Az ellenzéki urak és hölgyek maszturbálással töltötték az idejük nagy részét!

Hétfő van. Április 9-e. Orbán mennybemenetelének második napja. Tegnap, mikor a szavazókörben ültem, az urnazárás utáni pillanatokig örültem. Lám, lám az emberek özönlöttek választani, – „az nem lehet, hogy ész, erő/ És oly szent akarat hiába sorvadoznak” – feleszméltek a magyarok, rájöttek, hogy a Fidesz átverte őket.

Istenke sem ment bennünket Orbán kétharmadától

Az urnabontás után, a számlálás első tíz percében sírhatnékom volt./ Ha nem szégyellem a boldogságban úszó fideszesek előtt meg is teszem./ Az MSZP-Párbeszéd listájára, hosszú percekig egyetlen voksot sem találtunk. Közben a Fideszre adott szavazatok már alig fértek el az asztalon, de az jobbikos kolléga is szépen seperte be a rájuk adott szavazatokat. A végeredmény elkeserítő, végtelenül szomorú, és mellbevágó volt a szavazókörben. Ebben a debreceni körzetben Tasó László közel 60 százalékot kapott, a Fidesz egy kicsivel kevesebbet. Második a Jobbik, harmadik – az első kettő mögött messze leszakadva – az MSZP-Párbeszéd listája. A DK és az LMP látótávolságon kívül utánuk. Éjfél körül mikor hazasétáltam, azt gondoltam, nem lehet országosan nagy baj, hisz’ ez egy jobbos választókerület. Mikor azonban szembesültem az országos eredményekkel, egy világ omlott össze bennem. Budapest kivételével az ország narancssárgába öltözött, az istenke sem ment bennünket Orbán kétharmadától.

…az érintett urak, hölgyek maszturbálással töltötték az idejük nagy részét!

A magyar „baloldal” végzetes vereséget szenvedett. Lehet itt még egy ideig mellébeszélni, handabandázni, másra mutogatni, a számok a magyar emberek kegyetlen – és sajnos úgy hiszem igazságos – ítéletet mondtak erről az egész tesze-tosza társaságról. Négy év nem volt elég arra, hogy a demokratikusnak mondott ellenzék újraépítse magát, kicsinyes és fölösleges, egymással folytatott harccal végleg lejáratták magukat a választók előtt. Amikor még a szavazás előtt egy!!! nappal, is az legfontosabb üzenet, hogy ki lép vissza, kinek a javára, vagy éppen miért nem teszi azt, könyörgöm a világ röheje! Hogyan lehetne ilyen pártokat komolyan venni? Épkézláb válasz nem volt Orbán üzeneteire, az érintett urak, hölgyek maszturbálással töltötték az idejük nagy részét. Az élvezet azonban elmaradt! A magas részvétel a demokrácia ünnepe, olvastam a pártok vezetőinek a vasárnap délutáni nyilatkozataiban, még az urnazárás előtt. Akkor most tessék jól érteni: Orbán győzelme megkérdőjelezhetetlen, legitim, és erős felhatalmazást ad a Fidesznek! Az ország lakosainak többsége, nem kért ebből a baloldalból!

Ennek így nincs tovább értelme.

Igazán örültem, hogy boldog kellene attól lennem, hogy az MSZP 1990 után a második legrosszabb eredményét érte el, s a főváros nélkül nincs meg a 10 százalék sem. Örülnöm kellett volna, mikor a DK elnöke elmondta, hogy először mérették meg magukat, önálló frakciójuk lesz a parlamentben, ja, és ők a negyedik frakció az ország házában. Talán még a plafonig is ugrálnom kellett volna a boldogságtól, amikor a /NEM/ Lehet más a politika, vagyis a Szél-kormány vezetője áradozott arról, hogy mind a heten folytatják a „kíméletlen” harcot a Fidesz ellen. Az ellen a párt ellen, amely legalább egy választókerületben segített az LMP jelöltjének az ajánlások gyűjtésében. Örüljek, hogy bekerült az a milliárdos csemete a magyar parlamentbe, aki öntelt, nagyképű felfuvalkodott hólyagként osztotta az észt, mint „legesélyesebb „jelölt, majd még a nyolc százalékot sem érte el. Netán attól kellene happynek lennem, hogy ha a fővárosban a pártok képesek felülemelkedni önző, kicsinyes érdekeiken, akkor Orbánnak ma nincs kétharmada. Köszönöm Szél Bernadett, remélem a 30 ezüst dénárt majd megfizeti Orbán köszönetképpen!

