Kerítésen innen
Nyugdíjas, tudod ki vagy a kormány szemében? ‘Dinamikusan fejlődő kiaknázatlan csoport a munkaerőpiacon’
Nem ám úgy van Orbániában, ahogy a „rothadó, elkényelmesedett, vesztébe rohanó nyugaton”, ahol a ledolgozott életet őszén megérdemelt nyugalomban, békességben, szeretetben élnek a szépkorúak, összejárnak a barátaikkal, utazgatnak, bepótolják, amire addig nem volt idejük, kellemes lakásban-házban élik a napjaikat és boldogok, ha unokák zaja veri fel a csendjüket és akkor is azok, amikor hazamennek és ott folytathatják, ahol abbahagyták. Nem Magyarországon legtöbbjükre 65 éves koruk után is „számít a kormány”, mint munkavállalókra, amit a siralmas anyagi helyzet okán sokan örömmel el is vállalnak.
Amikor a fiatalok már „kerítésen túl” vannak….
A nyugdíjasoké a legdinamikusabban fejlődő, de még mindig kiaknázatlan csoport a munkaerőpiacon. Ők azok, akik már nem főállású munkavállalók, de még aktívak, és ami a legfontosabb, sokuknak van igényük arra, hogy ha rugalmas munkaidőben is, de dolgozzanak
– fogalmazta meg az Origo újságírója minden szégyenérzet nélkül. Azt is megtudhatják, hogy
„…a nyugdíjas szövetkezeteken keresztül az idősek biztonságos keretek között vállalhatnak munkát és mázli, mert azt, hogy milyen és mennyi munkát vállalnak a rendelkezésre álló kínálatból, a nyugdíjasok döntik el.
Ez lehet heti háromszor nyolc, vagy akár ötször négy óra, alkalmazkodva a szövetkezeti tag életritmusához, mentális és fizikális állapotához, de van olyan is, aki friss nyugdíjasként szeretne még néhány évig heti negyven órában dolgozni. A szövetkezet megkíméli őket az idegőrlő, hosszadalmas munkakereséstől, az állandó kapcsolattartójukhoz pedig bármikor fordulhatnak a kérdéseikkel.
Fotó: Pixabay.com
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Az a nyugdíjas dolgozóban a jó…..
Dolgos Attila, a KözÉsz alelnöke szerint
„…ez a korosztály a leglojálisabb a munkaerőpiacon; ha megbecsülik őket, hűségesek, lelkesek, és megbízhatók, akik biztosan nem fognak néhány ezer forint plusz jövedelemért egyik napról a másikra munkaadót váltani. Azt látjuk, hogy sok ember nehezen kezeli a nyugdíjazása után felszabaduló időtöbbletet, ilyenkor nagy az elmagányosodás veszélye, könnyen eltűnnek az emberi kapcsolatok… A rendszeres munka, napi rutin és a szövetkezetek programjai értelmet adnak a napoknak, emellett társaságot is jelentenek.”
Ellenvélemény
Magam részéről azt gondolom, hogy szégyen a 14 éve regnáló kormányra nézve, ha nyugdíjaskorú emberek sokaságának kell azon törnie a fejét, hogy a megélhetésre valót miből gyűjtse össze a havi apanázsa mellé. Ha mindennapos probléma, hogy nincs elég pénz a bevásárlásra, ha a gyümölcs, a hús, egy kávé a presszóban a barátnőkkel-barátokkal, egy mozi, vagy színház, egy könyv megvétele, nyaralás, unokázás, amikor fagyizni vinné a gyerekeket vágyálom-szintű terv kategóriájába esik. Aki akar és tud, persze dolgozzon tovább, de ne azért, mert „kell”, hanem, mert szereti a munkáját, élvezi, amit csinál, tervei vannak még a szakmájában.
Fotó: Pixabay.com
Szerző
