Banánköztársaság
Harminc év az orbáni nagy zabálás árnyékában
Az öszödi beszéd nyilvánosságra hozatala, azt követő zavargások után újra a régi Orbán vezette a Fideszt,
egyre magabiztosabban a győzelemben. Kevesen figyeltek oda, hogy miről beszélt 2009-ben Kötcsén. A centrális erőtér gondolatát, a győzelem utáni vízióját itt fogalmazta meg talán a legmarkánsabban.
Orbán a Wörösmarty téren 2010
Az első kétharmados győzelem estéjén, a Vörösmarty téren arról beszélt:
„A magyar emberek a mai napon megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette megalapítottak egy új rendszert: a nemzeti együttműködés rendszerét. Olyan elemi erővel akarták lezárni a magyarok millióit megsanyargató, vagyonukból, reményeiből kiforgató korszakot, hogy végül a magyarok összeszedték minden maradék erejüket és hitüket, és világra szóló összefogást értek el.”
A második kétharmad után, Tusványoson, kijelentette,:
„A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. ” / kormány. hu, 2014. július 26/
Az elmúlt közel kilenc évben a Fidesz lényegében felszámolta a jogállamot,
megszüntette a harmadik köztársaság vívmányait. A kétharmad birtokában, egy huszáros rohammal Orbán bevette a szabadság, a demokrácia végvárait, saját képére formálta az intézményrendszert. Kiderült, hogy a nemzeti kerekasztal bölcsei nem voltak elég előrelátóak, nem sikerült annak a garanciáit megalkotniuk, amely kizárja a hatalom túlzott koncentrációját. Mára, az irányítás egyetlen kézben összpontosul, aki ugyan talán még nem maga az állam, de szava, a törvény. Minden az ő kezében van, mindenről egy személyben dönt, körülötte marionett bábként mozgó figurák, akiktől feltétlen hűséget követel. Állandóan harcban áll, ellenséget keres, ha nem talál, kreál. Az oroszokat haza küldő egykori fiatalemberből Putyin kiszolgálója, követője lett, sokak szerint „pincsije” lett.
Nagy Imre nevét ma már véletlenül sem ejti ki a száján, Egyike azoknak akik 90′ óta ott ülnek a parlamentben, mára kivénhedt politikai csataló lett. A Fidesz egyenlő Orbánnal. A párt nincs Orbán nélkül. Nélküle nincs hatalom, nincs lóvé, nincs urizálás. Maradna, a közmunka.
Napjainkban Magyarországon a jogtalanság, a nyomor, a szegénység uralkodik
Olyan autoriter hatalom jött létre, ahol még a demokratikus berendezkedés csírái megmaradtak, de a hatalom kontroll nélkül működik. A miniszterelnök korlátlan úr, a parlament az ő homokozójaként működik, a népképviselet az formális, hiszen a párthűség felülír minden mást. Számára minden és annak az ellenkezője is megengedett. Telhetetlen kis gömböcként elnyel mindent és mindenkit. Étvágya hatalmas, kielégíthetetlen. Külső szemlélő akár azt is mondhatná, hogy keleti kényúrként uralkodik az ország felett. A budai Várba költözése szimbolikusnak is mondható. A díszletek készülnek, a korona még hiányzik. De még befagyhat a Duna.
A fiatalkori Orbánt is jól ismerő Vaclav Havel nem véletlenül fogalmazott így 2002-ben:
„Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is.”
