Orbánék csődje mindannyiunkat meggyötör majd – Lapzsemle
Heti lapzsemle a magyar gazdaság fölött gyülekező sötét felhőkről. Sok fideszes nyugtatgatja magát azzal, hogy „Orbánék legalább tudnak kormányozni”, és, legalábbis szerintük, senki más. Tényleg? Miféle kormányzás ez? És mi jöhet még?
Csak a háború (és a foci) nyelvén értenek
A megérdemeltnél sokkal csekélyebb figyelmet kapott Orbán sámánjának, „jobbkezének” rohama saját gazdája ellen. A jegybank elnöke június 21-én a Magyar Nemzet hasábjain kezdett cikksorozatba, és mindjárt háborút hirdetett — a fideszes választási költségvetés ellen! (Azóta visszatért a narancsos mainstreamhez: az euró elleni hisztériázással folytatta.) „Negyedik hadjáratot” hirdetett, ami igazi matolcsys felfogás szerint az utolérhetetlenül zseniális jegybankelnök három dicsőséges hadjárata után következik. A logika azonban itt megbicsaklik: ez az állítólagos „hadjárat” nem a gazdasági nehézségek lebirkózása ellen indulna, hanem Orbán és pénzügyminisztere elhibázott kormányzása ellen.
Ide lőjetek!
Farkas Zoltán, a tekintélyes gazdasági újságíró, a HVG kiváló munkatársa megdöbbenve reagált erre az egészre. (Klubrádió, június 22.)
A magyar jegybank elnöke miféle helyzetképet ad?
„Ha a pénzpiacok a két számjegyű GDP-növekedéssel járó idei második negyedéves újraindítás után úgy ítélik meg, hogy a változatlan törlesztési moratórium, az elfogadott 2022-es költségvetés, a tartósan kiugró infláció és a legnagyobb negatív reálkamatok együttesen fenntarthatatlan gazdaságpolitikát jelentenek, akkor erőteljes pénzügyi támadás érheti Magyarországot.”
Ilyen erővel azt is kiabálhatná, amit a Húsz óra című film híres jelenetében kiált a fegyvereseknek az egyik szereplő: Ide lőjetek!
Az MNB elnöke nem mondhat ilyet!
Matolcsy hogy jön ahhoz, hogy 3 százalékos költségvetési hiányt követeljen? A jegybankelnök ilyet nyilvánosan nem mondhat! - bosszankodott Farkas Zoltán. Semmi köze a Magyar Nemzeti Banknak a költségvetési hiányhoz. Para-Kovács Imre ugyanerről a témáról Lakner Zoltán politológussal, a Jelen hetilap főszerkesztőjével beszélgetett (Klubrádió, június 24.), és Lakner arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábbihoz képest mintha szerepcsere történt volna a Fidesz gazdaságpolitikai belháborúkban. Korábban Matolcsy volt arról hírhedt, hogy földtől elrugaszkodott, elszállt víziókkal állt elő, most viszont éppen ő akarja visszarángatni a realitások szintjére az esztelenül költekező kormányt…
Ki lesz az új jegybankelnök?
- vetette fel maró gúnnyal Para-Kovács, amire Lakner elnevette magát, de úgy látta, Matolcsynak nem kell kirúgástól tartani, bízhat abban, hogy helyzete stabil. (Persze, Simicska is így gondolta — tromfolt Para-Kovács Imre…)
Mihályi Péter a helyzet súlyosságáról
Lehet, hogy a jegybanki szakembergárda tagjai, akik folyamatosan kapcsolatot tartanak a pénzpiaci szereplőkkel, felmérték a forintot fenyegető súlyos veszélyeket. A mostani kamatemelést továbbiak követhetik, és ha ez sem válik be, gyorsan lelepleződhet, hogy teljesen téves volt az utóbbi évek jegybanki politikája — mondta Mihályi Péter közgazdász arról a példátlan támadásról, amit Matolcsy személyesen Orbán ellen intézett (Klubrádió, június 22.). Mihályi nem kertelt:
az infláció már olyan mértékű, hogy az átlagemberek, a nyugdíjasok, a piacon bevásárló háziasszonyok úgy érzik, pokol, amit a piacokon látnak. Nem kérdés, hogy az infláció a legsúlyosabb fenyegetés.
Katasztrofális túlfűtöttség
Matolcsy túl későn szólalt meg, de igaza van, szögezte le Mihályi Péter. Évek óta teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság a katasztrofális túlfűtöttség állapotában van. Az ágazatok vetélkednek egymással a béremelésben, mégis mindenki elégedetlen. Háborognak a tanárok, az egészségügyi dolgozók, a közgyűjteményi alkalmazottak, a fegyveres erők tagjai, és még sokan mások. A béremeléseket megeszi az infláció, a nyugdíjak pedig nem tartanak lépést mindezzel. Elszállnak a költségek, a nagyívű beruházások egyre drágábban, egyre lassabban, egyre rosszabb minőségben készülnek el…
Minden állítólagos kormányzati „mentőakció” értelmetlen volt, mindez csak a gazdaság túlfűtését szolgálta. Most jött el az igazság pillanata
- szögezte le Mihályi Péter.
Határozottan elutasította azt a feltételezést, hogy Orbánnak legalábbis eddig, „minden sikerült”.
Szó sincs ilyesmiről: rengeteg kudarc szegélyezi Orbánék útját: a rengeteg lélegeztetőgép-vásárlástól az elhibázott járványkezelésen, az érvénytelen oltási igazolványok botrányán át a nyugdíjak lemaradásáig, és az egész magyar gazdaságot sújtó általános munkaerőhiányig. Mindezt propagandával próbálják elfedni… A gőz nem a motorra megy, hanem a dudára.
