Banánköztársaság
Orbánék csődje mindannyiunkat meggyötör majd – Lapzsemle
Heti lapzsemle a magyar gazdaság fölött gyülekező sötét felhőkről. Sok fideszes nyugtatgatja magát azzal, hogy „Orbánék legalább tudnak kormányozni”, és, legalábbis szerintük, senki más. Tényleg? Miféle kormányzás ez? És mi jöhet még?
Heti lapzsemle a magyar gazdaság fölött gyülekező sötét felhőkről. Sok fideszes nyugtatgatja magát azzal, hogy „Orbánék legalább tudnak kormányozni”, és, legalábbis szerintük, senki más. Tényleg? Miféle kormányzás ez? És mi jöhet még?
Csak a háború (és a foci) nyelvén értenek
A megérdemeltnél sokkal csekélyebb figyelmet kapott Orbán sámánjának, „jobbkezének” rohama saját gazdája ellen. A jegybank elnöke június 21-én a Magyar Nemzet hasábjain kezdett cikksorozatba, és mindjárt háborút hirdetett — a fideszes választási költségvetés ellen! (Azóta visszatért a narancsos mainstreamhez: az euró elleni hisztériázással folytatta.) „Negyedik hadjáratot” hirdetett, ami igazi matolcsys felfogás szerint az utolérhetetlenül zseniális jegybankelnök három dicsőséges hadjárata után következik. A logika azonban itt megbicsaklik: ez az állítólagos „hadjárat” nem a gazdasági nehézségek lebirkózása ellen indulna, hanem Orbán és pénzügyminisztere elhibázott kormányzása ellen.
Ide lőjetek!
Farkas Zoltán, a tekintélyes gazdasági újságíró, a HVG kiváló munkatársa megdöbbenve reagált erre az egészre. (Klubrádió, június 22.)
A magyar jegybank elnöke miféle helyzetképet ad?
„Ha a pénzpiacok a két számjegyű GDP-növekedéssel járó idei második negyedéves újraindítás után úgy ítélik meg, hogy a változatlan törlesztési moratórium, az elfogadott 2022-es költségvetés, a tartósan kiugró infláció és a legnagyobb negatív reálkamatok együttesen fenntarthatatlan gazdaságpolitikát jelentenek, akkor erőteljes pénzügyi támadás érheti Magyarországot.”
Ilyen erővel azt is kiabálhatná, amit a Húsz óra című film híres jelenetében kiált a fegyvereseknek az egyik szereplő: Ide lőjetek!
Az MNB elnöke nem mondhat ilyet!
Matolcsy hogy jön ahhoz, hogy 3 százalékos költségvetési hiányt követeljen? A jegybankelnök ilyet nyilvánosan nem mondhat! - bosszankodott Farkas Zoltán. Semmi köze a Magyar Nemzeti Banknak a költségvetési hiányhoz. Para-Kovács Imre ugyanerről a témáról Lakner Zoltán politológussal, a Jelen hetilap főszerkesztőjével beszélgetett (Klubrádió, június 24.), és Lakner arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábbihoz képest mintha szerepcsere történt volna a Fidesz gazdaságpolitikai belháborúkban. Korábban Matolcsy volt arról hírhedt, hogy földtől elrugaszkodott, elszállt víziókkal állt elő, most viszont éppen ő akarja visszarángatni a realitások szintjére az esztelenül költekező kormányt…
Ki lesz az új jegybankelnök?
