalók, és azok családtagjainak, rokonainak, barátainak és talpnyalóinak az erkölcstelenségétől és elvtelenségétől. Megvetem a méretre szabott rendszert, mely előnyöket ad és hátrányba hoz, mely az oktatáspolitikájával elérte, hogy fazonírozott, egyen agyú, az illiberátor számára használható polgárokat termeljen ki. Elkeserít az egészségügy helyzete, legfőképp dühít, hogy ezrek halhatnak meg a várólistákon „elért helyezésükből” adódóan.

Visszataszítónak tartom

a következmények nélküli országot, és nehezen viselem a stupid, ostoba, a magyar nyelvet minősíthetetlenül használó illiberális kormányfői szócsövek fogalmazás gátlóval eldadogott megszólalásait, a magukra erőltetett fapofával előadott hazudozásaikkal együtt. Ezek mára odáig süllyedtek, hogy már a gyros árusok és a kebabosok büféiben is a Soros terv megvalósulását és a migránsokká lett menekülteket látják, kevesellve a legtöbbször égett olajszagtól bűzölgő, zsírban tocsogó, „magyaros” lacikonyhákat. Az új riogatás az ENSZ-elés, mert természetesen az ENSZ-et is Soros pénzeli, ha mégsem, akkor Orbán elintézi, hogy mégis.

 KIKET VET MEG BANDÓ? VÁLASZ A KÖVETKEZŐ OLDALON