Orbán mindannyiukat megeszi reggelire!

A demokratikus ellenzéki pártok vezetői többsége tehetségtelen, alkalmatlan arra, hogy a Fidesz ellenfele legyen. Orbán mindannyiukat megeszi reggelire! Most persze beülnek a hölgyek, urak a parlamentbe, jól élnek őfelsége ellenzékeként. Mert ellenzékre még az illiberális „demokráciában” is szükség van. Ha egy szemernyi tisztesség is lenne a pártok vezetőinek, vennék a kalapjukat, s akik listán jutottak be a parlamentbe, átadnák a helyüket olyan arcoknak, akik még nem mocskolódtak be a politikában. Elhasznált, lejárt lemezű, ki tudja milyen fideszes kapcsolatokkal rendelkező megélhetési politikusokkal lesz tele az ellenzéki patkó. Többségük semmihez sem ért, így létkérdés számukra a bársonyszék, és a vele járó-igen tisztességes- juttatás. Pedig nem szégyen ám civilként dolgozni, az így keresett pénzből megélni. Sok millióan teszik ezt Magyarországon.

Biztos vagyok abban, a választás hivatalos eredményének a kihirdetése után a parlamentbe jutott pártok folytatják a küzdelmet egymással a jól fizető parlamenti tisztségekért. Ezzel lesz tele a sajtó, ismét bohócot csinálnak magukból az emberek előtt.

Magyarország ennél az ellenzéknél jobban érdemel.

Azok a pártok, amelyek most Orbán „ellenzékét” képviselik, az idők végezetéig nem lesznek képesek a kormányfőt leváltani. Az elmúlt években bebizonyították, nem képesek komolyan vehető „politikusként” viselkedni, sok volt a rizsa, kevés volt a tett. A vidék Magyarországát az ellenzék –talán a Jobbik kivételével –magára hagyta, a pártok társadalomba való beágyazottsága NULLA! Néhány nyugdíjas kivételével, akikben még él a nosztalgia a Kádár –korszak, és talán még Horn Gyula iránt, a magyar emberek legyintenek a baloldalra! A pártok nem hiányoznak senkinek, az élet nélkülük is megy tovább.

Ez a projekt a mai formájában tovább nem folytatható. Hiszem azt, hogy a magyar társadalomnak szüksége van egy valódi baloldalra, de a mai, magukat baloldalinak mondott pártokra nincs. Ha holnap mind beszántanák, észre sem vennék az állampolgárok.

Meggyőződésem, hogy zöldmezős beruházásra van szükség, új és hiteles arcokkal, akik képesek megnyerni az embereket, akikről elhiszik, nem a saját egzisztenciájuk a legfontosabb számokra. Az építkezést már ma el kellene kezdeni ahhoz, hogy 2022-ben ne hasonló mondatokat kelljen megfogalmazni.

Kegyetlen valóság:

úgy látom, a parlamentbe jutott ellenzéki pártoktól csak a pettingelés folytatása várható. Elvesztették az emberek bizalmát, a társadalom megbecsülését. Lejáratódtak, az idejük lejárt! Ennek- a baloldalinak hazudott –történetnek kedves barátaim, itt a vége! Kutyából, nem lesz szalonna! Talán még a lecsóba jó lesz ez a díszes társaság!

Mese a (nem) választó polgárról…

Karinthy Frigyes – Barabbás

Konok Péter: Néha szar, ha az embernek igaza lesz