Banánköztársaság
Okoskák okoskodnak – avagy kellene megint a Tervhivatal és az Árhivatal!
Ha engem azzal sújtana a balsors, hogy mondjuk gazdasági tanácsadó lennék Hunnia Nemzetgazdasági Minisztériumában, és az lenne a dolgom, hogy a miniszter úr tetszésével találkozó varázsszereket találjak a gazdaság fellendítésére, akkor szemezgetnék kicsit az ország sikeres korszakainak történetéből.
Gatya és nehézgép
Működött valaha minálunk (is) az Országos Tervhivatal, amely öt éves és éves programokba foglalta a gazdasági tevékenységeket a gatyagyártástól a nehézgép-gyártásig. Megszabta a növekedési és egyensúlyi előirányzatokat és mindezeket az Országgyűlés törvényben rögzítette.
Ha lenne olyan tervhivatalunk, mint volt akkoron, nem kellene ilyen nyavalyás kis apró részletekkel bíbelődni, mint az árrésstop, a banki költségek állami szabályozása, vagy a kommunikációs szolgáltatások szemérmetlen drágulásának korlátozása.
Tervtörvényben kellene megszabni az irányszámokat, árakat, exportot, foglalkoztatást, miegymást, és minden jó lenne. (Legalább lenne a gazdasági cselekvésnek, kormányzásnak valamiféle vezérfonala, ami most nincs, mert a költségvetés olyan rugalmas, mint a gumilabda, de persze csak a kiadási oldalon.)
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
A kenyér ára 3.60
Akkoriban volt nekünk Országos Anyag- és Árhivatalunk is, a köznyelvben csak Országos Hanyag és Kárhivatalként emlegették, de ez igazságtalan túlzás volt. Ideje lenne feltámasztani ezt az intézményt is! Akkor egy kiló kenyér ára évekig 3 forint 60 fillér volt, és slussz. A kereskedők persze akkoriban is nyerészkedtek a maguk módján, mert nekik is megvoltak a maguk bevételi tervszámai, de minden érdekelt ismerte a játékszabályokat, tette, amit kellett vagy amit lehetett. A gazdaság pedig működött, ahogyan működött, Kornai János nagyon szemléletesen leírta Hiány c. művében, hogy miként.
A létezett szocializmus bukásának alapvető oka éppen az volt, hogy a gazdaság nem működött, a bevitt tőke és munka hozama jóval kisebb volt mind az elvártnál, mind pedig az elvárhatónál, az ország hitelből élt, amíg a belső és külső egyensúlytalanság okán (és persze egyéb folyamatok miatt) ki nem borult a bili.
Következtek az újsütetű kapitalizmus első sanyarú évei a botladozó privatizációval, munkanélküliséggel, inflációval, de végül csak született valami használható demokrácia. No ennek vége!
A gondoskodó kormány
Most okoska újra a mindenható állam elfogadtatásával kísérletezik.
Mert vannak a gazdaságban rossz dolgok, például a túl magas élelmiszer-infláció, a bankok és a kommunikációs cégek illetlen nyerészkedése, (ami igaz!) ezeket meg kell szüntetni, és a gonoszok körmére kell nézni! Vagy önként vállalják, hogy csökkentik áraikat, vagy utasításra, de ennek meg kell lenni!
Utóvégre hamarosan választás lesz, a jó népnek pedig látnia, éreznie kell, hogy kormányuk törődik a jólétükkel.
Ráadásul az államháztartás várakozáson felüli hiánya, és az adósság növekedése is rendkívüli intézkedéseket követel,
legyen tehát a befektetési alapoknak kutya kötelessége, hogy több állampapírt vásároljanak, mert ez mindenkinek jó lesz: államnak, alapnak, befektetőnek.
A másik okoska és a vámháború
A gondoskodó magyar kormány benyomását kelti a bolondos macskajancsi külügyér minapi nyilatkozata is, amelyben brüsszeli bürokratákra hárítja a felelősséget az amerikai vámemelések miatt. Ugyanis – szerinte – ha a brüsszeliek már korábban rokonszenves, (önfeladó?) ajánlatot küldtek volna Washingtonba a vámok ügyében (másként fogalmazva: ha már korábban benyalnak Trumpnak), akkor most nem lenne vámháború. S teszi ezt olyan visszataszító, ostobán nagyképű, bicskanyitogató hangnemben, amely miatt – ha brüsszeli bürokrata volnék – a magyar kormány szavazati jogának azonnali felfüggesztését javasolnám, csak úgy, mint Kaszparov, a sakkbajnok.
Az okoskák okoskodnak, de ennek látszata is alig van, eredménye semmi. Nincs ésszerű alapokon nyugvó gazdaságpolitika és kormányzás, csak ígérgetés, kapkodás és vádaskodás, fiatalok, kisvállalkozók szédítése, meg szavazatvásárló kocsmai (szintű) faluprogram.
A kormány nem látja, hogy a társadalom, a gazdaság elemei, folyamatai kölcsönhatásban vannak, s egy-egy részletbe durván beavatkozni nem célszerű, mert ki tudja, hol bukkannak fel ennek súlyosan káros következményei. Ráadásul nagyon is lehetséges, hogy félnótás Trump atyuska vámjai padlóra küldik az egyébként is nehézségekkel küszködő magyarországi autóipart is, benne a fényes tekintetű padisah kedvencét, az akkuipart. Nem lesz növekedés, nem gurulhatnak majd a választási pénzek egyes szavazói rétegek bugyellárisába, vagy ha mégis, nekünk, többieknek felkopik az állunk, pláne ha Európa kiveti magából Magyarországot, amire már van esély. Az ukrajnai háború folytatódása, valamint az állatállományt fenyegető száj-és körömfájás járvány már csak a rossz sors ráadás-büntetése lesz, ha lesz.
Tényleg fantasztikus évünk lesz!
