Banánköztársaság
Napló Hungarikum 8. – Vannak szép számmal Fidesz-hívők
A választások közeledtén naplómban okvetlenül helyet követel magának a téma: vajon a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártja állítson-e jelölteket a jövő tavaszi nagy eseményen, vagy csupán krónikásként kísérje figyelemmel az eseményeket, s magvas kommentárokkal szolgálja a nagyközönség épülését.
A választások közeledtén naplómban okvetlenül helyet követel magának a téma: vajon a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártja állítson-e jelölteket a jövő tavaszi nagy eseményen, vagy csupán krónikásként kísérje figyelemmel az eseményeket, s magvas kommentárokkal szolgálja a nagyközönség épülését. Pártelnöki előterjesztésemet a törzstagság (1 fő) kerek-perec elutasította, de vigasztalásul hozzátette, nem bánja, ha közéleti karrierem immár majd felfelé ível, minthogy valakinek ki kell vinnie a szemetet. Így indultam el a Valakivé válás útján. (Ez lopás, de nem tudom, ki az eredeti forrás.)
A kétfarkú és az unikornis
A honi közéletben erősen tartja magát a remény, hogy 2022. tavaszán a járvány ellenére országgyűlési képviselő-választások lesznek Magyarországon. Ezt írja elő a választási törvény is, amely arról intézkedik, hogy a képviselőház személyi megújítására négy évenként sort kell keríteni, ilyeténképpen indokolt, hogy az ellenzéki szövetség, valamint a Fidesz, nemkülönben pedig önjelölt nemzetmentők és pártnak álcázott mindenféle csoportosulások készüljenek a voksolásra.
Az a jelölt-jelölt, aki megszerzi a kellő számú ajánlócédulát, szép tisztes summára számíthat az államkasszából kampánya támogatásaként, merthogy demokráciában illő, hogy a jelöltek – legalább látszólag – egyenlő esélyekkel induljanak a versenyben.
Most, hogy a TKKMHP harcba szállását a tagság megvétózta,
(milyen kár, logónk lehetett volna például az unikornis, a gyönyörű egyszarvú), a mandátumért startolók sokaságában a kedvencem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt lett, amelynek programjában hangsúlyosan szerepel az ingyen sör. Egyebekben nekem szerfölött rokonszenves az a mód, ahogyan képesek minden politikai vélemény és egyszerű emberi cselekvés fonákját megmutatni, és a hülyeségeket pellengérre állítani. Nem állítom, hogy létezhetne olyan politikai helyzet, amikor jelöltjükre szavaznék, de nem kapnék szívrohamot (féltve a nagymagyar nemzeti-keresztény-illiberális értékrendet), ha bejutnának a Házba, és ott követelnék a járdai kátyúk színes mozaikkal való befoltozását. Az esélyekről Kovács Gergely pártelnök optimistán nyilatkozott:
„Ha mindenki, aki minket szeret, ránk szavaz, lesz 5-6 képviselő a parlamentben, aki nem a Fidesz. Neki alapvetően nem is lenne baja Márki-Zay Péterrel mint miniszterelnök-jelölttel, az őt támogató pártokkal (név szerint említve az MSZP-t, a DK-t és a Jobbikot) viszont nem közösködne.“ (ATV–Telex)
A parlamenti demokrácia nem éppen kifogástalan kormányzati rendszer,
de történelmi tapasztalatok és sok okos ember vélekedése azt igazolja: minden eddigi társadalom-szervezési és irányítási változat közül a legkevésbé rossz. Következésképpen bárki akár még országgyűlési képviselőként is lehet hasznos tagja a társadalomnak, jóllehet (engedtessék meg nekem) a jelenlegi kormánytöbbség ezt semmiképpen nem igazolja, – és ellenzéke sem nagyon. (Utóbbi mentségére szolgáljon, hogy gyenge kisebbségként erős béklyóba verve kell táncolnia.)
Csakhogy Magyarország már jó ideje nem demokrácia. Talán még nem is nyílt diktatúra, de mindenképpen valamiféle egyszemélyi tekintélyuralom.
Csak a Fidesz! – maffia!
Vannak csekély számmal kivételezett NER haszonélvezők, és vannak szép számmal Fidesz-hívők, akik az ország állapotát többnyire nem is ismerik. De van már koalíciót alkotó ellenzék, amely az erkölcsileg tarthatatlan és minden téren módfelett alacsony hatékonyságú rendszer és hazudós vezére leváltására készül.
Adott tehát egy nagyon keveseknek kedvező politikai-társadalmi rendszer, amelynek fennmaradása vegetálásra kényszerítené a népesség többségét, ugyanakkor kínálkozik a lehetőség a demokrácia, a jogállam újrateremtésére, a IV. Köztársaság megszülésére.
A vajúdás már megkezdődött, s az is látható, hogy nem lesz könnyű a szülés. Nem tagadható, a Kutyapártnak ebben a katyvaszban is van létjogosultsága, de amint Karinthy Frigyes írta:
„Humorban nem ismerek tréfát!“
Minden szavazat, amelyet nem az ellenzéki szövetség kap, a képtelenül torz választási rendszerben hozzásegítheti a Fideszt a hatalmon maradáshoz. Márki-Zay Péter bizonnyal ebből a megfontolásból kérte Kovács Gergely támogatását az ellenzéknek. Mert a kérdés valóban így szól majd:
Fidesz vagy nem Fidesz?
Az urnáknál minden választó gyakorlatilag szükségképp ezt veti majd mérlegre, amikor x-et húz valamely jelölt neve vagy lista mellé. Az unikornis jele alatt a TKKMHP kandidáltja is szerezhetne néhány támogató voksot – épp úgy, mint a Kutyapárt embere.
Vajon melyik listától vennék el ezeket a – talán – döntő jelentőségű szavazatokat?
Gabó
2021.11.02 09:46 at 09:46
A kérdés: Fidesz vagy nem Fidesz. De vannak páran, akik egyikre sem akarnak szavazni, és szeretik a Kutyákat. Nem lehet korlátozni a szavazati jogukat. Ha ezen múlik a váltás sikere, akkor az összefogás nem sokat ér, akkor megette a fene az egészet! Egyébként a Kutyák is küldhetnének szavazatszámlálókat, ezzel besegítenének az ellenzéknek. És bízom abban is, hogy a veszélyes körzetekben a híveiknek lesz annyi esze, hogy az ellenzéki listára, jelöltre szavazzanak. Ezt kellene tudatosítani, anélkül, hogy lenyomnák a Kutyákat. Mert szükség van és lesz rájuk, a humorukra, a megalkuvást nem tűrő kritikájukra, az eredetiségükre.
Pingback: Napló Hungarikum 9. - Ránk tört a delta vírus és a migráció - Már megint adtunk egy pofont... - Városi Kurír