Nyunyóka tábornok, és más történetek

Előkerült Müller (nyunyóka) Cecília, egyenruhások gyűrűjében akadályozta meg, hogy a migránsok behurcolják mai hazánk területére a frászt. Rab László szŰrreál összefoglalója a 32-es hétről.

Vettünk ötmilliót abból, ami még nincs

Nyunyóka tábornok visszatalált a miniként induló Maxi hónapokkal ezelőtti korszakos ötletéhez, melynek lényege, hogy iráni diákok hurcolták be a vírust szegény ártatlan népünk megnyomorítására. Kiderült aztán, hogy ez fertelmes kamu volt, miként az árvízi védekezéshez hasonlatos járványmegelőzés számos más momentuma is, beleértve a maszktapizást a reptéren, a lélegeztetőgép-vásárlást minden magyar egyén számára (egyet munkanapra, egyet hétvégére). A kormányzati kamuflázs (jelentése álcázás, leplezés) tovább folytatódott. A Maxi pédul bejelentette, hogy már rendeltünk ötmillió vakcinát, jut bőven mindenkinek.

Milyen vakcinát? – kapja föl erre a fejét a covidmagyar, mert tudja, hogy még csak kutatgat a világ, a BCG se tarthat örökké, jó, jó, van még tavalyi töltöttkáposzta a mélyhűtőben, tart a fokhagyma, amelyet a tejbegríz kivételével mindenbe bele lehet vágni (szag- és ízkontrollra is lehet használni), de egyszer majd tényleg szükségünk lesz a rohadék védőoltásra. Hónapok múlva, mondta a sajtó- szólás- és mindenféle más szabadságot (most még a szólás utáni szabadságot is) biztosító kéknadrágos, barnacipős vezérbika, és itt azt, hogy hónapok múlva, úgy kell érteni, hogy egyszer majd talán. A kocsmában úgy szoktuk ezt mondani, hogy tudja a tököm, valahogy majd lesz. Nagyjából ezt mondta Orbán Vikor is, amikor kiadta az utasítást, hogy rendeljenek ötmilliót abból a vakcinából, ami még jelenleg nem létezik. Nagyjából olyan ez, mintha palánta korában vennénk meg a görögdinnyét. Aztán pedig szurkolni kezdenénk azért, hogy egyszer talán augusztusban nagy dinnye legyen belőle.

Hírfolyam>>>>>>>>>>>>>>>>

Hol, anyukám, ugyan hol?

Na de Nyunyóka. Még a jogállam előtt kezdte a pályafutását, és mire befejezi az intézményes ködösítést – mert az a dolga, ennek tökéletesen megfelel -, már egy félkatonai diktatúra ismert szereplőjeként lép a nyilvánosság elé. Kéne egy váll-lap az otthonkára, és teljesen szinkronban lenne a dolog. Minden úgy van, mint a legelején. Az országos tiszti főorvos (különírjuk, a tisztiorvost egybe) nem mondja meg az istenért sem, hol a búbánatban van a vírus, pedig hát éppen nem volna baj, hogy megtudjuk, hol kell különösen óvatosnak lennünk. Most a héten különben véletlenül megmondta, Pápán van a góc, mert előzőleg a polgármester (nagyon okosan) beszámolt róla, hogy mi a helyzet. Nem akarnék szakértője lenni ennek az egésznek, de azzal, hogy Magyarországon ennyi meg ennyi fertőzött van, kitörölhetem a magasságos valagam, ebből nem tudom meg, hogy most akkor kellő óvatossággal menjek ide vagy oda. Nem az kell nekem, hogy megmondják, itt meg itt Mari néni covidos lett, hanem az, hogy tudjak valami közelebbit.

De hagyjuk, a dolog reménytelen. Cilikénk katonás határmenti felbukkanása is csak azt jelzi, ha újra lesznek szigorú intézkedések, Orbán elérheti, hogy már ne legyen rendkívüli állapot. Elég, ha Cili kezébe teszi (132 szavazattal) az ország sorsát. Az lesz majd a Cilidiktatúra. Melyet ugyanúgy a Maxi kóverol, mint az eddigit. Kalap, kabát.

