Nálunk a gyerek az első! Ez az alapjaiban elismerésre méltó mondat puffog minden televíziós és rádiós csatornán – afféle „társadalmi célú” hirdetésként.


De vajon valóban társadalmi célú?

Függetlenül attól, hogy a társadalom mely rétegének tagja egy-egy gyerek? Nem mondok véleményt. Ismertetek egy információt és döntsön az olvasó!

Viszonylag friss hír, hogy a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke, Kiss-Rigó László bejelentette, hogy az egyház által működtetett számos oktatási és szociális intézményben tanuló és élő gyerekeknek, illetve Szeged lakosságának teremti meg a szabadidő hasznos eltöltési lehetőségét Magyarország első egyházi sport- és ifjúsági centruma, az augusztus végén nyíló Szent Gellért Fórum.

Most nem firtatom a költségét, ami az eredetihez képest ötven százalékkal nőtt. Engem az érdekelne, hogy mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem egyházi iskolába járnak. Akik esetleg nem katolikusok, hanem – ne adj’ Isten! – zsidók vagy ateisták? Ők nem ugyanolyanok? Remélem, nem úgy szűrik a sportolni akaró, állami intézménybe járó srácokat, hogy föl kell mondaniuk a Tízparancsolatot és be kell mutatni a keresztlevelüket?!

Nincs értelme elhallgatni: minden bizonnyal a püspök úr szerint ők mások, nem egyenrangúak, hiszen az Orbán-kormány szintén különbséget tesz. Nem is akármilyet!

Íme néhány példa:

Míg az állami iskolában tanuló gyerekek oktatásához az állam fejenként évi 55 ezer forinttal járul hozzá, addig az egyházi iskolában ugyanerre diákonként 200 ezer forintot utalnak. Az egyházi oktatási intézményekben a pedagógus – akinek jóval magasabb a fizetése mint az állami iskolában tanítóké és kap cafeteriát is – nem egyen-tankönyvből, hanem a neki leginkább megfelelő tankönyvből oktat.

Mindebből következik, hogy a kabinet mérlegel. Az egyik serpenyőben a hálás Kis-Rigó püspök és még hálásabb hívei, a másikban a másodrangú többiek. Ők érjék be annyival, amennyit kapnak! Minél inkább rászorulnak, annál kevesebbel. Egy szó mint száz: az ezerrel hirdetett magyar keresztényi szeretet sem jár minden gyereknek, csak az arra érdemeseknek. Azoknak, akik az egyház kebelében okosodnak.

Én úgy nevelődtem, úgy tanultam, hogy minden ember egyenlő – és valamennyi gyerek is az. Függetlenül vallásától, bőrszínétől, szülei politikai hovatartozásától. De hát én minden bizonnyal csupán egy Soros-bérenc balliberális vagyok, aki talán nem is magyar, ráadásul ateista…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét