Le a kalappal Náray Tamás divattervező előtt, de mint a magyar valóság ismerője, megbukott. Nem álnaívság mondatja velem, de ha valaki kivívta magának egy országban, hogy odafigyelnek a szavára, az maga is tehetné azt.
„Most tényleg nem azért mondom, és meg is kövezhettek a nagyképű, lenéző, f.szfej sznobságomért, az sem érdekel, de például a nlcafe amikor a nyári leárazásról ír a nőknek, hogy pár ezret hogy lehet megtakarítani, miért illusztrálja a cikkét a párizsi divatházak fotóival, világhíres manökeneken? Nem érzik, hogy ez annyira ultragáz? Gyááá….
Eleve a divat, meg az olcsóság… olyan, mint a vegetáriánus májkonzerv. Vagy még jobb jutott eszembe, olyan, mint a házias jellegű. ? Amikor az olyan, mintha házi volna, de nem az, és már annak is csak a jellege van meg… na ilyen az olcsó divat.
Tudom… hogy az olcsó is lehet szép, meg divatos is. Hát hogyne. Persze. Meg a turi is, ha valaki “szegény”, úgymond.
De aki “szegény” az, miért akar divatozni?
Na adjatok nekem, akkor, hagy szóljon! Lássuk, ki csalódott bennem?”
