A Felház keresztény misszió két alapítója, Ember Illés és Orbán Gáspár a hvg.hu-nak adott interjút. Szemlénkben elsősorban a miniszterelnök fia által mondottakat szeretnénk olvasóinkkal megismertetni. Talán így is sikerül bemutatnunk, hogyan is gondolkodnak a Felház létrehozói.


Felház-üzi

Október óta lehet tudni, hogy márciusban a jelenlegi formájában megszűnik a Felház és egy keresztény mozgalom veszi át a helyét. Orbán szerint egyelőre az alapelvek vannak meg stabilan, és azt szeretnék, hogy az ebben részt vevők Istentől kapott vezetésüktől fogva öltsenek majd neki szilárdabb formát a későbbiekben:

“A Felháznak eddig is elég széles tevékenységi skálája volt, amire talán nem jutott akkora figyelem – jártunk evangelizálni, hogy az örömhírt minél szélesebb körben megosszuk, jártunk szolgálni meghívásokra gyülekezetekhez, táborokba bátorításokkal, a remény üzenetével, és volt ugye a dicsőítés. Ezek most önálló tevékenységekként fognak továbbmenni, a saját missziójukat kell majd betölteniük egy sokkal nagyobb elhívással, mint ahogy eddig a Felház tette.”

A mozgalmár

Hangsúlyozta, mivel nem egyház a közösségük, az a fajta központi működés, ami volt, nem szükséges, inkább olyasfajta mozgalmiság kell, amivel az egyházat tudjuk építeni, segíteni:

“Ami meg tud minket óvni attól, hogy az általános értelmezés szerinti egyházzá váljunk, az az, hogy felekezetköziek vagyunk. Nagyon sokfajta gyülekezetből jövünk, de a tagjainkban közös, hogy mind lojálisak a saját közösségük iránt: értik a jelentőségét, hogy ott aktívak legyenek, oda energiát fektessenek be, ott megéljék, amit csinálnak.”

One végzettség….

Szóba került, hogy két éve még voltak, akik eretnekséget emlegettek, mások azért bírálták őket, hogy teológiai végzettség nélkül láttak neki a térítésnek, és ezzel szerintük több kárt okoznak, mint hasznot:

“Ezeknek a nagy része nem jutott el hozzánk, de eleve azokat érdemes néznünk, amikből előrébb tudunk lépni. Az, hogy nincs teológiai végzettségünk, egy építő kritika, mert valóban nincs, és tényleg jó lenne, ha lenne, de hogy több kárt okozunk, mint hasznot, az inkább butaság. Aki ilyet mond, az nem ismer minket. Ezt azért is gondolom, mert azok a pásztorok, akikkel kapcsolatban vagyunk, ennek az ellenkezőjét mondják, még akkor is, ha sok a javítanivaló.”

Felház? Nem Felház?

Még az sem dőlt el, hogy március 15. után a Felház név marad-e. A név hívó szóvá vált, de szeretnék elkerülni, hogy ez egy branddé is váljon:

“Azért, hogy a fókusz ne kerüljön át a lényegről: ne önmagára, hanem Jézusra mutasson.”

Pénz-ügy

A mozgalom működéséhez a forrást felajánlásokból szeretnék biztosítani – eddig is ez volt az egyik bevételi forrásuk. Az optimális az lenne, ha döntő többségében az emberektől érkező sok kis támogatásból állna össze a büdzsé, de ehhez még szélesebb körben meg kell teremteni az adakozó gondolkodásmódot:

“….az önkénteseink elképesztően odaadóak és elkötelezettek. Egyszer egy résztvevő az egyik alkalmon beadta nekünk az El Caminóra félretett pénzét – teljesen önként, a maga belső indíttatásból, senki nem kérte erre. Ez olyan áldozat, amiről nem is tudom, hogy nekem magamnak volt-e ilyenem valaha, de nagyon bátorít.”

Felház: “Isten kirendelte a szükséges összeget…”

Hozz még egy embert…..

A március 15-i záró alkalmat külön óriásplakát-kampánnyal, szelfi versennyel népszerűsítik, a Facebookon is nap mint nap leírják, hogy mindenki hozza el családtagjait, ismerőseit:

“.. március 10-én lesz három és fél éve, hogy működik a Felház, és ahogy Jézus földi szolgálata is három és fél évig tartott, a mi küldetésünk is így ér véget ebben a formában, és indít el valami nagyobbat. Illetve még egy ok: van egy látásmódunk arra, hogy Isten szeretetforradalmat indít Magyarországon, március 15-e pedig egy forradalmi nap, és bízunk benne, hogy majd be is tölti ezt.”

