Orbán Gáspárral, a miniszterelnök fiával, a Felház egyik alapítójával a jelige.hu oldal készített interjút. Orbán egyike annak a három budapesti fiatalnak, akik úgymond figyelve Isten vezetésére elkezdtek imádkozni: először csak hárman, majd egyre többen és többen, míg végül elindult a Felház, ahol olyan fiatalok százai gyűlnek össze, akik találkozni szeretnének Istennel.
Hisz abban, ha valaki találkozik Isten valódi szeretetével, többé nem lesz ugyanaz az ember.
Meggyőződése, ha az átlag budapesti bulizós fiatalok, amennyiben meghallják a valódi igazságot, akkor a legradikálisabb Jézus követőkké válnak:
„A kegyelemnek is akkor van meg az ereje, ha ott van mellette az ítélet. Mert Jézus nem megítélni jött ezt a világot, hanem megtartani, de ahhoz, hogy ezt megértsük, látnunk kell, mi is az az ítélet, amitől Jézus megment minket. Ez Isten királysága, ennek demonstrálásaként pedig Jézus nevében imádkoznunk kell a betegekért, hogy meggyógyuljanak, szabadulást kell hoznunk a megkötözötteknek és merni kell prófétálni, ha Isten arra hív.”
Elmondta, törekszenek arra, hogy a Felház ne legyen megbotránkoztató,
de igei értelemben megosztó legyen, mert Isten igazsága is megosztó. Elválasztja a jót a rossztól, szóval ebben az értelemben nem baj, ha éles, csak legyen igei, szeretetteljes és igaz. Beszélt arról is, miképpen éli meg, hogy a kormányfő az édesapja:
„Van ennek egy nagyon erős szellemi természete, de egyszerű és világos instrukciók találhatók erre a Bibliában: „Áldjátok, akik átkoznak titeket”. Imádkozni kell azokért, akik támadnak. Emellett látni kell, hogy aki ezeket a negatívumokat kimondja, az magának árt, mert ha valami nem Istentől való negatívumot kimondunk valakire, az végső soron a mi életünkben okoz károkat. A másik, hogy nagyon sokan imádkoznak értünk, mi is imádkozunk egymásért, ami a legerőteljesebb védelem a világon. Emberi oldalról pedig, mivel én ebben nőttem fel, ezért nekem ez nem furcsa.”
Orbán Gáspár kitért arra is, hogy a hétköznapokban is rostálja Isten a beszédét,
ez is az növekedés része. Talán egy külső szemlélő nem venné észre, de Isten abba az irányba vezet, hogy egyre kevesebbet beszéljen:
„Régen simán kimondtam rossz dolgokat magammal kapcsolatban. Például egy futballpályán, ha hibáztam, akkor okoltam, szidtam magam, pedig ez egyáltalán nem kedves Isten előtt, sőt sértő rá nézve. És ez nem egy szabály, vagy megfelelési kényszer, hanem meggyőződésem, hogy ha szabadságban akarok élni, akkor Istennel egyetértésben kell lennem, gondolkodnom és beszélnem. Mert Jézus is csak azt csinálta és mondta, amit az Atyától hallott és látott.”
Szemlénkben nem törekedhettünk a teljességre,
de talán így is sikerült bemutatni az olvasóinknak a Felház egyik alapítójának a gondolkodását, a valláshoz való viszonyát. Nem tisztünk és feladatunk, hogy az elmondottakat minősítsük, netán értékeljük. Ezt a kedves olvasónak kell elvégeznie, a saját hite, a világról alkotott véleménye alapján. Tudjuk nehéz elvonatkoztatni attól, hogy kinek a fiáról van szó, de mégis érdemes megpróbálni.
Nincs jogunk kétségbe vonni Orbán Gáspár hitbeli életét, még akkor sem, ha netán a kormányfő nem a szívünk csücske. Kíváncsian várjuk, olvasóink, akik „végigrágták” magukat az elmondottakon, milyen következtetésre jutnak, milyen képet alakítanak ki magukban a Felházról, és magáról Orbán Gáspárról.
