Náray Tamás kitálal – Búcsú értelmetlen pofozkodással

Külföldre költözik Náray Tamás divattervező, aki erről maga írt a közösségi oldalán. Felszámolta az itthoni életét, mindenét eladta. A neves tervező, akinek az utóbbi években sikeres könyvei is megjelentek, a február 6-i posztjában arról írt, hogy 25, vagyis kettő meg öt, az annyi, mint hét. A hetes, maga a változás.

Karrierje negyed századdal ezelőtt indult útjára

Még neki is hihetetlen, írta a szerdai posztban:

„Először arra gondoltam, elindítok egy sorozatot. Egy visszatekintést, egy válogatást, az archív anyagok között tornyosuló tízezernyi rajzból, fotóból, emlékekből. De hamar elvetettem. Én nem szeretek azon merengeni, ami elmúlt, főleg nem nosztalgikus hangulatban, olykor párás szemmel. Ugyanis nem más döntött, hanem én. Pontosabban mi.

István, aki húsz éven át a háttérből küzdött velem, mellettem, értem, és én. Mi ketten hoztuk meg örömmel ezt a döntést. Nem anyagi okokból, nem gazdasági kényszerűségből.

Hanem azért, mert körbeértünk a szobán, és nem szerettünk volna még egyszer körbemenni. Aztán körülnéztünk a szobán kívül… és amit láttunk, úgy ítéltük meg, hogy az már nem a mi ízlésünknek való. „

Megfogalmazta, történetükből egyszer muszáj egy könyvnek megszületni:

hogy tudassa, semmi sincs csak úgy, magától. Hogy a boldogsághoz és a sikerhez rengeteg küszködés, tengernyi könny, szorongás, és félelmek között, kimondhatatlan és leírhatatlan érzelmi hullámvasúton vezet az út. Hetek óta fejezetek vázlatai töltik meg a gondolatait miközben születőben a Zarah trilógia harmadik kötete:

„De most nem arról akarok írni. Hanem arról, hogy „Volt egyszer egy varrodám…” lesz a mű címe, ami a NARAY TAMAS márka története. Egy munkával töltött negyed század krónikája.

Ma kiürült az eddigi életünk utolsó helyszíne, pár nap múlva az új tulajdonos építészei birtokba veszik a területet. Megható volt, mert mindent vittek, ami az eljövő embereket rám, ránk, a márkára emlékeztette. Még az ikonikus rózsacsokrot is…”

A távozás okairól nem írt, találgatni pedig nem lenne elegáns

Szomorú a történetben, hogy Magyarország ismét elveszített egy tehetséges alkotó embert, aki a világban öregbítette hazánk hírnevét. Magyarország sokat veszít Náray Tamás távozásával:

„De nem kell búcsúzni, hiszen ahogy mondani szoktam, amíg élünk bármi megtörténhet. Ezúttal új országban, új utakon, ami vélhetőleg semmiben sem emlékeztet majd a múltra. Csak a könyv… amit, most már biztosan megírok, ezernyi képpel és rajzzal színesítve. Egy marad a régi: sikeres csapaton ne változtass, mondják a bölcs emberek.”

Péntek délután, mikor már minden eladott, felszámolt maga körül ennyit posztolt ki:

„Kifosztva… minden elkelt. Még a szabászasztal is, amin ülök… egyelőre”

A többi már az ő magánügye

Felesleges találgatni, sajnos nem ő az első, és nem is utolsó zseniális adottságú magyar, akinek a szoba már nem az ízlésének való, ezért –mert megteheti, mert bárhol tárt karral várják–, itt hagyja ezt az ezer sebtől vérző kis országot.

A folytatásban: az utolsó gyomros.