Kerítésen túl
Orbán mosolyogva seperheti fel a demokrácia megmaradt morzsáit a német alkotmánybíróság döntése után
Egy német döntés megingatta az Európai Unió eddig megkérdőjelezhetetlen alappontját, az uniós jog elsőbbségét, és ami számunkra katasztrofális következményekkel járhat, ütőkártyát adott az unió ellen évek óta a nemzeti önállóság mindenhatóságával támadó Magyarországnak és Lengyelországnak.
Uniós, vagy nemzeti jog?
Borzolja a kedélyeket – és különösen a nemzetközi pénzpiacot – a német alkotmánybíróság döntése, melyben voltaképpen elutasították az eurózóna stabilitását biztosító Európai Központi Bank államkötvény-vásárlási programját.
Az Orbán-rendszer feltétlen és elvtelen kiszolgálásában érdekelt magyar kormánylapok hamar „elkapták” a lehetőséget, már ma arról cikkeztek, hogy a nemzeti jog felette áll az uniós jognak.
Az Európai Unió Bíróságának határozatai kötelezőek minden nemzeti bíróságra nézve – idézte az MTI Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének vasárnap kiadott közleményét, melynek döntő kijelentése, hogy:
„az uniós jogra vonatkozóan az utolsó szó joga mindig az Európai Unió luxemburgi székhelyű bíróságáé. Ursula von der Leyen arra is emlékeztetett, hogy az Európai Bizottság feladata az euró- és az uniós jogrendszer megfelelő működésének biztosítása… Az Európai Unió az értékek és a jog közössége, amelyet mindenkor meg kell védenünk. Ez tart össze bennünket, ez az, amiért küzdünk”
-fogalmazott az EB elnöke.
A magyar propaganda rögtön lecsapott az ügyre
A fogalmazásból ítélve biztosak lehetünk benne, hogy a legmagasabb politikai kör álláspontját visszhangozva írták: a német alkotmánybíróság döntése azt jelenti, hogy az EU szuverenitássértő döntéseit a tagállamok figyelmen kívül hagyhatják.
A példátlanul súlyos, az európai unió működését veszélyeztető döntés ránk nézve azért hordozza a tragikus végkifejlet lehetőségét, mert politikatudományi tekintetben Magyarország jó pár éve úgynevezett kívülről korlátozott hibrid rezsim, az ország az EU tagállamaként van csupán arra kényszerítve, hogy demokratikus látszatokkal maszkolja el a diktatórikus törekvéseket.
A rezsim jó ideig figyelt is
Orbán olykor ma is figyel a lépéseit követő európai (legfőképpen német) reakciókra, ám ezt a koronavírus-járvány kissé összekuszálta. A kormány most inkább felhorkan arra, ha kívülről bírálat éri a zűrzavarosnak tűnő hazai intézkedéseket. Viszont úgy látszik, hogy Orbánékat is eléri a magyar politikai végzet, miként egykor Horthy és bizonyos vonatkozásokban Kádár, Orbán Viktor is két tűz közé kerülve kénytelen lavírozni. Miután évek óta a német dominanciájú EU-adminisztrációt támadja, most oda kell állnia (és saját túlélési céljainak megfelelően azonnal oda is állt) a német alkotmánybíróság nemzeti jelleget vizionáló döntése mögé. Ennek azonban az lehet a fő oka, hogy a NER ezer szállal csüng a német autógyárak emlőin, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy ha nincs az Audi, a Mercedes, és ha nem lesz BMW-gyár Debrecenben, az orbáni gazdaságpolitika minden bizonnyal hatalmas robajjal omolna össze. Szintén ez a triviális gazdaságpolitikai tény állhat a háttérben a május 3-i járványtetőzést követő gazdasági újraindításban is, Orbánék (Ausztrián átkukucskálva) a német mintát követik, illetve a német autógyárak kapacitásigényeinek messzemenő figyelembe vételével alakítják a járvány koreográfiáját. Amibe az is beletartozik, hogy kemény kézzel ellenőrzik a járvánnyal kapcsolatos adatok alakulását és közlését.
Nem lehet tehát azt mondani, hogy bennünket nem, vagy kevésbé érint a német alkotmánybíróság döntése.
Az eurózóna létét megingató konfliktust a végén Angela Merkel úgyis elgereblyézi. Magyarországon a társadalom immunrendszere igen gyönge, az autoriter törekvések a járvány berobbanásával kiszélesedtek, ma már az olyan autonómiákat fenyegeti a veszély, mint az önkormányzatiság és az állampolgárok utolsó mentsvárának tekinthető bíróságok. Az Orbán-rendszer mindent maga alá gyűr, nyilván ki fogja aknázni a német alkotmánybíróság EU-val szembeszegülő döntéséből adódó lehetőségeket is. Utána a demokrácia megmaradt morzsáinak felsöprése következhet.
Ki mondta, ki mondta… naná, hogy…
Az Európai Unióval és annak intézményeivel való orbáni szembefordulás történetét vizsgálva egyébként több olyan meghökkentő állításra bukkanhatunk, amelyek az ország 2004-es európai csatlakozása előtti időkbe vezetnek bennünket. Néhány csatlakozás előtti idézet következik.
1. „Magyarország tudomásul vette, hogy az Európai Unió tíz országgal szeretné megvalósítani a bővítés következő szakaszát, de azt szeretné, hogy egyetlen tagjelöltet se várakoztassanak meg azért, mert valamelyik más tagjelölt még nem tudta a többiekkel együtt lezárni a csatlakozási tárgyalásokat.”
2. „A magyar kormány csak olyan közös európai külpolitikai és védelmi identitást tud támogatni, amely semmilyen értelemben nem gyengíti sem a NATO-t, semmilyen értelemben sem rontja a NATO bevethetőségét, és nem hoz létre kettős struktúrákat.”
3. „Az elmúlt fél év során uniós tárgyaló partnerünk kellő rugalmasságot tanúsított, és meglehetősen sok magyar igényt fogadott be… Szeretném megköszönni a pártoknak, hogy az időnként kiújuló viták ellenére is támogatták Magyarország gyors csatlakozását…Az európai integráció ügyében a nemzet egysége valóságos volt. Örülök annak, hogy a magyar polgárok továbbra is úgy gondolják, hogy Magyarországnak érdemes csatlakoznia az Európai Unióhoz.”
Valamennyi idézet az Országgyűlés európai integrációs bizottságának elnökétől, Orbán Viktortól származik.