- vetette fel maró gúnnyal Para-Kovács, amire Lakner elnevette magát, de úgy látta, Matolcsynak nem kell kirúgástól tartani, bízhat abban, hogy helyzete stabil. (Persze, Simicska is így gondolta — tromfolt Para-Kovács Imre…)
Mihályi Péter a helyzet súlyosságáról
Lehet, hogy a jegybanki szakembergárda tagjai, akik folyamatosan kapcsolatot tartanak a pénzpiaci szereplőkkel, felmérték a forintot fenyegető súlyos veszélyeket. A mostani kamatemelést továbbiak követhetik, és ha ez sem válik be, gyorsan lelepleződhet, hogy teljesen téves volt az utóbbi évek jegybanki politikája — mondta Mihályi Péter közgazdász arról a példátlan támadásról, amit Matolcsy személyesen Orbán ellen intézett (Klubrádió, június 22.). Mihályi nem kertelt:
az infláció már olyan mértékű, hogy az átlagemberek, a nyugdíjasok, a piacon bevásárló háziasszonyok úgy érzik, pokol, amit a piacokon látnak. Nem kérdés, hogy az infláció a legsúlyosabb fenyegetés.
Katasztrofális túlfűtöttség
Matolcsy túl későn szólalt meg, de igaza van, szögezte le Mihályi Péter. Évek óta teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság a katasztrofális túlfűtöttség állapotában van. Az ágazatok vetélkednek egymással a béremelésben, mégis mindenki elégedetlen. Háborognak a tanárok, az egészségügyi dolgozók, a közgyűjteményi alkalmazottak, a fegyveres erők tagjai, és még sokan mások. A béremeléseket megeszi az infláció, a nyugdíjak pedig nem tartanak lépést mindezzel. Elszállnak a költségek, a nagyívű beruházások egyre drágábban, egyre lassabban, egyre rosszabb minőségben készülnek el…
Minden állítólagos kormányzati „mentőakció” értelmetlen volt, mindez csak a gazdaság túlfűtését szolgálta. Most jött el az igazság pillanata
- szögezte le Mihályi Péter.
Határozottan elutasította azt a feltételezést, hogy Orbánnak legalábbis eddig, „minden sikerült”.
Szó sincs ilyesmiről: rengeteg kudarc szegélyezi Orbánék útját: a rengeteg lélegeztetőgép-vásárlástól az elhibázott járványkezelésen, az érvénytelen oltási igazolványok botrányán át a nyugdíjak lemaradásáig, és az egész magyar gazdaságot sújtó általános munkaerőhiányig. Mindezt propagandával próbálják elfedni… A gőz nem a motorra megy, hanem a dudára.
Rengeteg a beton, kevés a hozzáadott érték — Rossz szerkezet, téves irány
Lapszemlém végére egy idézet Lengyel László és Surányi György beszélgetéséből (Népszava, Szép Szó, júniusa 19.):
„LENGYEL: Magyarországra térve, a járvány és a válság előtt erős bírálatnak vetetted alá a kormány és a jegybank együttes túlfűtő, pro-ciklikus, fiskális, monetáris és jövedelempolitikáját. Többször elmondtad, hogy ez a politika ugyan fenntartható évekig, de rossz irányba vezet, s az országnak kisebb lesz a gazdasági mozgástere válság idején. Várakozásaid igazolódtak. A járvány idején folyamatosan bíráltad a munkahelyüket vesztőkkel szembeni szívtelen kormányzati politikát, és egy mentőcsomagot javasoltál. Figyelmeztettél a kalandor jegybanki politika kockázataira, a felelőtlen túlfűtésre, a valutatartalék alacsony voltára. Hogyan látod most a magyar gazdaság helyzetét? Milyennek tartod a magyar kibontakozást?
SURÁNYI: Várakozásaimmal szemben az elmúlt év közepétől a kormány és a jegybank – a korábbi évek indokolatlan expanzív politikája okozta korlátokat átlépve, ilyen például a folyó fizetési mérlegtöbblet elapadása, az infláció egyenletes gyorsulása, az államadósság lassú csökkenése (ténylegesen stagnálása a magánnyugdíj államosítása miatt) – erőteljes lazítást hajtott végre. Ezt fiskális oldalról lehetővé tette az EU-s fiskális szabályok felfüggesztése, az uniós támogatások töretlen beömlése, monetáris oldalról a válság okozta átmeneti deflációs sokk, a monetáris kondíciók utolsó pillanatban piaci kényszer hatására bekövetkező szigorítása, illetve a devizatartalékok külföldi hitelfelvételből is táplálkozó részleges feltöltése, valamint válságok esetén az óvatossági motívum megerősödése nyomán átmenetileg megugró pénzügyi megtakarítás.