Segíteni a havereket

Kisegíti a rendszer egy kis zsével a zenészeket, igyekszik pótolni kieső pénzeiket, nem, nem csinálnak már törvényt a Tankcsapda Shop Boys-nak, nincsenek fesztiválok, éhenhalás fenyeget. Közben azért az irodalmi Demeter gyerek, Tőkés Laci bácsi kultúrjanicsárja odapattint hatmillió pengőforintot a haverjának tanácsadásért, lopnak, csalnak, hazudnak ezek gátlástalanul, valahogy ez van a NER-be kódolva, kék nadrág barna cipővel, beszívott tekintet, és biztos, hogy valami államtitkár lesz belőled. Ha jól tudsz nyalni, kisapám, lehet belőled valaki.

Nem tudom, hogy a zenésznek mit kellene tennie azért, hogy boldogulni tudjon

Meg kéne kérdezni a Rolling Stonest vagy Paul McCartneyt, Carlos Santanát vagy a King Crimsonból Robert Frippet, esetleg a Pakson is gyakran fellépő Chris Farlowe-t, a fiatalabbak közül Caro Emeraldot, mit tudom én, még kit, hogy mit csináltak az életben, amikor nagy szarba kerültek. Volt-e ilyen egyáltalán? Esetleg az történt, hogy Jagger és Richard megpróbált bevágódni a királynőnél vagy a Downing Street 10-ben, esetleg Fripp körbekalapolta az 1973-as Pacsirtanyelvek kocsonyában (Lark’s Tongues In Aspic) című lemez megírása előtt a politikát, Farlowe kormánypárti szöveget írt a Stormy Monday Blues-ra? Lennon kinél szeretett volna jól feküdni, melyik ország melyik kormányához dörzsölődött egy-egy Beatles-lemez előtt? Nem az történt, hogy a zenészek inkább zenéltek, és úgy maradtak talpon? Kérdem csöndben, hány muzsikus ment el kis klubokba zenélni a járvány elmúltával nálunk? Ja, hogy a fesztiválpénzek estek ki? Akkor viszont ez nem is zenei, sokkal inkább üzleti, menedzselési probléma? És ezt akarja most a kormány megoldani? Barátaim, írjatok remekműveket, és egycsapásra megoldódik az életetek.

Szopás a köbön

Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságot hoz létre a maxista emberminisztérium, ami komoly dolog, minden magyar gyeröknek sok-sok anyatejet kívánok, nagy-nagy ciciket dugig kajával és tápanyaggal, az anyukákat pedig arra biztatom, nyugodtan szoptassanak kedvükre bárhol, ne legyenek szívbajosak, ha éhes a nemzet fia, nyomják csak a szájukba a cuccost, a magamfajta őslibernyák (négygyerekes atya) e kérdésben teljesen nyitottnak mutatkozom.

Nincs tehát bajom a SZTNB-vel (legalább olyan jó a betűszó, mint a FŐKÉTÜSZ, ha valaki megfejti, nyomok az orcájára egy nyelves puszit), csak hát a hallásom, ugye. Összetévesztem a szoptatást a szopatással, amelynek jó tíz éve megvannak a nemzethy hagyományai, most csak a 18-as választásiszámítógép-bekrepálást említeném, 7-től 10-ig néztem az üres képernyőt, mint a kuka, hogy aztán kijöjjön a szokásos kétharmad, nem volt csalás, hogy lett volna az, a bizalom a lényeg.

Meg lettem ott én szopatva, mondja bennem a költő

De csak a magam nevében beszélek, a magyar nép pontosan meg tudott róla győződni, hogy nem verték át, sem akkor, sem 14-ben meg már 10-ben sem. Nem nyúlkálnak ezek bele a szoftverekbe, annyira azért nem vetemednek, miként magánkézben lévő újságokat sem szoktak megszüntetni, ellenzéki politikusokat is megszólaltatnak a csicskamédiában, satöbbi. A Maxi sem szokta az ellenfeleit megszopatni, ki nem ejtené a száján ezt a csúnya, durva kifejezést, hová gondolnak azok, akik szerint másról se szól az élete, csak erről. Időben hozták tehát létre ezt a nemzeti bizottságot, sok örömünk lesz még benne, semmi kétség.

Ez volt a nyunyókás, szopókás 32-es hét, jöjjön a szintén forrónak ígérkező 33-as. Elmarad a Kurultáj Fesztivál, Soros tiltotta be, viszont meghosszabbították a nemzeti inzultációs ívek kitöltésének határidejét. Boldogságunk határtalan.

Az előző hét:

Holnapra úgyis elfelejtjük, ezt használja ki Maxi is