A nőmentes Orbán – kormány miniszterelnöke Nőnapon sem tudta megtagadni magát. Ugyan olyan bárdolatlan stílusban próbál vicceskedni, ahogy országjárása során. Értjük mi a célt: egy vagyok közületek, csak hát miniszterelnök úr! – mi nem vagyunk bunkók!
Habony Árpád rossz-féle cuccot tolhatott tegnap,
ugyanis másképp nem juthatott volna eszébe, hogy a nem igazán elegáns főnökét szabadjára engedje. Arra most külön ne térjünk ki, milyen diktatúra lehet abban az országban, ahol egy megfizetett stáb se meri megmondani a megrendelőnek, még, ha az maga a miniszterelnök is, hogy amit csinál, kontra produktív.
Orbán a vázából kivett, másodlagos frissességű virágokkal szambázik végig az Országház folyosóin, miközben a túlsúlytól lihegve kapkodja a levegőt, de csak mondja a semmit, illetve még annál is kevesebbet, közhelyeket puffogtat. Végül megérkezik útja célpontjába: a kantinba, ahol régi iskolásélményei alapján felköszönti a „konyhás néniket”. Közben, mint a többi napközis, ő is azt kéri, ne hagyják éhen halni.
A kisgömböcöt elnézve és szuszogását hallgatva nincs mitől félnie. Az országnak már inkább!