A kormány és a jegybank a kezdeti hezitálás után 2020 nyarának közepétől erőteljes lazításba kezdett. Ugyanakkor a válság enyhítését célzó lépések – a látszólag európai összehasonlításban kiugró, a GDP 30 százalékát meghaladó pénzügyi eszközök mozgósítása ellenére – legfeljebb átlagos eredménnyel jártak. Részben vagy egészében ellátatlanul maradtak a munkájukat elvesztő százezres tömegek. A nem kormánypárti önkormányzatok megszorítása pedig még az általános megszorításellenes értelmetlen retorikával is ellentétes és káros. A súlyos szociális következmények mellett ez természetesen a válságot és a kilábalást is lassítja, hiszen komoly keresletkiesést is okoz.
A költségvetési és részben a jegybanki expanzió iránya viszont gazdasági, társadalmi, szociológiai szempontból is sok kárt is okoz. A válság idején és a kilábalás során – a mennyiségi eredményeket nem vitatva – végtelenül rossz szerkezetben következik be a növekedés. A magánszektornak számolatlanul nyújtott, egyébként is teljesen indokolatlan ingyenes, több száz milliárd forintos támogatás elvétve kerül a versenyszféra olyan területére, ahol valós piaci megmérettetésnek lenne kitéve. A belföldi kereslet élénkítése is versenyt nélkülözve, többnyire alacsony hatékonyságú tevékenységeket finanszíroz. Rengeteg az építés, a beton, kevés a magas, a világpiacon is versenyképes, innováción alapuló hozzáadott érték, a digitalizációt segítő, a zöld átalakulást erősítő elem. Az állami beruházások sem jobbak. A stadionok, a Budapest-Belgrád vasút, a paksi beruházás (nem az atomenergia önmagában), a vadászati világkiállítás, a MotoGP-pálya építése, a Hódmezővásárhely-Szeged villamos csak néhány példa. De a lélegeztető berendezések beszerzése, a kínai vakcina – nem a behozatala, hanem a vélhetően túlárazott volta -, a kétszeri ÁFA csökkentéssel és az átgondolatlan lakástámogatással megvalósult példátlan ingatlaninfláció ugyan rövid távon növeli a GDP-t, de már középtávon is csökkenteni fogja.
Amit most látunk, az csupán a válság előtti folyamatok meghosszabbítása, kiegészítve egy még lazább fiskális politikával. Az idei hiány eredményszemléletben nem 7,5, hanem 9,5 százalék, tehát tovább emelkedik, miközben már nő a gazdaság. Az MNB ugyan kilátásba helyezte az 5 százalékos inflációhoz viszonyított tarthatatlan kamatszint emelését és a költségvetési politika szigorításáért kiált. Ez rendben is lenne, ha már sokkal korábban is követelte volna. Ezzel szemben a relatív túlfűtöttségért, az infláció gyorsulásáért a fiskális- és a jövedelempolitika mellett az MNB is felelős. Az ultra negatív reálkamat miatt reál értelemben is szándékoltan leértékelt forint, a még áprilisban is tovább bővített Növekedési Hitel Hajrá!, a növekedési kötvénykeret megemelése, az állampapír vásárlás kiszélesítése a hitelexpanziót erősíti, a keresletet élénkíti, az inflációt emeli. Vagyis a fiskális és a monetáris politika döntéshozói egyszerre nyomják a gázt, teljes összhangban. Így aztán bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. De ezeknél az egyensúlyt rongáló politikáknál még nagyobb kárt okoz, amit csak ismételni tudok: a jelenlegi kilábalás/növekedés a jövőt felélő, alapvetően rossz szerkezetben, téves irányban halad.”