Rengeteg a beton, kevés a hozzáadott érték — Rossz szerkezet, téves irány
Lapszemlém végére egy idézet Lengyel László és Surányi György beszélgetéséből (Népszava, Szép Szó, júniusa 19.):
„LENGYEL: Magyarországra térve, a járvány és a válság előtt erős bírálatnak vetetted alá a kormány és a jegybank együttes túlfűtő, pro-ciklikus, fiskális, monetáris és jövedelempolitikáját. Többször elmondtad, hogy ez a politika ugyan fenntartható évekig, de rossz irányba vezet, s az országnak kisebb lesz a gazdasági mozgástere válság idején. Várakozásaid igazolódtak. A járvány idején folyamatosan bíráltad a munkahelyüket vesztőkkel szembeni szívtelen kormányzati politikát, és egy mentőcsomagot javasoltál. Figyelmeztettél a kalandor jegybanki politika kockázataira, a felelőtlen túlfűtésre, a valutatartalék alacsony voltára. Hogyan látod most a magyar gazdaság helyzetét? Milyennek tartod a magyar kibontakozást?
SURÁNYI: Várakozásaimmal szemben az elmúlt év közepétől a kormány és a jegybank – a korábbi évek indokolatlan expanzív politikája okozta korlátokat átlépve, ilyen például a folyó fizetési mérlegtöbblet elapadása, az infláció egyenletes gyorsulása, az államadósság lassú csökkenése (ténylegesen stagnálása a magánnyugdíj államosítása miatt) – erőteljes lazítást hajtott végre. Ezt fiskális oldalról lehetővé tette az EU-s fiskális szabályok felfüggesztése, az uniós támogatások töretlen beömlése, monetáris oldalról a válság okozta átmeneti deflációs sokk, a monetáris kondíciók utolsó pillanatban piaci kényszer hatására bekövetkező szigorítása, illetve a devizatartalékok külföldi hitelfelvételből is táplálkozó részleges feltöltése, valamint válságok esetén az óvatossági motívum megerősödése nyomán átmenetileg megugró pénzügyi megtakarítás.
A kormány és a jegybank a kezdeti hezitálás után 2020 nyarának közepétől erőteljes lazításba kezdett. Ugyanakkor a válság enyhítését célzó lépések – a látszólag európai összehasonlításban kiugró, a GDP 30 százalékát meghaladó pénzügyi eszközök mozgósítása ellenére – legfeljebb átlagos eredménnyel jártak. Részben vagy egészében ellátatlanul maradtak a munkájukat elvesztő százezres tömegek. A nem kormánypárti önkormányzatok megszorítása pedig még az általános megszorításellenes értelmetlen retorikával is ellentétes és káros. A súlyos szociális következmények mellett ez természetesen a válságot és a kilábalást is lassítja, hiszen komoly keresletkiesést is okoz.
A költségvetési és részben a jegybanki expanzió iránya viszont gazdasági, társadalmi, szociológiai szempontból is sok kárt is okoz. A válság idején és a kilábalás során – a mennyiségi eredményeket nem vitatva – végtelenül rossz szerkezetben következik be a növekedés. A magánszektornak számolatlanul nyújtott, egyébként is teljesen indokolatlan ingyenes, több száz milliárd forintos támogatás elvétve kerül a versenyszféra olyan területére, ahol valós piaci megmérettetésnek lenne kitéve. A belföldi kereslet élénkítése is versenyt nélkülözve, többnyire alacsony hatékonyságú tevékenységeket finanszíroz. Rengeteg az építés, a beton, kevés a magas, a világpiacon is versenyképes, innováción alapuló hozzáadott érték, a digitalizációt segítő, a zöld átalakulást erősítő elem. Az állami beruházások sem jobbak. A stadionok, a Budapest-Belgrád vasút, a paksi beruházás (nem az atomenergia önmagában), a vadászati világkiállítás, a MotoGP-pálya építése, a Hódmezővásárhely-Szeged villamos csak néhány példa. De a lélegeztető berendezések beszerzése, a kínai vakcina – nem a behozatala, hanem a vélhetően túlárazott volta -, a kétszeri ÁFA csökkentéssel és az átgondolatlan lakástámogatással megvalósult példátlan ingatlaninfláció ugyan rövid távon növeli a GDP-t, de már középtávon is csökkenteni fogja.
Amit most látunk, az csupán a válság előtti folyamatok meghosszabbítása, kiegészítve egy még lazább fiskális politikával. Az idei hiány eredményszemléletben nem 7,5, hanem 9,5 százalék, tehát tovább emelkedik, miközben már nő a gazdaság. Az MNB ugyan kilátásba helyezte az 5 százalékos inflációhoz viszonyított tarthatatlan kamatszint emelését és a költségvetési politika szigorításáért kiált. Ez rendben is lenne, ha már sokkal korábban is követelte volna. Ezzel szemben a relatív túlfűtöttségért, az infláció gyorsulásáért a fiskális- és a jövedelempolitika mellett az MNB is felelős. Az ultra negatív reálkamat miatt reál értelemben is szándékoltan leértékelt forint, a még áprilisban is tovább bővített Növekedési Hitel Hajrá!, a növekedési kötvénykeret megemelése, az állampapír vásárlás kiszélesítése a hitelexpanziót erősíti, a keresletet élénkíti, az inflációt emeli. Vagyis a fiskális és a monetáris politika döntéshozói egyszerre nyomják a gázt, teljes összhangban. Így aztán bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. De ezeknél az egyensúlyt rongáló politikáknál még nagyobb kárt okoz, amit csak ismételni tudok: a jelenlegi kilábalás/növekedés a jövőt felélő, alapvetően rossz szerkezetben, téves irányban halad.”