Magyarország a kiválasztott?

Megmagyarázta Orbán Gáspár, mire utalt az októberi Felházon, amikor azt mondta, hogy Magyarországon nagyobb és dicsőségesebb dolgok jönnek:

“Isten királysága működésének a természetére utaltam. Mert azt mondja az Ige, hogy ez olyan, mint egy mustármag, amit elvetnek: bár ez a legkisebb a magok közül, de végül minden fánál nagyobbra nőhet. Szóval, ha egy mag volt, hogy István bevezette Magyarországot a kereszténységbe, vagy hogy a prédikátorok felálltak a reformációkor, és azt mondták, térjünk vissza a Szentírás igazságaihoz, akkor szükségszerű, hogy ebből a magból nagyobb dolgok keletkezzenek”

A Felháznak annyi, de miben töri a fejét Orbán Gáspár…?

Aha…..

Hangsúlyozta, amit ők mondanak, nincs kapcsolatban az iszlám európai térhódításával, amellyel a kontinens több bevándorlásellenes politikai formációja fenyeget – élükön a történetesen az édesapja vezette magyar kormánnyal és a Fidesszel:

„Nem, amit mi mondunk, az nincs közvetlen kapcsolatban ezekkel a politikai dolgokkal. Nem zárom ki, hogy van valamilyen párhuzam, de nem ebből származnak a gondolataink, hanem abból az eredeti küldetésből, amit Jézus adott a tanítványoknak, hogy menjünk és tegyük tanítvánnyá a népeket, és adjunk lehetőséget másoknak is, hogy megismerjék Istent. Mi hisszük, hogy Európában is egyre többen ismerik meg az ő szeretetét, és a Felháznak ebben lehet része európai léptékben is. Mi nem értünk a politikához, nem is a mi dolgunk, azt végezzék a politikusok a legjobb tudásuk szerint. “

Úgy fogalmazott, az, hogy van gyűlölet a világban az nyilvánvaló, azt eddig is látták, és szeretnének is rajta változtatni. Ez az a pozíció, amit fel tudnak venni, közéleti szerepvállalással nincs dolguk:

“Én általában azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket nagyobb szeretettel kell megközelíteni. Szerintem ez helyesen úgy néz ki, hogy ott kell segíteni, ahol a baj van.” /….. / “De én nem azért mondom, mert ez a kormány álláspontja, hanem mert misszionáriusként így gondolom: el kell menni, és el kell vinni a reményt, az Örömhírt – én is ezt csináltam Ugandában, amikor találkoztam Istennel.”

Apja, a példaképe, de nem úgy….

Hangoztatta, annyit biztosan tud mondani, hogy nem jó gyűlöletet szítani semmilyen népcsoport ellen. Magánszemélyként lehet, hogy van egy álláspont, amit felveszünk ebben is, de misszióként csak azt szeretnék, ami adatott nekik ebben. Beszélt arról, hogy vannak-e vitái az édesapjával:

“Szoktunk erről vitázni, de nekem egyébként magánszemélyként majdnem mindenben van vele vitám – egy ilyen személyiség vagyok.” Hozzátette, édesapja a példaképe volt a megtérése előtt, és utána is, de teljesen máshogy:

“Az apaságban például nagyon. Mert nagyon jó apa.” /……/ ” Édesapám nagyon támogat, de (nevet) közben nem vagyok biztos benne, hogy annyira tudja, hogy mit csinálok – ez ugye nagyon más, mint hogy simán csak vallásos az ember.”

Elmondta, sokat beszélgetnek, ő ezeket elmondja, elmeséli, vitáznak:

“Nekem úgy általában mindenben van vele vitám, ez egy ilyen apa-fiú viszony. Támogat engem, mint egy apa, de azért ez a radikalitás szerintem tud ijesztő lenni.” /…… / “Az Istennek adott élet egyébként nagyon jó változásokat hoz az ember személyiségében, de kívülről meghökkentő. Ezt egy szülőnek nehéz elfogadni, ha ő maga ezen még nem ment át.”

Forrás: hvg.hu

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét