Banánköztársaság
Orbán békésebb hangjáról
Koronavírusos időket élünk, milyen jó is volna, ha maradt volna valaki, akire érdemes hallgatni, amikor baj van. A Minielnök szóba se jöhet, annak esélye a nullával egyenlő. Rab László szürreál összefoglalója a 9-es hétről.
Minikém, mi ez a visszafogottság?
Nagy a valószínűsége annak, hogy a koronavírus megjelenik Magyarországon is. Újszerű mondat ez, Orbán Viktortól származik, aki nem szokott a szomszédba menni egy kis lódításért, iciri-piciri túlzásért, egetverő hazugságokért. Újszerű azért is, mert nincs benne harc, háborúság, honvédelem, eltaposott függetlenség stb. Bezzeg ha sima árvíz tört volna az országra, milyen könnyű lenne most gumicsizmában végigmasírozni kamerák kereszttüzében, vezénylő tábornokként a gáton.
Az is milyen jó lenne, teszem hozzá a kiakadt fideszútálati hangulatométert nézegetve, ha esetleg nem tetszettek volna szisztematikusan kinyírni az újságokat, a tévé- és rádióműsorokat, és mindazokat a tájékoztatási felületeket, amelyekkel normális időkben normálisan el lehetne magyarázni a széles néptömegeknek, hogy most mi van és nagyjából mit kell tenni. És nem az lenne a vége, hogy a szerencsétlen néptömeg a Facebookon meg langyostea-ivást javasolgató kamulevelekből tájékozódjon a koronavírus-járványról, ami momentán éppen közelít hozzá, és veszélyezteti az életét. Ha a kékkezű Minielnök, aki fertelmes hazudozásaival, tisztázatlanul titkos és gyalázatos szerződéskötéseivel, dugipénzből fizetett repkedéseivel, középkori rablóvezéreket megszégyenítő manővereivel, ellenfeleit lejárató inszinuációs hálózatok hizlalásával vonul be legújabbkori történelmünkbe, ennyire visszafogott lett volna pályája más korszakaiban is, talán hinnénk neki. És bizalommal figyelnénk arra, ahogyan a koronavírus-járvány kezelésére felkészíti az országot. De hát ismerjük, mint a rossz pénzt: nem készít ez soha fel senkit semmire. Csalásra, cselszövésre, ármánykodásra tanította haszonleső alattvalóit, a médiája pedig arra van, hogy becsapja, átverje, bepalizza a népet. Nem pedig arra, hogy segítsen neki, amikor az segítségre szorul.
Lehülyített nyilvánosság
Most például fel lehetne lépni az okos beszéddel a rémhírekkel szemben. De azzal a technikával, amit Orbán meghonosított az országban, ez nem lehetséges. A hazug állami tévére és a nyomasztóan kiürült újságjaira nem fogékonyak már a saját hívei sem, akik pontosan tudják, hogy erre a romhalmazra akkor sem hagyatkozhatnak, ha dohányboltokat kaptak a mini rendszerétől, földhöz jutottak állami csalással, vagy szavazatokat adtak azért, hogy a mini zavartalanul hazudozhasson tovább. A vírus nem válogat, tudják jól a ministák is, épeszű, normális cselekvésre lesz szükség akkor, amikor meglesz a baj. És akkor gyorsan el kell majd magyarázni a tudatosan lehülyített nyilvánosságban, hogy mennyire nem árt vigyázni a kamuötletekkel, inkább az orvosokra kellene hallgatni, nem pedig az ezerféle jótanáccsal házalni kezdő szélhámosokra. És a mininek olyan vezetői garnitúrával kellene fellépnie, amelynek véleményére a tekintélye, a tudása, a tapasztalatai miatt támaszkodni lehetne. Tőlük ugyanis el tudnánk fogadni azt, hogy ne dőljünk be az álhíreknek, az innen-onnan kikopizott lánclevelek baromságainak.
Csakhogy emlékszünk rá az elmúlt évekből, pont a mini kormánya volt az, amelyik óriásplakátokon, a mi pénzünkből hazudott bele a pofánkba, amikor a menekülteket elkezdte meggyűlöltetni, vagy mikor megutáltatta az aluljárókban vergődő hajléktalanokat. Egykori náci rajzok szellemét megidézve riogattak (az egykor a bukszájukba dollárokat dugdosó) Soros Györggyel, aki marionettfigurákat mozgat és pénzel, miközben a szent magyar Mini középkori lovagok hősiességével, milliárdos költségű kerítéssel áll ellent az országra törő bevándorlórohamnak. Miután a Mini átverte a fertelmes hazugságokat tartalmazó plakátjaival meg a jól jövedelmező kerítéssel a népet, a hozzá hasonlóan a hazudozásban és az európai politika aláaknázásában érdekelt elvtelen ganékkal kezdett közösködni, közben számolatlanul költötte a pénzünket a hazudozásra, és költi ma is, amikor nemzeti konzultációnak nevezi a valódi párbeszédet – ami önmagában egy nagy, költséges kamu.
