Kerítésen innen
Nekünk van stratégiánk!
Vajon tudják-e már a közügyek iránt érdeklődő, aktív választók, hogy mi légyen a gazdasági semlegesség a gyakorlatban? Egyszerűen szólván: itt is veszünk, ott is veszünk, itt is, ott is eladunk bármit bárkinek, amink van. Ez a magyar gazdaságpolitika stratégiai lényege.
Kár, hogy ennél azért valamelyest komplikáltabb a dolog,
mert a világkereskedelmet közösen elfogadott szabályok keretezik, valamint nemzeti előírások, vámok és illetékek akadályozzák vagy könnyítik, ráadásul azért a piacokon megjelenő áruk választéka, ára, minősége, a szállítás gyorsasága, távolsága, biztonsága sem közömbös.
Ami biztos: nekünk van stratégiánk.
Az élő eurázsiai gondolat
Orbán Viktor mondta tavaly novemberben az Eurázsiai Fórumon:
„Magyarország, nem lehet buta, nem lehet lassú, nem lehet unalmas, nem lehet követő, nem hagyatkozhat mások megértésére és interpretációjára. Élesnek, gyorsnak, okosnak kell lenni, nyitottnak a világra, és folyamatosan gondolkodni kell. Nem várhatunk, saját stratégiát kell kialakítanunk. Magyarországnak készen kell állnia, be kell fogadnia azt a tényt, hogy az előttünk álló időszak Eurázsia évszázada lesz, és az ebben elfoglalt helyünket nekünk magunknak kell kijelölni, és nem egy európai stratégiából kell származtatni. A jó hír az, hogy van ilyen stratégánk. A gyanútlan szemlélők csak ütközések és viták formájában érzékelik, de az összes vitánk, ami Brüsszellel fennáll, az abból a tényből fakad, hogy Magyarországnak van egy stratégiája, amely az új realitásokból indul ki. Mi vagyunk az élő eurázsiai gondolat. Ennek a szónak mi vagyunk a megtestesülése. Ázsiából érkezett nép vagyunk, és közben ízig-vérig nyugati, európai néppé váltunk….Ám a Nap most Keleten kel, viszont a Nyugat hanyatlik.”
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
És felvirrad Donald Napja
Amint látható, abszolút fényes a jövendő, mert mi látjuk amit látunk, a fényt az éjszakában, amelyben a többi népek (és a hülye EU) csak botorkálnak útjukat keresve. Csakhogy most, Donald Trump elnök úr beiktatása előtti pillanatokban némi zavart érzek az élő eurázsiai gondolat valódi mibenlétét illetősen, ugyanis a minap Orbán Viktor a Magyar Rádióban mondta volt a következő mondatot:
„Keddtől egy más nap kel fel a nyugati világ fölött”
Vagyis két Nap világít majd a földgolyó fölött, az egyik Keleten, Eurázsiában, a másik Nyugaton, Amerikában. A kettő együtt majd beragyogja a Föld népeit, lehozza nekünk az új világrendet, a békét, a virágzást, és csillagokat. Oroszok-ukránok csókot váltanak, és csak bámulattal nézik az új világrend formálódását.
Reszkessetek kutasok!
Hogy a két Nap között megszületik-e a harmonikus együttműködés, az egyelőre nem tisztázott az orbáni gondolatsorban, különben is hol van még az új amerikai adminisztráció munkába lendülése, később majd minden kiderül. Egyebekben pedig a lényeg az, hogy nekünk van stratégiánk az új helyzetre (az Uniónak nincs, mer’ Soros bekavar). Mi jóban vagyunk Kínával is, az oroszokkal is, a miniszterelnök Indiából most jött haza, Trump pedig már bizonyára alig várja, hogy fogadhassa Orbán Viktort (és bizonyára Rogán Antalt) a Fehér Házban, majd együtt elrendezik a világ dolgait. (Csak zárójelben említem meg: a két Nap között a pad alá esni fölöttébb kínos lesz!) De nincs ok aggodalomra! A frissen doktorált, nagy eszű kis Orbán is mondta:
„Mára elmondhatjuk, hogy Magyarország nem vált hadviselő féllé, nem vesz részt a gazdasági hidegháborúban, ebből a pozícióban pedig felépült egy régiós kulcsállami szerep a nemzetközi politikában. Ennek következtében pedig hazánk a háború utáni rend meghatározó szereplőjévé válhat, amit kézzel fogható gazdasági lehetőségekre lehet beváltani.”
Ez azért mintha még odébb lenne, legalábbis a magyar növekedésről, hatékonyságról szóló adatok szerint, de a miniszterelnök úr legfrissebben éppen felháborodásának adott hangot amiatt, ami a benzinkutakon történik.
Szörnyű a drágulás! Pedig a nemzet gazdasága talán csak éppen most ugrik fel a startvonalról, és vesz hatalmas lendületet az idén várható rendkívüli teljesítményhez, mondhatnánk talán: ez az első lépés nagyvonalú politikai stratégiánk megvalósulásához.
Jöjj nagyvilág, bámulj minket!