Miközben kamutól kamuig hányódunk,
és nem győzzük kapkodni a fejünket a fideszes pofák napi szintű botrányaira, azt várja tőlünk, hogy legyünk visszafogottak, tájékozottak és belátók, amikor a minden magyar állampolgárt veszélyeztető járvánnyal kapcsolatos közös tennivalókról van szó. Segítsük egymást, és ne hülyézzük le azt se, aki lisztért kezdett a boltba rohanni, segítsünk a másikon akkor is, ha benyalta a Mini rendszerének nyilvánvaló mocskosságait. Ezt szeretné. Hogy hirtelen legyünk együttműködők. S ne olyan ócska kis görények, akiket egy koszos dohánybolttal vagy egy fiktív tanácsadói szerződéssel meg lehetett venni. Normálisan működő társadalmat szeretne ez a koronavírustól beszart Mini, aki a hirtelen békésre váltott hangján most arra a titkos vágyára is utalt, hogy amikor baj van, akkor aztán felül kell emelkednünk önmagunkon, és a nemzet – melynek jelentése fideszül az, hogy állami, meg hogy csak az enyém, irodalmastul, történelmestül, alaptantervestül együtt, és nem a tied – meg tudja úszni a dolgot. A nemzet. Azaz ő meg a milliárdos családja. És az a pár haverja. Meg a nagyjából 8-10 ezer tagot számláló rablóbanda, amelynek lojalitása, elszántsága és börtöntől való közös félelme fenntartja a nyomorult rendszert.
Összegezve az a helyzet, hogy ha éhen döglünk, hazug politikus mögé akkor sem állhatunk.
Papok az időben
Miközben fájdalmasan néztem végig, milyen könnyű lehülyézni azokat, akik a zűrzavarban elrohantak lisztet venni, azt is látom, hogy a szemétség milyen mélységekbe lehatol. Tiltakoztak a Mini tanterve ellen az egyházi iskolai tanárok is, mire rájuk eresztettek néhány pitbullt, és találtak, persze, hogy találtak olyan papot is, aki annak rendje-módja szerint rámordult a nyájra. A 2015-ös nyári napok jutottak eszembe, amikor a Keleti pályaudvar előtt menekültek dekkoltak. Köztük számos szíriai háborús menekült, akiket persze a mini romlott rendszere a médiasakálokkal gazdasági bevándorlóknak kiáltatott ki. Voltak ott papok és más egyházi személyek is, hallottak már valamit előtte egy Jézus nevű, názáreti illetőségű fickóról, aki a szegények és az elesettek megsegítéséről is mondott ezt-azt, és az elgondolásaira később csinos világegyházat lehetett építeni. (Megjegyzem, ölni is lehetett, naná, szigorúan az ő nevében.) Segíteni akartak ezek a papok a világot a nyakukba vevő családokon, mert sokan nem hagyták otthon a gyerekeiket, hozták őket magukkal. Üzenet jött aztán a Minitől, nem írásos, hanem informális: hagyják abba a segítést, ezt az ügyet az állam intézi, az államnak pedig nem érdeke, hogy idegeneket felkaroljon, majd megteszi ezt Németország. Arra ment ki a játék, hogy a menekülteket ráeresszék a németekre, simogassák csak ők tovább a világban hányódók sokaságát. És a papok nyomban elillantak onnan. Mert tudták, hogy ha maradnak, nem folyósítják a számláikra a mocskos rendszer mocskos pénzeit, amelyből a templomaik korszerűsítését intézni tudják.
Az egyházi iskolákra rámorduló papok mellett voltak tisztességes hangok is
Szilvásy Lászlót és a Piarista Rend Magyar Tartományát a szokásos minista technikával akarták összekenni, az egyik bűzlő honlap rá hivatkozott NAT-ügyben, mondván, hogy nem ért egyet a tiltakozókkal. A rendfőnök elmondta, ő ugyan nem nyilatkozott, és nem is adott közre állásfoglalást a Piarista Rend Magyar Tartománya nevében. „A piarista rend tiszteletben tartja mások véleményét, és támogatja, hogy iskoláiban gondolkozó tanárok tanítsanak. A tiltakozás aláíróinak semmilyen szankciótól nem kell tartaniuk” – mondta a rendfőnök. Ami azt is jelenti, hogy van remény, nem rohadt még el teljesen az ország. Ezzel búcsúzom a 9-es héttől, nem volt ötös a lottón, úgyhogy a 10-es héten újra találkozhatunk.
